ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Az enyém vagy!

Nincs átolvasva!
________________

Nevetve léptem ki Taehyungal az oldalamon a suliból, majd hazafelé vettük az irányt. Jungkook eltűnése óta eltelt egy hét, és azalatt az idő alatt elmondtam Taehyungnak mindent, mi történt akkor köztünk a pofont kihagyva. Így is eléggé pipa volt, ha pedig azt is mondtam volna biztos voltam benne, hogy csinált volna valami hülyeséget.

Megbeszéltük, hogy suli után eljön hozzám tanulni mert nem ért egy anyagot matekból, és ez pont kapóra jött nekem, mert addig sem kell Jungkookra gondolnom amit alapból minden szabad percemben teszek.

-Megint elgondolkodtál.-lökött oldalba, mire rámosolyogtam.

-Valakinek azt is kell.-rántottam meg vállamat, mire dühösen kezdett el méregetni.

-Célozgatsz, Park?-szűkítette össze szemeit.

-Talán.-nyújtottam ki nyelvemet játékosan, majd a kulcsot a zárba illesztve nyitottam volna ki az ajtót, viszont az már kivolt.

-Anyukádék hamarabb hazajöttek?-kérdezett rá a mellettem álló.

-Ha apát kiidegelte anya, akkor igen.-léptem bentebb a házba.

-Anya?Apa?- kiáltottam el magam, de nem jött válassz sehonnan.

-Nem zártam volna be?- gondolkodtam el .

-Kinézem belőled.-indult el a szobámba, én pedig halkan követtem őt. Mikor beértem az ágyam előtt állt, és nagyon tanulmányozta azt.

-Mi az ?-mentem oda mellé. Ajkaim elnyíltak, mikor megláttam a rózsát rajta.

-Idióta.-suttogta magaféle szavait én pedig mérgesen figyeltem tovább a virágot .Tudtam, hogy Jungkook volt, mindketten tudtuk. Hogy van képe ennyi idő után csak egy nyamvadt rózsát hagyni maga után?

-Jogosan haragszom?-kérdeztem meg barátomat aki felém fordult.

-Nincs töke, hogy bocsánatot kérjen, akkor te pedig ne legyél annyira jószívű, hogy egyből megbocsátasz neki.-felsóhajtva túrtam hajamba, majd a rózsát megfogva álltam vele a kukához. Nem tartom helyesnek ezt tenni, de megérdemli azok utána mit csinált. Kezemből elengedtem a növényt ami a kukába hullott.

-Ne legyen bűntudatod. Jól tetted.-tette egyik kezét vállamra.

-Mi van ha történt vele valami ?-néztem rá aggódó íriszekkel.

-Akkor megoldja majd. Ezzel ne törődj, valószínűleg oka van, hogy nem keresett annyi ideig.

-Milyen oka?-Tae maga felé fordított, majd arcomra tette kezeit.

-Nem akarom, hogy szomorú legyél miatta .De, lehet, hogy talált magának valaki... mást.-szemeimet a földre szegeztem, majd ajkamba harapva próbáltam nem arra gondolni amit az előbb Taehyung mondott.

-Gyere, elterelem a figyelmed.-húzott maga után, majd az ágyra lökött.

-Hé! -néztem hátra, mire derekamra ült.

-Megmasszírozlak. -jelentette ki.

-Nincs kedvem ehhez! -fordultam volna meg de visszanyomott a párnába.

-Most majd lesz! - kezdte el nyomkodni hátamat, amit amennyire nem akartam, olyan jól esett.

Apró sóhajokat engedtem ki párnácskáim közül, majd megéreztem Tae kezét pólóm alatt.

-Hideg a kezed.-motyogtam.

-Pedig úgy érzem, hogy bármelyik percben leszakadhat.

-Miért?-kérdeztem rá behunyt szemekkel.