ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Háború!

Lehetnek benne hibák!
_____________________

Egy teljes napom van még a kirándulásig, amihez szinte semmi kedvem .Taehyung egyáltalán nem örült ennek. Ezt ki is fejtette nekem hosszas gondolatokban, és azóta bedurcázva kerülget engem a  házban.

-Miért nem ülsz le végre?-forgattam meg szemem, mire idegesen nézett rám.

-Mert rohadtul egy pszichopatával leszel  összezárva, egy teljes kibaszott hétig! -akadékoskodott, majd az előttem lévő kis papírkupacot megfogva, szórta azt szét.

-Ezzel most már minden jó lett?- néztem fel rá, hiszen azok pont egy beadandóhoz kellettek volna.

-Mérges  vagyok, Jimin! Ha kell, foggal-körömmel foglak le, hogy ne menj el!

-Nem lesz baj, ha meg mégis, rengetegen lesznek ott. Semmi bajom nem lesz, ígérem! -írtam tovább lapomat, mire azt is kezébe fogta .

-Miért a szerelemről írsz ha egyszer utálnod kellene?! -felsóhajtva néztem szemeibe és szólaltam meg.

-Ez a téma, Tae!És tudod jól, hogy nem utálom őt.-guggoltam fel az ágyon, és szedtem ki kezéből  a lapom.

-Nem lesz jó, nagyon nem lesz jó, Jimin! Már itt van lelki szemeim előtt a hír, hogy meghaltál .Ne menj vele egyedül erdőbe, kerüld a rejtett helyeket, és könyörgöm neked, ne bízz benne! -tette kezeit össze.

-Nem egy gyilkosról beszélünk.

-De ezekből lesznek azok, basszus! Láttad már a szemeit? Mint valami gonosz halhatatlan szemét, aki kinyírja a halandókat a picsába! - dobbantott egyet lábával.

-Túldramatizálod, Tae.- raktam félre a dolgaim, és fordultam felé teljesen.

-Fel kell készülni a legrosszabbra! Ez az ember nem normális, és még annál is rosszabb! Szerelnem kellene rád valami nyomkövetőt, vagy talán egy bombát, hogy őt is kinyírjam miközben téged próbál megölni? -gondolkodott hangosan.

-Képes lennél felrobbantani ?-néztem rá, ledöbbenve.

-Járulékos veszteség.-legyintett egyet, mire felhorkantottam.

-Vigyél magaddal! Talán beleférek a táskádba. Nem kell amúgy sem annyi cucc neked, kicsi vagy, szorítasz nekem helyet!

-Nem jössz velem sehova, Tae! Nem lesz bajom, tudok magamra vigyázni. Majd írok minden nap neked, oké?- nyugtattam őt, mire csak bólogatva kezdett el szomorúan nézni irányomba mint egy gyerek.

***

Az idő hamar elment, és szerencsémre Taehyung is megunt engem, így nyugodtan tudtam pakolászni holnapra .Éppen a fehér pólómat hajtottam össze, mikor megéreztem a hűvös esti levegőt hátamon. Felegyenesedve fordultam meg, és vettem észre az ablakot kinyitva.

-Mi a  fene... -gondolkodtam el, hiszen eddig csukva volt. Odasétálva néztem ki rajta, de sehol, még csak egy árva lélek sem volt. Megrántva vállam fordultam volna meg, azonban két kezet éreztem meg csípőm köré fonódni. Ijedten ugrottam egyet, és néztem hátra.

-Ugye tudod, hogy ez betörésnek számít? -sóhajtottam fel, Jungkooknak címezve mondandóm.

-Látni akartalak.-puszilt tarkómra, mire megfordúlva toltam el magamtól őt.

-Már mondtam, hogy nem... -kezdtem bele, azonban észrevettem ingjének alját, ami a szürke helyett igencsak fekete volt a csuklója részénél.

-Mit csináltál magaddal megint?-remegett meg hangom, hiszen úgy állt ott mintha semmi sem történt volna, pedig biztos voltam benne , hogy megint vagdosta magát.

-Még reggel csináltam őket, nem vészes.-rántotta meg hanyagul vállait.

-Mondd, mit csináljak veled?Hogy teheted ezt magaddal, basszus... -lettem tanácstalan egy pillanat alatt.

-Nem ezért jöttem most ide.-  rázta fejét, majd zsebéből előhúzott egy apró ékszerdobozt.

-Tudom, hogy rosszban vagyunk most, és nem is várom, hogy fogadd el, de szeretném ha ebben jönnél a kirándulásra velem.-nyújtotta felém azt.

