ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Valamit Titkolsz...

Nincs átolvasva!!!!

___________________

Gondolkodva nézek bele még egyszer, utoljára a tükörbe, megbizonyosodva arról, hogy elég jól nézek-e ki ezekben az egyszerű ruhákban, vagy valami extrémebb kéne-e rám a randira.

-Egy nyaklánc túl lányos lenne, igaz?-kérdezem tükörképemtől, majd felsóhajtva indulok le a lépcsőn, és mivel anyuék elmentek dolgozni délben, így elköszönnöm se kell senkitől.
  Nemsokára kettő, és JeonGuk bármelyik percben itt lehet.

-Utálok várni.-kezdtem el rugdosni a lábam előtt lévő kis kavicsot, majd megunva azt, ülök le az ajtónk előtti kis lépcsőre.Türelmetlen vagyok, és ha 2 percnél többet kell várni, azt egyszerűen nem bírom.

-Az a gyerek tényleg nagyon durva! -hallottam egy közeli hangot, ami egy kisebb "bandához" tartozott.

-Agyonverni 6 embert teljesen egyedül.... Haver, erre még mi, öten sem lennénk képesek.-válaszolt a másik, miközben egyre közelebb értek.

-Szerintem bekattant.Mondjuk, engem sem érdekelne mások véleménye ha ilyen híres lennék az egész városban. Pedig nemrég jött a sulinkba is.-szememmel jobban fókuszálva az előttem elhaladókra, realizáltam azt, hogy ugyanabba a suliba járnak mint én.

-Hogy is hívják...? -gondolkodott el, majd csettintve egyet, újra megszólalt.

-Jungkook! -a hangosnak tűnő hangszíne miatt a többiek egyből csitítani kezdték, mire a fiú félve nézett körül az utcába, majd megállapodott szeme rajtam.

-Te vagy az a fiú akivel jóban van! -kezdett el felém közeledni, mire a lépcső másik végébe csúsztam.

-Tényleg kinyírta a saját apját?-tette fel nekem kérdését, mire furcsállva néztem rá.

-Szóval, igaz?-tűnődött el, mire hevesen kezdtem el rázni fejemet.

-Nem, dehogy igaz! -válaszoltam kimérten.

-Biztos?Sok pletyka igaznak tűnik, főleg a kinézete miatt.-lépett még közelebb.

-Minho! -szóltak neki a többiek, szinte suttogva de a fiú csak még közelebb jött.

-Egyáltalán ho..-mondatát nem tudta befejezni, mert egy kéz akadályozta meg benne, ami vállán pihent meg.

-Túl sokat beszélsz.-szólalt meg JeonGuk mellette, mire a fiú tekintete teljesen megváltozott.Félt.

-Ha még egy lépést tettél volna, nem úsztad volna meg, ugye tudod?-bökött a köztünk lévő távolságra.

-N-nagyon sajnálom! -vette volna le magáról Guk kezét, viszont ő nem engedte azt.

-Nem akarlak meglátni titeket még egyszer erre.Remélem érthető voltam! -paskolta meg a fiú hátát aki erre egy hatalmasat nyelt.

-R-rendben v-van.-hajolt meg újból bocsánatot kérve, majd elfutott a barátaival.

-Bocsi a késésért, volt egy kis dolgom.-mosolyodott el, most már sokkal aranyosabban mint ahogy az előbb tette ezt.

-Miért félnek tőled ennyire az emberek? -kérdeztem rá felállva helyemről.

-A sok pletyka miatt, gondolom.-rántotta meg vállait.

-Téged nem zavarnak?-néztem íriszeibe.

-Nem. Mondjuk ha azt terjesztenék, hogy egy gyenge kis senki vagyok, az már igen, zavarna.De így jobb, hogy félnek tőlem, nem tudnak bántani.-magyarázta.