ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Kamera?!

Kedvtelenül követtem Kai-t végig a folyosón. Semmi kedvem nem volt beszélgetni most vele a kapcsolatunkról, hiszen Dana nem éppen örült nekem és Jungkooknak, amit meg értettem, de mégis borzasztóan fájt az egész. Be kellett látnom, hogy hiába mondtam volna el bárkinek is ezt, ugyanaz lett volna a reakciójuk mint neki. Hülyének néztek volna, egy baromnak aki összejött a flúgos exével.
Felsóhajtva álltam meg,  majd hunytam be szemeimet. Utáltam azon gondolkodni mi lett volna ha. Dana nem hiába sértődött meg rám, ahogyan Tae sem a semmiért utálja Jungkookot én pedig szerettem a saját fejem után menni és hátra hagyni a múltat egy jobb jelenért. Mégis úgy érzetem a beszélgetés után, hogy valami nincs rendben. Ürességet éreztem, ami természetes volt, mégsem tudtam elfogadni sem pedig megérteni a helyeztet.

-Minden rendben?-kérdezett rá Kai, mire felpillantottam rá egy mosolyt erőltetve magamra.

-Persze,miért ne lenne?-értem utol, majd tovább sétáltunk.

-Dana miatt vagy ilyen?-ajkamba harapva szívtam be élesen a levegőt.

-Igen, reménykedtem abban, hogy örülni fog nekem, helyette egy kicsit olyan mintha neheztelne rám.-rántottam meg vállaimat.

-Mi miatt?-nem akartam neki elmondani a Jungkookal kapcsolatos dolgaim, szerettem volna távol tartani a fiútól, hiszen fogalmam sem volt arról milyen érzésekkel fogadnák  egymást ha találkoznának véletlen.

-Miről akartál beszélni?-tereltem a témát, majd támaszkodtam a folyosó falának.

-Rólunk.-tette zsebre kezeit elmosolyodva.

-Mit takar pontosan az, hogy rólunk?-döntöttem oldalra fejem összehúzott szemöldökkel.

-A kapcsolatunkról. Szeretném megérteni a helyzeted ahelyett, hogy őrlődnék magamban mit tehettem rosszul.-magyarázta, mire felsóhajtva tekintettem el róla.

-Nem csináltál semmit rosszul, én szúrtam el. A saját örömöm miatt akaszkodtam rád. Sajnálom, hogy végül ez történt kettőnk között.-hajtottam le fejem bocsánatot kérve. Óvatosan ért állam alá, majd emelte fentebb tekintetem.

-Nem csak a te örömöd volt, hanem az enyém is. -suttogta szavait miközben óvatosan simított alsó ajkam vonalára, ami miatt csuklójára fogtam. Kai fájón elmosolyodva engedett el és lépett hátrébb egyet.

-Minden jól alakult kettőtök között? Mikor elmentem még kiabáltál vele.-kuncogta el magát Jungkookra célozva.

-Ma vagyunk hivatalosan együtt újra.-vallottam be.

-Újra?-furcsállta szavaim, mire ajkamra haraptam.

-Már volt alkalmunk együtt....sőt igazából csak vele volt.-tettem kezeimet hátam mögé.

-Ezért nem tudtál belém szeretni?-bólintottam egy aprót kérdésre.

-Próbáltam, az utolsó du....szeretkezésünknél volt az a pont mikor azt hittem érzek valamit.-magyaráztam halkan.

-Szóval ha aznap nem nyitsz ajtót, minden más lett volna?-emelte fel szemöldökét.

-Nem.-hajába túrva rázta meg fejét.

-Akkor ne gyere ezzel, kérlek. Az hitted éreztél valamit, miközben én mindent megtettem annak érdekében, hogy biztos legyél magadban. De soha nem lettél volna az. Miért? Mi nincs meg bennem amire neked szükséged lehetett volna?-tarkómat a falnak döntve hunytam le szemeimet nem adva választ kérdésre.

-Jimin!-ejtette ki hangosabban egy picivel nevem ami miatt újra íriszeibe mélyedtem.

-Nem tudom megmagyarázni, oké? Hozzá szoktam, hozzád pedig nem volt elég időm. Túl lágy voltál mindenben és....egyszerűen nem vagy Jungkook.-ráztam meg fejem, mire eltekintve rólam szorította ökölbe kezeit.

-Ne ragozzuk tovább, hagyjuk egymást békén, mert ebből már úgysem lesz semmi.-mentem volna el mellette azonban kezemre fogott.

