ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Újra megismerni őt

Reggel kifejezetten jókedvűen keltem fel annak ellenére, hogy ma a kelleténél több órám lesz, mégsem bántam. Valami miatt felszabadultabb voltam és ezt nem ronthatta el semmi. Felöltözve álltam a tükör elé, majd egy utolsó pillantást vetve magamra léptem ki a lakásból, majd sétáltam a lifthez. Mosolyogva vártam míg leér és ahogy kiléptem onnan összetalálkozott tekintetem Kai íriszeivel. Meglepődve sétáltam felé, majd felemelve kezét integetett nekem ami miatt muszáj volt felnevetnem. Annyira ártatlan volt.

-Szia,hát te?-néztem kérdőn szemeibe, mire megrántotta vállait.

-Úgy gondoltam mehetnénk ma együtt.-hajolt ajkaimra, majd kezemet megfogva indult el az iskola felé.

-Neked is tizenegykor kezdődik az első órád?-kérdeztem rá.

-Már volt egy ,de nem laksz messze és így simán eltudtam jönni eléd.-rántotta meg magyarázkodva vállait.

-Értem.-kuncogtam el magam. Igazából nem tudtam mit gondolni. Nem nyomult a fiú túlságosan és amilyen óvatossággal tette azt egyáltalán nem zavart.

-Mikor végzel?-szakított ki gondolatmenetemből hirtelen.

-Este nyolckor.-emeltem tekintetem a kirakatokra.

-Akkor sajnos nem tudlak elkísérni, pedig szívesen csináltam volna egy-két dolgot a tegnapihoz hasonlóan.-szorította meg kezeim.

-Átrakjuk máskorra.-nevettem el magam. Igazából tényleg jó volt vele a tegnap,de nem gondoltam volna, hogy lesz ebből bármi is a szexen kívül. Ahogy a sulihoz értünk elszakadva egymástól mentünk a saját részünkre, majd ahogy megpillantottam Danát a terembe mosolyogva indultam el felé.

-Na, mizu volt tegnap?-kérdezett rá egyből szemöldökét húzogatva.

-Kevésbé vagyok kanos.-adtam a rövid választ, mire a lány vállon bökött nevetve.

-Komolyan lefeküdtetek?-kéredzett rá hihetetlenkedve.

-Pedig Kai volt a legheterobb hetero ebben a suliba.-lapozott egyet füzetébe.

-Szeretek ezekre a dolgokra rácáfolni.-rántottam meg vállaimat hatra dőlve a széken.

-Jó az ágyban legalább?-nézett rám, mire ajkamba haraptam.

-Több mint jó.-újságoltam neki.

-Te mázlista.-kuncogta el magát.

-Valójában tényleg egy mázlista vagyok.-hajoltam előre újból.

-Ha már ez is jó vele, én csak megpróbálnám.-tudtam, hogy kapcsolatra gondolt, viszont én egyáltalán nem akartam azt. Valami gátolt engem abban, hogy összejöjjek bárkivel is, pedig lett volna alkalmam rá nem is egyszer, de valahogy mégsem tudtam. Képtelen voltam mást szeretni. Hirtelen jutott eszembe Jungkook ami miatt hajamba túrva szitkozódtam egy sort.Azt hittem az érzéseim teljesen eltűntek irányából, de egyáltalán nem tudtam összejönni senkivel aki nem ő volt.

-Hajad azért még maradjon.-szólt közbe Dana.

-Megpróbálom nem mindet kitépkedni.Köszi, hogy szóltál.-hajtottam le fejem a padra.

Az órák nem teltek el olyan hamar mint ahogyan azt reméltem, ami miatt teljesen hulla voltam mikor kiléptem a kapun. Fülembe dugva a fülhallgatót indítottam el egy zenét találomra, majd indultam el haza .Valamiért nem volt kedvem a rövidebbik úton menni, hiszen nagyon jó idő volt az estéhez képest. Zsebre dugott kézzel sétáltam az utcákon a kocsik fényét figyelve .Teljesen kikapcsoltam ami már nagyon kellett nekem. Nem gondoltam senkire és semmire,csak a zene volt és a levegő .A zebrához érve, nem figyelve oda léptem azon le, majd éreztem egy erős szorítást karomon. Ahogy magaféle fordított az illető megláttam a mellettem lévő autó lámpáit, majd fejem egy mellkasnak ütközve talált menedéket.

