ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Öcsi?

A kórházból észrevétlenül kiosonva bicegtem lassan lélegezve Kai után, aki az ígéretének híven megfontoltan figyelt arra, hogy minél lassabban menjünk a kihalt, sötét utcákon. A talaj nedves volt az eső miatt ,és sajnos az illatok arra engedtek következtetni, hogy még korán sem ért véget a csapadék felettünk, csupán csak elkerült a vihar hatalmas szele, ami újra lecsaphatott bármelyik percben. Megállva egy pillanatra szemeimet összeszorítva szisszentem fel az égető, szúró érzésre mely hirtelen tört rám az eddigi fájdalomtól zsibbadt hasamba. Lassan elemelve ujjaimat a tartott résztől realizáltam tenyeremen vörös vérem ami miatt ijedten kapkodtam tekintettem bőrömön. Remegő végtagomat vissza illesztettem a fekete, puha anyagra amit a vörös nedű teljesen átáztatott. Az előttem lévő fiú megállva tekintett rám, majd nézett körbe az utcában zsebre dugott kézzel.

-Lerakom a táskát otthon, először menjünk oda.-bökött maga mellé. Lassan bólintva értem utol őt, majd tovább lépkedve mellette tartottam tekintetem végig lefelé. Soha nem volt még ilyen a hangulat köztünk, mintha teljesen megváltozott volna. Egyszer sem volt még ennyire kínos együtt lenni vele, hiszen rengeteget beszéltünk nap-mint nap, pont ezért nem volt baj ha csend állt kettőnk közé, most mégis hihetetlen zavarónak találtam azt.

-Huh?-felkaptam fejem ahogy egy ismeretlen utcába húzódott le. Zavartan álltam meg lábaimon, ami miatt hátra is pillantott. 

-Miért erre megyünk?-kíváncsiskodtam összeszűkített szemekkel.

-Rövidebb.-rántotta meg vállait tovább indulva. Ajkaimat összepréselve tekintettem végig a mellettem lévő utcán, majd egy hatalmas sóhaj kíséretében indultam a fiú után. Örültem annak, hogy nem a hosszú úton megyünk, hiszen eleve fáradt voltam, ráadásul már a lábaimat sem éreztem annyira, amennyire azokat kellett volna, éppen ezért jött kapóra a rövidebbik út nekem is.  A fiút utolérve bicegtem tovább a sötét utcákon miközben próbáltam eligazodni a házakon. Egyáltalán nem volt ismerős a hely, pedig sokszor jártam Kai házának közelében, még ha nem is mentem be sokszor. A fiú léptei lelassultak az eddigi, számomra gyors tempóból, majd hirtelen állt meg előttem ami engem is megállásra kényszerített.

-Kai?-döntöttem meg fejem kérdőn, majd léptem közelebb hátához. Egy pillanatra oldalra pillantva hajolt le egy picit, majd felegyenesedve tekintett rám félig.

-Kérlek, ne haragudj rám.-szavaira furán tekintettem a fiúra, viszont ahogyan hirtelen megfordult, ezzel egy időben éreztem meg egy hatalmas ütést fejemen ami miatt egyből a földön terültem el. Fülem sípolt, és az eddig érzett hihetetlen fájdalmam szinte eltűnt a tompa érzékelésem miatt, ami teljesen magával rántott engem. Szemeimmel homályosabban kezdtem el látni, majd lassan csukódtak le azok, újra megismertetve velem a nem is olyan rég látott sötétséget.

***

Hatalmas fájdalom, és rettentő nagy hideg érte testem minden pontján, majd ahogy megéreztem az apró, jéghideg cseppeket testemen, íriszeimet nyitogatva csak a hatalmas feketeség fogadott. Lélektükreimet valami eltakarta, ami csak még jobban megrémített. Ujjaimmal szerettem volna felnyúlni az anyaghoz, azonban azok hátam mögött voltak összekötve, ahogyan magam ellőtt lábaimat sem tudtam megmozdítani a szorító, égető érzés miatt. Az ajtó nyitódására összehúzva magam szorítottam össze kezem, majd ahogy léptek csapták meg fülem vészesen közeledni irányomba, mocorogva próbáltam valahogy távolabb csúszni a felém sétálótól. Lassan éreztem meg jelenlétét magam előtt, majd hirtelen ért valaki a szememet eltakaró anyaghoz lerántva azt rólam:

-Meglepetés!-ahogy szemeim elé tárult a fekete sapkás fiú, mellkasom szaporábban kezdett fel-alá mozogni, miközben testem megállíthatatlan remegésbe kezdett.