ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Nyugodt látvány

Nagy levegőt véve nyitottam ki szekrényem ajtaját és mikor ezt észrevette Jungkook egyből felnézett rám. Olyan volt mint egy apró gyerek a bújócska közepén. Érdeklődve nézett szét a szobában, majd tekintett újra szemeimbe. A pólóm még mindig fején volt ami miatt újra elnevettem magam.

-Ezt nyugodtan levehetted volna magadról.-vettem le fejéről azt.

-Nem mertem megmozdulni sem.-mosolyodott el, hátra billentve fejét.

-Ki tudsz jönni?-álltam arrébb kérdésem közben .Megpróbált felállni, mikor grimaszba torzult arca és derekára fogott.

-Azt hiszem tényleg öreg vagyok már.-rakta ki lábait, mire felé nyújtottam óvatosan kezem. Vonakodva de végül megfogta azt. Ahogy elkezdtem húzni a fiút szinte kiesett a szekrényből és a nagy lendület miatt elveszítve egyensúlyomat estem a földre Jungkokoot magammal rántva. Felszisszenve szorítottam össze szemeimet, majd pillantottam fel az eszméletlen közel lévő Jungkookra. Fejem mellett megtámaszkodva bámult engem míg én mellkasán lévő pólóját szorítottam, hevesen verő szívvel. Nem azért mert féltem, hanem mert már rég nem éreztem magamhoz a fiút ennyire közel és jól esett. Kezeim amik eddig remegtek most egyáltalán nem tették azt, teljesen nyugodt voltam. Varázslatos hangulatnak éltem meg ezt amit Jungkook akart megszakítani hirtelen, viszont ahogy felállt volna megcsúszva esett újra rám. Mellkasaink egymásnak préselődtek és hagyta el ajkamat egy apró sóhajt.

-Ne haragudj rám! Jesszusom akkora barom vagyok.-támaszkodott meg, majd állt fel végül.

-Segítek....-nyújtotta kezét, mire megfogva azt segített álló helyzetbe jutni.

-Annyira sajnálom, ugye nem  esett semmi bajod?-aggodalmaskodott.

-Nekem nem esett,de a szőnyeget kihúztad a helyéről.-mutattam arra mai miatt felnevetve ment az ágyhoz.

-Felemelem, addig  told bentebb.-leguggoltam a kilógó részhez, majd megvártam míg a fiú felemelte ágyamat. Érdeklődve tekintett rám mikor nem tettem semmit a szőnyeggel.

-Jimin....-szólított nevemen.

-Igen?-jót mulattam a fiún, hiszen továbbra sem engedte el az ágyat.

-A szőnyeget.....-bökött rá, mire lenéztem.

-Ezt?-mutattam le kiélvezve a helyzetet.

-Told bentebb.-bökött fejével magafelé.

-Így?-húztam rossz irányba szándékosan, mire felsóhajtva engedte el az ágyat és mosolyogva rakta csípőre kezét.

-Megemeled te az ágyat?-kérdezte felvont szemöldökkel továbbra is hatalmas mosollyal ajkán.

-Nem bírnám el...-biggyesztettem le ajkamat.

-Rajta van a lábad a végén.-felállva néztem ahogy a fiú egyik kezével felemelte az ágyat, majd másik kezével a szőnyeghez nyúlva tette be azt normálisan alá.

-Kész.-rakta le azt és nézett rám fogait kivillantva. Hihetetlenkedve néztem fiúra és bár tudtam, hogy képes rá, mégis ledöbbentett.

-Fáj a hátad nagyon?-néztem ahogy ujjaival végig simít rajta egy fájó grimasz kíséretében.

-Nem vészes.-válaszolta. Nem tett neki jót sem a szekrény, sem pedig az ágy és ezt tudta jól, mégsem mondta egyszer sem, hogy nem. Egyszerűen megtette, értem.

-Feküdj hasra, mindjárt jövök.-indultam el a hűtőhöz, majd vettem elő azt a krémet amivel Taehyung hátát szoktam kenni egy nehéz nap után, majd indultam el vele a fiúhoz. Tanácstalanul állt még mindig egy helyben, mire elmosolyodtam.

-Megmasszírozom, feküdj le.-böktem az ágyra.

-Semmi szükség rá, tényleg. Nem szeretném ha rosszul éreznéd magad.-mosolyodott el szomorúan.

