ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Büszke lesz rám!

Hatalmas fájdalmaimtól remegve, továbbra is a hideg, nyirkos földön ücsörögve figyeltem Kai minden egyes értéktelen lépését, ahogy fel-alá járkálva próbált valami fényt csiholni a földön, apró gyertyák segítségével. Homlokomon lévő verejtékcseppjeim fokozatosan folytak le arcom, és halántékom oldalán, miközben lassú, már-már szinte kínzó levegővételeim töltötték be a omladozó épület részeit. Jungkookon és Taeilen járt az eszem végig, és muszáj volt tennem valamit annak érdekében, hogy semmi bajuk ne lehessen egyikőjüknek sem. Kezemet megmozdítva szisszentem fel az erős kötél szorítása miatt, majd lassan vezettem fel tekintetem Kaira aki szerencsére semmit nem hallott az esetből. Ajkaimat összepréselve mozdítottam meg újra végtagomat, amit a gyengeségem miatt nehezemre esett irányítani is. A kötél dörzsölése miatt szinte ordítani tudtam volna az intenzív fájdalomtól, majd végül felnyüszítve hagytam hátam mögött ezt a tervet, mivel szinte lehetetlen lett volna kibírnom bármit is ebben a helyzetben. Kai lassan kapta felém tekintetét ami miatt lélektükreink egymásba fonódva végezték. A zavaró, pislogás nélküli percek miatt fejemet lehajtva tértem ki tekintetétől ami miatt alig hallható hangok szűrődtek a fiú felől. Mikor megláttam lábait magam előtt ujjaimat összeszorítva érzékeltem ahogy leguggolt elém, majd lassan ért homlokomhoz pulóvere ujjával letörölgetve a láztól nedves részeimet .Állam alá nyúlva emelte fentebb kobakomat, majd bűnbánó íriszekkel préselte össze ajkait.

-Annyira nagyon sajnálom....-kért bocsánatot sokadjára amit továbbra is csak egy késként érzékeltem hátamban. Tekintetemet látva szemeit behunyta egy pillanatra, majd óvatosan le ült mellém.

-Ne haragudj a fejed miatt...-sajnálkozott a fejemet ért ütés miatt is, amire felhorkantva tekintettem rá.

-Ne haragudjak?-kérdeztem vissza hitetlenkedve.

-Átvertél engem, becsaptál, és ezek után még sajnálkozol is?-vontam fel szemöldökömet mérgemet visszafojtva.

-Mert mérhetetlen bűntudatom van, én nem így szerettem volna ezt az egészet....-rázta meg fejét kétségbeesetten.

-Remélem, hogy a bűntudatba fogsz belehalni, mert örömmel fogom végig nézni ahogyan felemészt és apró kis darabokra szed téged...ahogyan te tetted velem.-suttogtam kíméletlenül szavaimat, miközben halvány mosolyom közben hajoltam közelebb a fiúhoz .Ajkai a mai nap folyamán már sokadjára remegtek meg szavaim miatt, azonban próbálta tartani magát szemmel láthatólag.

-Beszéljük meg, kérlek...-nyúlt arcomhoz óvatosan ujjaival, viszont elrántottam onnan fejem.

-Soha többet ne érj hozzám, vagy gondoskodom arról, hogy ne legyen mivel megtenned...-sziszegtem felé mondatom. Letekintve összekötött kezemre mosolyodott el, majd mindkét kezével arcomért nyúlva ragadta azt meg, közelebb rántva engem magához.

-Egyenlőre még én vagyok nyeregben.-suttogta ajkaimra szavait. Gonosz mosolyra húzva számat lendítettem meg fejem, majd találtam orron az előttem lévőt aki a hirtelen jött ütés miatt fájón engedett el és kapott orrához.

-Soha nem voltál nyeregben, Kai.-döntöttem oldalra kobakomat, majd támasztottam azt a falnak. Kimerítő volt ennyit beszélni, ráadásul rengeteg erőmet áldoztam bele a fejem megmozdításába is.

