ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Képes vagyok rá!

Később javítom!
_______________

Szörnyű fejfájásra nyitogattam szemeim, és a hányinger is hamar rámjött.Felsóhajtva fordítottam oldalra fejem, ahol meglepetésemre Jungkook ült az asztalom melletti forgószékemen.

-Jungkook ?-nevére felkapta fejét, majd hátradőlve a széken, nézett rám.

-Hallgatlak.-értetlenül ültem fel az ágyamon, hiszen fogalmam sem volt mi lelte megint.

-Nem tu... -kezdtem volna bele, viszont félbeszakított.

-Hazugság nélkül kérem a válaszod.-kezdett el idegesen dobolni bal lábával.

-Fogalmam sincs miről beszélsz, Kook.-ráztam fejem, viszont ennek hatására meg is történt, aminek meg kellett történnie. Behunyt szemekkel próbáltam nem a takarón lévő hányásra koncentrálni, de úgy éreztem mindjárt jön a következő adag.
Egy kezet éreztem meg hajamba, majd finom simításokat bőrömön.

-Hogy tudod ezt elérni?-sóhajtott fel, mire ránéztem.

-Csak úgy kijött...-motyogtam neki, mire mosolyogva megrázta fejét.

-Nem a hányásra gondolok .-nyúlt takarómért és húzta le azt rólam.

-Akkor mire?-kérdeztem rá kíváncsian.

-Mérgesnek kellene lennem, hogy nem mondtad el, ki is zsarolt meg téged.

-Mondtam, hogy én akarom megol...

-De nem vagy rá képes, Jimin! -rázta fejét nemlegesen.

-Hiába akarsz bizonyítani,soha nem fog menni.Egyedül képtelen vagy megtenni ezeket.-ruhám anyagát markolászva próbáltam nem elbőgni magam szégyenemben.Csak segíteni szeretnék neki, és ilyeneket vág a fejemhez.

-Nem akartam azelőtt szétverni Yoongit, hogy ne tudtál volna róla.-ijedten néztem vissza rá, majd megráztam fejem.

-N-nem ő volt... -próbáltam tagadni.

-Álmodban mindent elmeséltél.-kezdte el dörzsölgetni homlokát.

-Megtudtam volna oldani...-suttogtam tehetetlenül .

-Képtelen vagy erre.

-Miért lennék?Ugyanolyan ember vagyok mint te! -emeltem fel hangom.Bántott, hogy ennyire nem hisz bennem.

-Érzelemmel nem nyerhetsz meg semmit, Jimin.És inkább a szíveddel gondolkozól mint az eszeddel.

-Mondd ki akkor, hogy egy gyenge, haszontalan ember vagyok! De én akkor is tudni fogom, hogy megtudom ezeket tenni, magamtól is! -ütöttem az ágyra mérgesen.

-Nem,nem tudod.De ez így van jól.-sűrűn véve a levegőt álltam fel az ágyról, viszont abban a pillanatban el is estem a földön.Jungkook segítőkészen nyújtotta felém kezét, azonban én csak elcsapva azt, néztem dühösen íriszeibe.

-Nem kell a segítséged! -álltam fel, és mentem el mellette, egyenesen a fürdőbe, aminek ajtaját be is csaptam magamután.

-Rohadtul nincs türelmem ehhez most, Jimin.-kopogott az ajtón.

-Ne legyen! Nem kértelek meg rá, hogy legyen hozzá türelmed! -túrtam hajamba.

-Gyere ki, ne gyerekeskedj.-kifújva levegőmet rúgtam az ajtóba, és szólaltam meg.

-Gyerekes, gyenge barom vagyok? Rohadtul örülök ezeknek,de tényleg!

-Addig szórakozól velem, amíg rád nem töröm az ajtót.-hangja már neki sem volt nyugodt, de egyáltalán nem érdekelt ebben a helyzetben.