ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

A vihar kezdete

Zsebre dugott kézzel botorkáltam a Jungkookhoz vezető út során, miközben idegesen rugdostam az előttem lévő kavicsokat egyfolytában. Nem volt kedvem semmihez az előbb történtek után, csak egy nyugodt napot szerettem volna eltölteni a párommal anélkül, hogy bárki is megnehezítette volna az életünket. Az utcába fordulva jött nekem hirtelen valaki, mire meghajolva kértem tőle bocsánatot.

-Sajnálom, véletlen volt.-hangoztatta ő is gúnyosan, viszont mikor meghallottam kísértetiesen ismerős hangját remegő ajkakkal tekintettem fel rá. Fekete sapkája a két évvel ezelőtti incidens óta még mindig érintetlen volt,és ahogy meglátta ijedt tekintetem féloldalas mosoly kíséretében simított tarkómra közelebb rántva magához.

-Hogy megy a sorod eddig Jiminnie?-annyi minden volt a fejemben, olyan sok utálat is félelem vegyült el egész valómba, hogy azt is nehezemre ment, hogy válaszoljak.

-Sajnálattal hallottam, hogy Jungkook túlélte e lövésem, pedig két legyet ütöttem volna egy csapásra ha veled együtt hal meg az iskola tetején.-hevesen verő szívem és rendszertelenül emelkedő mellkasom miatt csak a fiú szavai visszhangoztak fülembe.

-Mikor lett ilyen romantikus, ahogy láttam az egész konyha rózsaszirmokkal volt tele...milyen kár lenne ha történt volna vele valami.-rémülten tekintettem fel rá, mire felnevetve fogott másik kezével is arcomra megrázva fejem durván.

-Ugyan már, kinéznéd belőlem? Aki megfog halni az úgyis te leszel legelsőnek, semmi értelme nem lenne neki ha nem szenvedne, igazam van?-kérdezett rá,  majd ajkába harapott oldalra döntött fejjel.

-Úgy hallottam Taeil nagyon hozzád nőtt, igaz?-kérdésére lábaim összecsuklottan azonban tovább tartva engem szorított még jobban arcomra.

-Könyörgöm ne bántsd...-ráztam meg kobakomat rettegve tőle.

-Akkor talán hasznosítanod kellene magad...-nézett rajtam végig, majd folytatta:

-Csináljak magunkról is meztelen képet?Az a baj a másik kamera már nem áll rendelkezésünkre de ha akarod egy egész termet rakok tele neked olyanokkal, hogy mindent megörökítsen.-zokogva hunytam le szemeimet mikor fény derült a képek készítőjére, és őszintén azt reméltem, hogy nem ő volt, mert kimondhatatlanul féltem tőle főleg így, hogy tudott rólam majdnem mindent a kamerák miatt.

-Ugyan már, ne itasd az egereket. Ha akarod küldhettek még szaftos kepéket a kis barátodnak, vagy azok menjenek egyből Jungkooknak?-szemeimet kinyitva bökött a házra amiben Kook lakik, majd felsóhajtott.

-Az a baj nehéz lenen minden buliból összeszedni ezeket.-amint meglátta tanácstalan ábrázatom arcomra simított lebiggyesztett ajakkal.

-Nem tudtad, hogy egy percre sem hagytalak figyelmen kívül? Minden kis mocskos dolgodat premierbe néztem végig, mintha egy kibaszott tévében lettél volna.-nevette el magát újra.

-Legyél jó kisfiú.-engedett el, majd tűnt el mellőlem. A helyzetet alig tudtam felfogni. Vörös szemekkel, és még mindig remegő, alig mozgó testtel indultam meg előre, hogy minél hamarabb Jungkook biztonságában legyek. Hátrafelé lesve fontam ujjaimat derekamra,  miközben körmeimmel bőrömbe vésődve tartottam irányomat. Féltem attól, hogy visszajön nem akartam, hogy bánton, sem engem, sem pedig Kookékat. Az ajtót kinyitva mentem bentebb behajtva vissza azt, majd támaszkodtam a falapnak.

-Szi...-jött ki a szobából Jugnkook mosolyogva, majd ahogy meglátta kisírt szemeimet aggódva indult el felém végig nézve megtört valómon.

-Mi történt?-nyúlt arcomhoz végig simítva azon, majd szűkítette össze tekintet ahogy oldalra fordította fejemet.

-Taehyung bántott?-kérdezett rá egyből, miközben megerősödött érintése állkapcsomon. A szorítás nyomokat fixírozva várta válaszom viszont mikor az nem jött mérgesen ütött a falba mellettem.