ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Sajnálom

Nincs átolvasva!

-Jimin?

- Azt hiszem sok volt a túlóra .- motyogta, döbbenten bámulva minket.

-N-nem történt semmi! - álltam fel helyemről, tagadva az egészet.

- Jó napot, Mr.Park! Mi még nem találkoztunk,a fia párja vagyok. - sétált oda apához JeonGuk vigyorogva.

-Mi? Nem! Ez nem igaz! - siettem oda melléjük és egy nem túl kedves pillantással illettem Gukot.

- Megyek és lefekszem . - intézte felénk szavait apa, még mindig ijesztően sokkolt arccal, majd elment mellettünk.

-Te tényleg ennyire hülye vagy?- ütöttem meg a fiút előttem.

- Nem akadt ki annyira .- rántotta meg vállait.

- Teljesen tönkreteszel .- sóhajtottam fel , majd idegesen túrtam hajamba.

- Ez jó dolog, nem?- mosolygott rám továbbra is.

- Nem, nem az .- akadtam ki újra .Hogy lehet ennyire.... gyerekes.

-Meg amúgy is, miért kellett azt mondanod, hogy egy pár vagyunk?Ezzel még mélyebbre löktél engem .- vontam kérdőre őt.

- Tudod mit löknék mélyebbre ? - nyalta meg alsó ajkát.

- Nem akarom tudni! - állítottam le, mert tuti valami hülyeségen járt az agya.

-Csak nem elpirultál?- nyúlt arcomhoz de én elcsaptam onnan kezét.

- Mérges vagyok! Eljutott már az agyadig a dolog ?- vettem egy hatalmas levegőt, majd az ajtó felé mutattam.

- Menj el! - utasítottam .

- Nem.- jelentette ki egyszerűen.

- Akkor hívom a rendőröket. - mosolyodtam el cinikusan.

- Csak tessék .- került meg és ült a kanapé támlájára.

- Hogy lehetsz ennyire önfejű?Csak menj el és hagyj végre békén! - fordultam felé .

- Én jól szórakozok .- támaszkodott kezeire én viszont erre a mondatára hirtelen kezdtem el kapkodni levegőmet.

-Én nem! Nem veszed észre, hogy mindent tönkreteszel?Az életemet az átlagomat a....családomat! Mindenbe beleszólsz ,mindenütt ott vagy mint valami bogár és ez idegesít! - kiáltottam rá. Túl sok volt ez a dolog nekem .Rengeteg ideig hagytam őrlődni magam rajta és most a legrosszabb ember előtt omlottam össze.

- Én csak segíte....- kezdett bele de félbeszakítottam.

- Nem! Nem kérek a hülye segítségedből és belőled sem! - törtem ki hatalmas zokogásban. Fájt a fejem és alig kaptam levegőt.

Sokáig nem történt semmi, de pillanatok alatt éreztem meg két erős kart körülöttem.

- Hagyj békén! - kezdtem el ficánkolni a fiú karjai közt.

- Nem hagyom, hogy hülyeséget csinálj. - szorított magához erősebben.

-Apa...! - kiabáltam apának. Nem akartam, hogy hozzám érjenek, nem akartam, hogy beszéljenek hozzám .JeonGuk hirtelen engedett el és hallani is alig hallottam már valamit .Ijedten kuporodtam a földre, majd láttam meg magam előtt apa kétségbeesett szemeit és szája mozgását.

- Nem hallom ....-ráztam fejem pánikolva.

- Nem hallak apa!- tört rám újra a sírás .Fájtak a szemeim és alig láttam a könnyeimtől .Apa hirtelen tűnt el előlem, mire utána szerettem volna nyúlni azonban fejemet valaki keze közé kapta és maga felé fordította .JeonGuk volt előttem és nyugodtabban próbált hozzám beszélni a tekitetéből adódóan, de nem hallottam belőle semmit.