-Nem fogom rosszul érezni magam .Csak segíteni szeretnék.-Jungkook felsóhajtva feküdt le az ágyra, mire ajkaimat összepréselve ültem combjaira .A fiú megfeszülve érzékelt magán míg én egy hatalmasat nyeltem. Pólójához nyúlva kezdtem azt el óvatosan felhúzni egészen nyakáig, majd nyúltam a krémhez és mártottam abba ujjam és dörzsöltem össze kezemmel azt.

-Mitől fáj ennyire?-kérdeztem rá végül, majd nyomtam kezeimet hátára. Hirtelen levegőt is elfelejtett venni a fiú érezhető módon, majd válaszolt:

-Yoongi elköltözött a családi házból és neki segítettem bepakolni a dolgait ma.-meglepődtem a név halatlan.

-Kibékültetek?-nyomkodtam háta közepétől egészen lefelé nadrágjáig ujjaim.

-Egy éve már lassan. Megbántam ami miatt anyát is eltaszítottam magamtól, ezért elmentem hozzájuk tavaly és bocsánatot kértem tőlük. Yoongi nagyobb falat volt. De már minden rendben, minden hétvégén náluk ebédelek, olyanok lettünk mint egy nagy család.-újságolta.

-Örülök, hogy kibékültél velük.Jó hallani, hogy örülsz.-simítottam nadrágja vonalához kezem, majd vettem ott kezelésbe. Fájón kapott oda, mire ujjaira fogtam.

-Ne nyúlkálj!Most még fáj, de holnapra már jó lesz.-magyaráztam neki, majd engedtem el kezét. Felszisszent a nyomásra, mire egy újabb adag krémet vettem kezeim közé és kentem el a fiú hátán. Pár perc múlva már egyáltalán nem halottam volna, hogy fáj neki, helyette egyenletes szuszogás csapta meg fülem. Érdeklődve borultam előre, majd láttam meg a fiú alvó arcát. Mosolyogva keltem fel róla és feküdtem mellé azt tanulmányozva. Soha nem gondoltam volna, hogy nem csak akkor lesz békés mikor alszik. Ujjammal óvatosan nyúltam a fiú homlokához, hogy a szemét takaró tincset kisöpörjem onnan. Ajkai elnyíltak ami miatt fogai is kivillantak egy aprót. Nem volt szívem felkelteni őt, hiszen nehéz napja volt a pakolás miatt, és bár nem tudtam mikor kezdte el, abban biztos voltam, hogy mindent beleadott és pont ezért hagytam, hogy kialudja magát. Mert megérdemelte. Ez a Jungkook mindent megérdemelt. 

Kikelve mellőle vittem a krémet vissza a hűtőbe, majd a pulton lévő rózsára pillantottam. Felsóhajtva indultam el vele a kukához, majd akadtam meg. Nem tudtam megtenni, nem dobhattam ki. Egy váza után kutatva töltöttem meg azt, majd raktam abba bele őket. Visszalépkedtem a fiúhoz, majd végig tapintottam hátán és mikor biztos voltam benne, hogy megszáradt a krém, visszahajtottam rá a pólóját .A szekrényhez osonva vettem onnan ki két  plédet, majd terítettem óvatosan az egyiket  Jungkookra. Nem akartam elhinni, hogy ez tényleg megtörtént. Soha senkinek nem engedtem, hogy nálam aludjanak, még Taehyungnak és Danának sem.Jungkook ebben mégis kivétel volt. Igazából mint minden másban. Mocorogni kezdett, majd oldalára feküdt. A párnámhoz nyúlva emeltem fel a fiú fejét és raktam arra rá.Olyan volt mint egy kisgyerek, szörnyű dolgokkal a háta mögött és mintha soha nem is akart volna emlékezni arra aki volt. Utálta az akkori énjét. Gyűlölte, de nem önszántából, hanem miattam , mert bántott, és soha többet nem akart rá emlékezni. Leülve az ágy szélére nyúltam kezéhez és fogtam arra lágyan. Simogatva bőrét le sem tudtam magamról vakarni mosolyomat. Nem tudtam betelni ezzel a látvánnyal, és igazából nem is akartam .Felsóhajtva tekintettem az órára ami már kilencet mutatott, majd hunyorogva néztem órarendemre .Holnap korán kellett kelnem, ezért úgy voltam vele, hogy magára hagyom a fiút és a kanapéhoz sétálva kapcsoltam le előtte a villanyt, majd vetődtem le arra.