ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

A titok+Új könyv

-Született: 1992. szeptember 1...-olvastam fel a rajta szereplő dátumot döbbenten.

Miután ezt kimondtam Jungkook egyből elvette szemem elől a kis tárgyat, majd nadrágja zsebébe süllyesztette. Nagyokat pislogva meredtem a mellettem ülőre aki szobám sarkát tanulmányozta szitkozódva .Nem tudtam megszólalni se csak reménykedve néztem rá. Reméltem, hogy ez csak egy rossz vicc és, hogy bármelyik percben megszólalhat, hogy ez nem a valóság.

-Kérlek, ne akadj ki....-nézett rám végre, hosszas csend után. Kezét megpróbálta enyémre rakni, viszont elhúztam azt.

-Mondd, hogy ez nem igaz...-pillantottam rá kérőn, mire lehajtotta fejét.

-Jungkook!-kiáltottam rá, mire hátat fordított nekem. Csalódottan csúsztam tőle hátrébb és álltam fel az ágyról teljesen megsemmisülve.

-Nem tudom mit mondjak...-rántotta meg vállait. majd hájába túrt ingerülten.

-Nem tudod? Kezdhetnéd mondjuk az elején! Miért hazudtál? Sőt, még jobbat kérdezek, mi az amiben őszinte voltál ?-ingerülten dobáltam felé szavaimat, mire felállt az ágyról és rám nézett.Mérges volt láthatóan ő is.

-Kurvára ne kérjél számon engem!-kiabált rám.

-Te feléred ésszel azt ami történt? Ez nem egy kis dolog ami mellett csak úgy elmehetek.-kiabáltam vissza. Kook kezei ökölbe szorultak, majd rám mutatott.

-Ezért,pont ezért nem mondtam el neked!

-Ez egy kibaszottul normális reakció tőlem, nem értem miért te vagy a legjobban felháborodva!-lerakta kezét, majd mérgesen a mellette lévő falba ütött .Szipogva töröltem meg szemeimet, majd újra megszólaltam.

-Ennyi?Nincs semmi mondanivalód?-nem mondott semmit ami csak még jobban felhúzott.Idegesen mentem volna ki a szobámból viszont mielőtt megtettem volna kezemre fogva rántott vissza és nyomott a falnak.

-Eressz el!-nyomtam kezem mellkasának viszont nem tette amit mondtam.Miért is tette volna? Ilyen helyzetben soha nem tette.

-Jeon Jungkook vagyok...-kezdett bele, majd folytatta rám nézve.

-29 éves és rengeteg balhém volt már ...-engedett keze szorításán.

-Milyen balhék?-kérdeztem rá, félve.

-21 évesen majdnem halálra vertem két embert ami miatt elítéltek, később pedig drogot adtam el bandáknak mint apám régebben...-magyarázta. Lehajtottam fejem íriszeimmel pedig a padlót kezdtem el pásztázni.

-Mikor apám meghalt magam alatt voltam és egy baklövés miatt elkaptak újra, de Yoongi kicseszett apja lefizette az egész nyomorult üggyel kapcsolatos barmot.Amit kért cserébe az volt, hogy érettségizzek le és mivel ismerte az igazgatót...-lelöktem kezét vállamról, majd kikerülve őt ujjaimat kezdtem el tördelni. Túl sok volt nekem ez egyszerre és még a korát sem dolgoztam fel teljesen. Kezeim remegtek és szörnyen rosszul voltam.

-Jimin, kérlek...- nyúlt kezemhez óvatosan , majd fordított magával szembe.

-Nem...-ráztam fejem.

-Nem érdekel!-szorítottam kezemet erősen fülemhez. Csalódottan sóhajtott fel az előttem álló, majd hatalmas kezeit enyéimre rakta egy halvány mosoly kíséretében. Az ágyra ültem míg Jungkook előttem guggolva egy percre sem engedte el kezeim. Nem tehette ezt.Jungkook egyáltalán nem ilyen ember.

-Ugye már nem csinálod?-kérdeztem meg halkan fülemtől elemelve kezeim.

-Nem szeretnék hazudni neked megint..-kezdett bele, mire könnyeim potyogni kezdtek.