-Nem vagy jól.-suttogta a fiú.

-Erre egyedül jöttél rá?-kérdeztem vissza szemet forgatva. Felsóhajtva ért lábaimhoz, majd kezdte el azokat eloldozni, ami miatt hatalmas szemekkel tekintettem végig a fiún. Amint végzett fentebb hajolva nyomta mellkasát fejemnek ameddig hátam mögé nyúlva bogozta ki kezeimet is.

-Megnézhetem a sebed?-nyúlt óvatosan pólóm végéhez, mire én is odakaptam szabadon engedett ujjaimat.

-Ha elengedsz, Jungkook nem fog bántani téged...-próbáltam hatni a fiúra annak érdekében, hogy eltűnhessek innen.

-Ezt te gondolod így. Valószínűleg akkor is halott lennék.-kuncogta el magát.

-Félned kellene....-éretlenkedtem.

-Nem tudok félni olyasvalakitől akit még nem láttam mérgesen. Téged már láttalak, éppen ezért rettegek tőled.-simított tarkómra szabad kezével, íriszeimbe tekintve.

-Szörnyen félek attól, hogy megszakítasz velem minden kapcsolatot vagy, hogy megölsz...-suttogta. Összeszűkítettem szemeimet a fiú őszinteségére, majd elnéztem szemeiből elmosolyodva: Manipulálni akart, ami látszódott is szavain.

-Mi lesz a következő lépés? Megdugsz, hogy.....-tekintettem körbe a szobába, majd mikor bevillant valami egészen különös szavaim segítségével, visszanéztem a fiúra.

-Nem Jongsu rakta a kamerát a szekrényre, hanem te voltál.....-borzadtam el, remélve, hogy csak lényegtelen találgatás volt ez a részemről. Sajnos tekintete nem éppen azt tükrözte, hogy mellé lőttem a szavaimmal, sokkal inkább biztosított meg afelől, hogy mégjobban utálhassam őt.

-Remélem jók voltak az estéid, újra és újra megnézni a kibaszott együttléteinket!-emeltem fel hangom, mire számra tapasztotta tenyerét.

-Maradj csendben! Ha meghallja, hogy kiabálsz mérges lesz.-suttogta nekem, mire erőszakosan rántottam le magamról kezét.

-Azt hiszed megijedek tőle? Fogalmad sincs arról milyen vagyok! Ha akarnám már egyikőtök sem élne!-elfordult tekintetemtől félőn, majd nyelt egy hatalmasat.

-Erről beszélt Jongsu. Jungkook téged soha nem magától féltett, hanem attól a Jimintől amilyen valójában vagy.....-magyarázta halkan, teljesen ledöbbenve.

-Tessék?-értetlenkedtem zavartan.

-Egyáltalán nem az a nyugodt természet vagy akinek mutatod magad.-állt fel mellőlem, majd zsebébe nyúlva rántott ki egy kést elém dobva azt elgondolkodva.

-Akkor tedd meg ha biztos vagy magadba. Ha elhibáznád, kérlek ne csinálj semmit....-a kést fixírozva emeltem fel lélektükreim újra a fiúra.

-M-mi...-kezdtem bele halkan.

-Nem tudnálak megvédeni, ahogyan Jungkook sem, mert nincs itt. Ha bekattan Jongsu, egyedül te állíthatod meg.....-magyarázta, majd lassan elmosolyodva nézett rajtam végig.

-Sokkal többet érsz mint ahogyan azt gondolnád. Elképesztő vagy Jimin.....-fordított hátat nekem, majd lépett ki a szobából, egyedül hagyva engem a gondolataimmal. Megdöbbent, zavart tekintetemet lassan felemésztette a bosszúvágy ami miatt a kést megmarkolva rejtettem azt nadrágom hátsó zsebébe, miközben hatalmas düh dúlt bennem. Nem hagyhattam, hogy Taeilnek vagy Jungkooknak baja essen, éppen ezért muszáj volt nekem lépnem:

Végezni fogok Jongsuval, hogy Jungkook végre büszke lehessen rám!