ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Fogadunk?

Gyomor görccsel sétáltam a suli felé Taehyungal az oldalamon csendben, hiszen egyikünk se tudott mit mondani a tegnapi utána a másiknak .Féltem, hogy talán kedve sincs velem jönni mert undorodik tőlem és a tudattól, hogy a legjobb barátja egy fiúval csókolózott, rettegtem én megszólalni elsőnek .

- Halk vagy ... - jegyezte meg rám nézve, mire fentebb toltam orromon szemüvegemet.

- Te se vagy ma olyan beszédes .- rugdostam az előttem lévő kis kavicsot.

- Csak fura a helyzet, de majd megszokom .- rántotta meg vállait.

-A helyzet?- néztem rá kérdőn.

- Hát, hogy meleg vagy... - vakargatta tarkóját.

- Megbeszéltük, hogy nem vagyok meleg! - magyaráztam neki táskám pántját szorongatva.

- Na látod! Nem tudok ezzel mit csinálni. Nem voltam még ilyen helyzetbe és tudom, hogy számítasz rám, de fogalmam sincs mit kéne kezdenem ezzel az egésszel. - sóhajtott fel, majd az égre emelte íriszeit.

- Megoldom egyedül, mint mindig! - indultam el újra az utcán. Rosszul estek a szavai, valamiért olyan volt mintha próbálkozni se próbálkozna elfogadni a helyzetem.

-Ne mond ezt! Tudod, hogy mindig mindenben segítettem .- fogott kezemre a suli kapujában állva.

- De ez most mindennél fontosabb lenne nekem! Nem tudom kezelni ezt a dolgot egyedül ... - hajtottam le fejemet.

-Nem tenne neked jót JeonGuk.

- És még is mit akarsz, mit csináljak? Nem tudom egyről a kettőre elfelejteni azt az érzést .... - ráztam fejem nemlegesen.

- Kerüld el, és ne nézz rá, ez egyenlőre tökéletes megoldás. - felsóhajtottam Tae tanácsára de végül belementem a dologba.

***

Nagyszünetben sehol sem találtam Taehyungot, ezért csendben botorkálva indultam el az udvarra ott elfogyasztani az ételt . Az osztályomba megint összevesztek valamin, és nem volt kedvem végighallgatni a sok hisztit.

- Persze, majd délután találkozunk úgy is.- hallottam meg egy ismerős hangot ,mire reflexszerűen néztem oldalra. JeonGuk állt az udvar közepén egy lánnyal akit még ezelőtt soha nem láttam a suliba, és valószínűleg nem is idevalósi.

- Akkor várlak otthon Junkookie! - adott puszit a lány JeonGuk arcára.

- Jungkookie?- értetlenkedtem talán egy kicsit hangosan is mert mindketten felém kapták fejüket és szerencsére pont időbe tudtam beesni a bokrok háta mögé, hogy elbújjak előlük.Felszisszenve kaptam derekamhoz, majd szemeim kipattantak mikor megláttam arcukat felettem.

- Jól vagy?- kérdezte a lány aggódva.

-I-igen persze .- álltam fel leporolva nadrágom.

- Hogy estél be a bokorba?- érdeklődött JeonGuk is összeráncolt szemöldökkel.

- Izé... - kezdtem volna bele a magyarázkodásba azonban Tae pont jókor érkezett ki hozzánk.

- Mondtam, hogy ne igyál annyit! - állt mellém barátom és veregette meg vállam .Komolyan, ennél jobbat nem találhatott volna ki?

- Sajnálom, mindig ilyen ha részeg. Kincseket keres a bokrokba .- folytatta hazugságát amit kénytelen voltam végighallgatni.

- Nem tűnik részegnek . - nézett rám a lány gyanakvón.

- Nem látszik rajta, mert nem ember .- suttogta a mondatot Tae, mire felsóhajtottam.

- Mi most megyünk inkább...- nevettem fel erőltetetten, majd barátom kezét megragadva rángattam volna magam után ha valaki nem fog vállamra és nem fordít meg tengelyem körül.