ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Megváltoztam

Fájó fejjel keltem fel és oldalam vakargatva ásítottam egy hatalmasat. Szerencsére csak négyre kellett mennem órára és addig még volt két óra hosszám, ezért nyugodtan tudtam elkészülni. A konyhába indulva csináltam magamnak kávét, majd raktam az a pultra mikor telefonom megszólalt. Szemeimet dörzsölve mentem vissza a szobába, majd vettem fel azt.

-Igen?-szóltam bele a készülékbe visszabattyogva a konyhába.

-Haló?-szóltam bele újra, de nem szólt vissza senki.

-Ugyanaz a számod.-szemeim hatalmasra nőttek mikor meghallottam Jungkook hangját a túloldalon. Ajkaim elnyíltak és hiába szerettem volna megszólalni, nem ment. Kezem remegésbe kezdett újra, mire megtámasztottam azt a pulton.

-Mit akarsz?-kérdeztem meg a lehető leghidegebb és legvisszautasítóbb hangomon.

-Megkérdezni, hogy esetleg lenne-e kedved eljönni velem valahova?-nadrágomat megszorítva fogtam vissza könnyeimet.Hogy van pofája hozzá?

-Nem,nem akarok veled elmenni sehova.-válaszoltam, majd összepréseltem ajkaim. Kigördült egy könnycsepp amit egyből le is töröltem arcomról.

-Az elmúlt két év borzalmas volt nélküled.- felsóhajtva nehezen, törölgettem íriszeimet.

-Nekem csodálatos volt az elmúlt két évem nélküled.-mosolyodtam el halványan.

-Annyira nagyon sajnálom,Jimin.-suttogta a telefonba.

-Ennyi?Mert ha nincs más akkor....-kezdtem bele de félbeszakított.

-Én még mindig szeretlek.-nyeltem egy hatalmasat szavára.

-Soha többet ne hívj engem!-raktam el a telefont és hatalmas zokogásban törtem ki. Fejemet a pultra hajtva fogtam mellkasomra .Nem akartam, hogy előjöjjenek a jó emlékek ,csak a rosszakra akartam emlékezni, hogy ne kövessem el újra ugyanazt a hibát. Mégsem ment. Annyi jó emlék jött elő és hirtelen egyetlenegy rosszat sem tudtam volna sorolni. Annyira nyugodt volt az életem a fiú nélkül, nem akartam újra a szakadék szélén állni. Pár perc kellett ahhoz, hogy lenyugodjak, majd a csaphoz sétálva mostam meg arcomat és mentem felöltözni, hogy eltudjam terelni a gondolataimat. Ahogy felöltöztem elmentem a fürdőbe megmosni az arcomat is valamennyire, hogy ne látszódjon rajta a sírársom nyoma.

-Nem teheted magaddal megint, Jimin!-suttogtam magamnak.

-Rendben vagy lelkileg, nem törhetsz meg újból.-mosolyogtam tükörképemre.

***

 Összeszedve magam, fogtam meg táskámat és telefonomat, majd hagytam el a lakásom. Szeles idő volt és ahhoz képest, hogy nem szerettem, most mégis nagyon jól esett. Betértem még az órám előtt a szokásos kávézóba és kikértem a cappuccinomat, majd egy nagy mosoly kíséretében mentem iskolám felé.

-Gyorsan leléptél a tegnapi buliról.-ért mellém Dana a semmiből, mire ijedten mosolyogtam a lányra.

-Volt egy nemkívánatos személy is ott sajnos.-hajtottam le fejem.

-Nem kívánato...na ne!-esett le neki.

-Ott volt Jeon Jungkook?-kérdezett rá, mire csendre intettem. Mindent tudott a lány róla, hiszen beavattam ezekbe a dolgokba.

-Mit mondott?-kérdezett rá halkabban.

-Nem mondott semmit, épp elég volt, hogy rám nézett és a magabiztos Jiminből újra az elveszett Jimin lett.-sóhajtottam fel.

-Annyira sajnálom.-simított hátamra.

-Ma reggel...-kezdtem bele, majd vettem egy mély levegőt.