-Idióta barom, figyelhetnél!-szólt az autóban ülő én viszont egyáltalán nem tudtam rá figyelni. Szívem hihetetlen gyorsasággal vert és a levegőt is csak kapkodtam, úgy próbáltam felfogni a helyzetet. Nem tudtam, hogy tudtam ennyire elbambulni és nem figyelni magamra, de nagyon megnyugodtam, hogy nem történt semmi komoly. Felemelve fejem óvatosan, találkoztak szemeim egy ismerős mélybarna szempárral, majd ahogyan realizáltam ki is áll előttem hátra lépkedve, remegő kezekkel próbáltam távol kerülni Jungkooktól, viszont oldalra nézve újra közelebb rántott magához. Elnyíló ajkakkal tekintetem újra mellkasára, majd hunytam le szemeimet. Féltem a fiútól, mégsem akartam ellökni magamtól, sem pedig kiabálni vele. Egyszerűen kiakartam élvezni a helyzetet.

-Jól vagy?-kérdezte aggódó, lágy hangon. Füleimnek szinte a mennyországot nyújtotta a fiú orgánuma és jólesően rázott ki engem a hideg érintésére is.Alig ért hozzám, mégis magabiztosan tartotta karomat.

-Jimin?-szólított nevemen, mire felemeltem tekintetem .Válaszomat várva döntötte oldalra fejét.

-Nem vagyok jó.-vallottam be. Egyáltalán nem voltam jól, hiszen az aki most állt előttem teljesen más volt mint a két évvel ezelőtti énje, és én ezt nem tudtam elfogadni. Keresni akartam szemeiben a hátsó szándékot, de helyettük csak szeretetet láttam, és olyan mély érzéseket amiket ezelőtt még soha, Jungkook ugyanis soha nem nézett rám így.Soha nem tette meg, pedig mindennél jobban vágytam volna rá. Csak magával törődött, azonban aki mos előttem állt más volt. Megannyi érzés volt íriszeiben és mindet éreztem is.Ez volt az a tekintet amit kerestem eddig, ami miatt soha nem jöttem mással össze.

-Mid fáj?Hívjak mentőt?-kérdezte aggódva. Féltett engem, amit bár mindig megtett  de ez most nem olyan erőlködő aggódás volt számáról hagyta, hogy én döntsek, hogy én adjak választ a kérdéseire.

-Nem kell orvos.-magyaráztam, mire megkönnyebbülve sóhajtott fel.

-Kérlek, figyelj oda legközelebb.-nagyokat pislogva figyeltem a fiú minden egyes mozzanatát, majd letekintett lábaimra.

-Kivan kötődve a cipőfűződ.-mutatott le, mire én is arra pillantottam. Lehajolva nyúltam volna értük viszont Jungkook megelőzve engem nevette el magát.

-Hosszú volt a napod? Nagyon le vagy lassulva.-felegyenesedve figyeltem ahogy beköti cipőmet. Hosszú haja fel volt kötve egy fekete hajgumival aminek a végén apró hangjegyek voltak. Nagy mosollyal ajkaimon tettem a fiú fejére kezem, majd óvatosan simítottam laza tincsei közé.Jungkook meglepődve dermedt le, hiszen még ő sem hitte el, hogy hozzáértem ahogy én sem. Csak meg akartam tenni, minden gondolkodás nélkül .Hajgumijára simítva kelt fel hirtelen előttem, mire hátra lépve néztem rá.

-Tetszik?-nyúlt hátra, majd vette ki hajából azt.Haja így előre zuhant ami miatt csak még jobban arcára tapadtak szemeim.

-Tessék, neked adom.-nyújtotta felém a hajgumit amit hezitálva de elvettem ujjáról. Halványan elmosolyodva szorítottam kezeim közé azt, majd tekintetem a fiúra újra.

-Itt laksz a közelben?-kérdezett rá, mire megráztam fejem.

-Ha szeretnéd szívesen hazakísérlek.-ajánlotta fel nekem. Oldalra nézve láttam meg a lámpa zöld fényét, majd tartottam Jungkook elé a hajgumi végét. Érdeklődve nézett rám, majd mikor rájött mit akarok beakasztott ujját abba amit én is egy ujjal követtem és így kezdtem magam után húzni őt .Egy hajgumi választott el az érintésétől, attól a lágy érintéstől amiből többet szerettem volna,de még nem álltam rá készen teljesen. Jungkook szótlanul követett engem, majd mikor a lakáshoz értem szomorúan néztem a fiúra hátra.

-Megérkeztünk?-nézett fel a panelházra, majd újra rám.

-Igen...-bólintottam egy aprót.

-Miért nézel így?-döntötte oldalra fejét.

-Nincs kedved feljönni?-hadartam el egy huzamra a bennem megfogalmazódott kérdést lehajtott fejjel. Nem tudtam miért,de nem szerettem volna elválni még a fiútól,csak szerettem volna több időt tölteni vele, szerettem volna megismerni újra.