-Miért hozol engem ilyen helyzetbe mindig? - kérdeztem rá, szemeibe nézve.

-Annyira próbálkozom, tényleg. De így nem tudlak figyelmen kívűl hagyni. -magyaráztam neki, felsóhajtva.

-Akkor ne hagyjál. Nekem sem menne, miért kellene így élnünk, ha lehetnénk békében is?

-Mert folyamatosan fojtanám magamba azokat a dolgokat amik nem tetszenek. És máshogyan nem tudnád ezt megérteni. Akármennyire is el szeretném ezt fogadni, nem lehet. Nem tehetem .-néztem el íriszeiből.

-Akkor legalább tartsd magadnál.-fogta meg kezem, és passzírozta bele a dobozt abba.

-Nem ellened vagyok,hanem a módszereid ellen ...-motyogtam, magamhoz híven halkan.

-Tudom milyen vagyok,ezért nem is haragszom rád. Sokkal inkább az zavar, hogy valami hülye indokkal próbálsz tőlem elmenekülni. Még soha senki nem haverozott le akit szeretek, te mégis megtetted .-fordított magával szembe, majd közelebb hajolt.

-Meglátjuk mennyire tudsz  a szeretetem nélkül élni. De a barátság része nálam teljesen más mint másnál.  Nincsennek barátaim, csak ellenségeim .De ha te ezt akarod, legyen.-hajolt fülemhez, majd elmosolyodva folytatta.

-Ezenkívül tartom magam még mindig ahhoz, ha hozzád érnek eltöröm a kezüket. Szóval úgy játssz ellenem, hogy a játékmester ugyan te vagy, de mindig én nyerek, minden helyzetben. És ha véletlen megtörnél,én még folytathatnám ezt, amit te elkezdtél.-hajolt el tőlem és simított arcomra.

-Hosszú egy hétnek nézünk elébe, de tudod ki miatt lesz ilyen ,haver.- hajolt hirtelen közelebb ajkaimhoz, azonban miután ezt megtette, olyan gyorsan került is el mellőlem .
  Lefagyva álltam az ablak előtt egyedül, és a dobozt szorítgatva próbáltam tartani magam.Amit kitaláltam, és olyan jól indult, most annyira félek tőle.Jungkook nem az az ember aki képes ezeket a háta mögött hagyni, és én biztosan rosszul fogok kijönni ebből,már most érzem.
Felsóhajtva nyitottam ki a dobozt, majd miután megláttam mi is van benne mérgesen dobtam az ágyamra. Egy nyamvadt barátság karkötő volt benne, és biztos voltam benne, hogy az agyamat akarta ezzel húzni.

-Utállak, JeonGuk! - kiáltottam el magam dühösen, hiszen tudtam, hogy még hallja ezt .Egyszer akarom magam vezető szerepben érezni, és mindig kijátszik engem a hülye ötleteivel.
Mérgesen halásztam elő telefonom, majd választottam ki nevét, és hívtam őt fel.

-Azt lesheted, hogy én holnap megyek veled bárhova is! -a dühtől szinte forrtam, és ez hangomon is hallatszódott.

-Ha nem jönnél el, én nyernék. Annak viszont nem lenne semmi értelme. Igaz, Minnie? -nevetett a telefonba.

-Hogy van ennyi bőr a képeden, hogy eljössz ide, és úgy állítod be magad, mint aki megbánta az egészet! -   kiabáltam a készülékbe.

-Igazat mondtam. Sajnálom ezt az egész dolgot köztünk, de attól még megmutatom, hogy velem nem éri meg eljátszani ezt a dolgot .Egy lépéssel mindig előtted leszek, baba, és ezt vésd az eszedbe .Nem szabadulsz tőlem, mert én azt akarom. Szeretni fogsz, mert én azt akarom. És veszíteni fogsz, mert én azt fogom akarni. Rossz ötlet volt ez tőled, de, hogy lásd mennyire szeretlek elfogadtam a játék felkérésed. Kérdés, hogy ki fog előbb kiesni .-hangja idegesítően nyugodt volt.

-Utállak!

-Ugyan már!Hazudni tudsz, de a szemeid mást mondanak. Holnap találkozunk, picim!-rakta le a telefont önelégülten.
Soha életemben nem voltam még ennyire dühös, de biztos voltam benne, hogy nem hagyom rá ezt a dolgot.
Tudom, hogy mi a gyenge pontja, és ezt ki is fogom használni.

JeonGuk féltékeny lesz, mert én azt akarom , és el is fogom érni!