-Eddig nem mondtam mert nem akartalak megijeszteni vele....-kezdett bele, majd táskájába nyúlva vett elő egy borítékot kezembe nyomva azt. Érdeklődve tekintettem rá, majd bontottam azt ki, viszont mielőtt megfordíthattam volna őket mellém állt, hogy ne láthassa senki. Amint megpillantottam a képeken szereplő Kai-t és magamat, remegve lapoztam a képekbe. Mi voltunk rajta végig ahogy vagy a kávézóban, vagy az iskolában rosszabbik esetben pedig nálam hemperegtünk az ágyban. Ajkaim elnyíltak ahogyan az összes kép egy helyen volt fotózva, ráadásul az pont a szekrényem teteje volt.

-Van tipped ki csinálhatta?-kérdezett rá Kai.Egy arc lebegett a szemem előtt csak, akit két évvel ezelőtt láttam utoljára és akinek fekete sapkája a szemembe égett, aki miatt majdnem elveszítettem Jungkookot.

-Honnan kaptad ezeket?-néztem a fiúra kétségbeesetten.

-Be voltak dobva a házba. Talán fel kéne híni a rendőrséget...-ajánlotta fel, mire zsebembe csúsztattam a képeket.

-Nem szólunk a rendőrségnek!-ráztam meg egyből fejem.

-Ez nem játék Jimin, valaki kamerát szerelt be hozzád, ráadásul végig nézte ahogy mi...-akadt meg idegesen felsóhajtva.

-Hazamegyek és leszedem azt a szart.

-Menjek veled?-kéredztet rá de megráztam fejem.

-Megoldom egyedül, köszi.-indultam el, viszont újra kezeimre fogott visszatartva engem.

-Kérlek, vigyázz magadra.Ki tudja milyen őrült az aki ezt teszi.-elmosolyodva bólintottam egyet, majd vettem utamat sietősen haza.

***

Felsóhajtva nyitottam ki lakásom ajtaját, majd kedvtelenül nyomtam annak hátamat szétnézve a helyen. Soha nem gondoltam volna hogy a saját otthonom fog engem halálra rémíteni, most mégis ez történt. 

-Haza jöttél?-a hirtelen jött hangra ijedten ugrottam egyet, majd találtam szembe magam Jungkook kérdő tekintetével.

-T-te mit keresel itt?-kérdeztem rá, mire felnevetett.

-Nem látogathatom meg a párom?-döntötte oldalra fejét, majd mutatta fel a kezében lévő kulcsot amit általában a postaládába rejtek ha bármi is történne.

-Honnan tudtad hol van?-szűkítettem össze szemeimet.

-Nem tudtam, mindent megnéztem és reménykedtem, hogy van egy pót kulcsod.-rakta azt vissza zsebébe, majd jött közelebb hozzám.

-Minden rendben? Feszültnek tűnsz.-simított arcomra óvatosan.

-Minden oké.-mosolyodtam el hamisan .Igazából nem szerettem volna neki szólni erről, mert biztosan nagyon mérges lett volna, amit egyáltalán nem szerettem volna, ráadásul a képeken sem voltak olyan dolgok amiket szívesen mutogattam volna neki.

-Azt várod, hogy higgyek neked?-emelte fentebb fejem.

-Azt.-bólintottam egyet magabiztosan.

-Ugye tudod, hogy elmondhatod ha bármi van?-kérdezett rá ami miatt felsóhajtva kerültem ki őt és pakoltam le a kanapéra.

-Tudom, de nem akarlak felbosszantani vele. Próbálom megoldani egyedül, ha nem megy ígérem szólni fogok.-néztem hátra rá.

-Mi történt akkor mikor megakartál oldani bármit is egyedül?-kérdezett rá, mire megforgattam szemeimet.

-Elrontottam és utána elmondtam neked.-rántottam meg vállaimat hanyagul.

-Inkább elrontottad és én jöttem rá magamtól.-simított arcomra.

-Próbáld meg nem elszúrni, bármiről is legyen szó.-puszilt fejtetőmre. Tudtam, hogy biztatásnak szánta ezeket a nyers szavakat és azt is tudtam, hogy félt engem, hiszen tényleg mindent elszúrtam ha a megoldásról volt szó. Nem voltam képes rá soha ,és ezt én is tudtam, mégis szerettem volna elintézni egyedül anélkül, hogy szóltam volna neki erről.