ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

A Torony Legtetejére!

Tarkómon végigfutott a hideg és a takaró alatt is éreztem hátamon egy pillanatra a hűvös szellőt.Nem törődve vele fordultam a másik oldalamra és húztam magamhoz közelebb plüss macimat . Kezemmel tapogatni kezdtem, hiszen nem ilyen nagyra emlékeztem, pedig már lassan 5 éve megvan. A tapintása se volt olyan puha és az....illata is más volt.

-A fenekemet fogdosod Jiminnie.-jött egy hang mellőlem, mire az álmosság egyből kiment íriszeimből és mielőtt realizálhattam volna a helyzetet lábamat lendítve, rúgtam le az ágyamról a nem oda illő valakit.

-Aish! -sziszegte, mire az ágy végéig csúsztam felvéve szemüvegem és úgy néztem meg jobban a "betörőt" .

-Te teljesen normális vagy?-szitkozódott Guk, fejét dörzsölgetve.

-Mi a farancot keresel itt, korán reggel? - beszéltem halkan, hiszen anyuék még biztosan aludtak.

-Neked is jó reggelt.-gúnyosan ejtette ki szavait, mire grimaszolva sóhajtottam fel.

-Legalább az ablakot csuktad volna be! - keltem ki az ágyból dühöngve és miután becsuktam az ablakot, választ követelve néztem Guk felé.

-Csak látni szerettelek volna.-rántotta meg vállait.

-Hát... Izé....Már láttál, szóval mehetsz.-pirultam el a hirtelen jött válasza miatt, majd az ablak irányába mutattam.

-Most szivatsz, ugye?Tényleg nem vagy az a romantikus ember .-rázta meg fejét, majd felállva az ágyamra ült.

-Bal lábbal keltem miattad, szóval ne várj tőlem mást.-magyaráztam szemeimet dörzsölve.

-Akkor a randira is ilyen arccal jössz?-döntötte oldalra fejét.

-A te részedről randi, az enyémről pedig pár óra szenvedés.-forgattam meg íriszeimet.

-Tegnap még tökre örültél neki.

-Vannak az embernek rossz napjai. Amikor itt vagy akkor azok pont azok nekem! - mosolyogtam rá gúnyosan, majd mentem volna el az ágy mellett, azonban kezemre fogva rántott le magához .Vagyis, inkább magára.

-Ha nem ismernélek azt hinném, hogy egy félős, dadogós gyerek vagy. Mondjuk az arcod mindent elárul. Nem értem miért nem adod be a derekad nekem.-fordított hátamra, majd felém kerekedve nézett íriszeimbe.

-Tudod mit érzel irántam. Tisztában vagy mindennel..-kezdett bele, majd mutatóujját hasamtól egészen ajkamig húzta, ezzel feltűrve hasamnál lenge pólómat.

-...olyan nehéz lenne nekem adnod magad?-arcom szinte égett szavaitól és fogalmam sem volt mit akarok.

-É-én..-nyeltem egy hatalmasat.

-Vissza szívom .Ilyenkor tényleg egy félős, dadogós gyerek vagy.-hajolt hozzám közelebb.

-Csak egy éjszaka Jiminnie...-indult el keze nadrágom felé, viszont ráfogtam végtagjára.

-Az az egy éjszaka lenne nekem az első ,és hidd el én lennék a legboldogabb ha egy csettintésre menne az egész. Egy kérő tekintet nem fog engem elvarázsolni .Mindenkit megkaphatnál a suliból.A legszebb lányokat is.Miért pont nálam álltál le? - meglepődött.Le se tagadhatta volna .

-Miről beszélsz?-nevetett fel, de én továbbra is komoran néztem rá.

-Miért én?Nem vagyok lány,nem vagyok szép se helyes, nincs semmim ami egy ilyen fiúnak kéne.-ráztam meg fejem .

-A lelked.- válaszolta.

-Ez nem magyarázat, egy ilyet bárhol találsz.-álltam tekintetét.