ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Csak a pillanatnak!

Unottan sóhajtottam fel az órám után és hagytam el a helyet. Dana ma nem volt bent mert lebetegedett én pedig egyáltalán nem akartam ezt a napot egyedül tölteni. Eszméletlen módon zavart, hogy nem tudtam hova siethetett el ilyen hamar Jungkook,és hiába nem akartam túlgondolni ezt az egészet, kénytelen voltam. Annyiszor hazudott már nekem, hogy egyáltalán nem gondoltam semmi jóra ami nagyon kikészített engem. Telefonomért nyúlva rántottam ki véletlen egy cetlit is nadrágomból amiért felsóhajtva hajoltam le, azonban mikor ezt megtettem könyvem is kiesett ujjaim közül. Szitkozódva raktam le térdemet a hideg kőre, majd haraptam ajkaimba. Teljesen szét voltam csúszva. Egy kezet éreztem meg fejemen, majd jelent meg előttem Kai, aki mosolyogva szedte fel cuccaimat a földről.

-Mi van veled ma?-nevette el magát, majd homlokomhoz érintette tenyerét.

-Nincs lázad, pedig azt hittem betegeskedsz mint Dana.-állt fel mellőlem, majd nyújtotta felém kezét amit elfogadva segített engem álló helyzetbe.

-Nem aludtam túl jól.-rántottam meg vállaimat ami részben igaz is volt.

-Ma nem csinálok semmit ,szóval ha benne vagy lazulhatunk együtt.-ajánlotta fel miközben kezeimbe adta a leesett cuccaimat. Amennyire nem bírtam a fiú társaságát régen annyira szerettem meg mostanában. Jó volt vele a semmiről beszélgetni mert nem kérdezett olyan dolgokat amik zavartak volna, mindig megfontolt volt amit nagyon szerettem benne.

-Szeretnék veled lazulni.-mosolyodtam el, mire a fiú ajkai is szélesebbre húzódtak. Kezemre fogva indultunk el kifelé és őszintén, próbáltam nem minden pillanatban Jungkookra gondolni. Nem akartam fájdítani a szívemet, mert amikor nem volt velem úgy éreztem mintha nem önmagam lennék. Kezdtem megőrülni és azt hinni, hogy a régi Jungkook akaratos és tárgyiasító énjét valahogy átvettem, mert ahányszor arra gondoltam, hogy talán valaki mással van kezeim maguktól szorultak ökölbe és legszívesebben magamhoz láncoltam volna őt csakhogy ezeket a dolgokat megelőzhessük.

-Jössz a hétvégi bulira, ugye?-szakított ki gondolatmenetemből Kai, mire hümmögtem egyet.

-Nem hagynám ki.-válaszoltam nagyokat bólintva.

-A testőrrel jössz?-felsóhajtottam Taehyung jelzőjére, majd megráztam fejem.

-Dolga lesz azon a napon pont, és valószínűleg Dana sem lesz ott.-tudatosult bennem, hogy a lány beteg, ami miatt szomorú voltam. Nélküle nem lesz az igazi.

-Akkor rám hárul a felelősség, hogy vigyázzak rád?-villantotta ki fogait.

-Nem kell rám vigyázni, megvagyok egyedül is.-forgattam meg szemeimet kuncogva.

-Sajnos az egyedül szó nincs a szótáramban ezért nem vagyok biztos abban, hogy megértettem ezt a mondatot.-jött elém, majd fogott arcomra.

-Ki lesznek akadva a csapattársaid ha velem fogod tölteni az egész estédet.-emlékeztettem a pár héttel ezelőtti bulira ahol szinte egy percre sem szakadt el tőlem amit végül Taehyungnak sikerült megakadályoznia.

-Mióta érdekelnek engem azok az idióták? Csak azért akarnak velem bulizni mert népszerű vagyok.-rántotta meg vállait.

-Akkor miért szeretnél egy hozzám hasonló halandóval mulatozni?-szűkítettem össze szemeimet.

-Mert még egy ilyen embert nem találok sehol.-suttogta szavait, majd ajkaimra hajolva hívott engem egy lágy csókba. Mosolyogva mozdítottam meg én is párnácskáimat, majd csúsztattam kezemet tarkójára.

-Veszek neked kávét, mit szólsz hozzá?-behunyt szemeimet kinyitva tekintettem a fiú íriszeibe, majd néztem a mellettünk lévő kávézóba.