ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Szemetet a szemétnek!

Két napja nem mozdultam ki otthonról, és még csak életjelet sem hagytam magam után. A kanapén ülve egy pokróccal betakarózva néztem előre a sötét tévé képernyőre és ez volt az időtöltésem az elmúlt napokban. Nem éreztem semmit az ürességen kívül, és sírni sem tudtam már. Zsebkendők tömkelege volt körülöttem és a rendetlenség ami eddig zavart most viszont egyáltalán nem érdekelt. Összetörtem, elvesztem és fogalmam sem volt hova tűnt az a Jimin aki eddig annyira jól megvolt ,aki csak szórakozott és élvezte azt. Miután Jungkook megjelent újra a régi önmagam voltam.Most pedig, hogy újra kikerült az életemből egy hatalmas űrt hagyott maga után, és ez fájt. Nem tudtam önmagam lenni, nem adhattam ki magamból a fájdalmaimat csak magammal tudtam ezeket megbeszélni, és sokszor hibáztattam mást amit nem kellett volna.

-Még mindig itt ülsz?-jött be az ajtón Taehyung. Sokat volt fent nálam az elmúlt napokban de egyáltalán nem volt kedvem hozzá. Próbált felvidítani és nem értette, hogy semmi értelme nincs neki.

-Legalább kapcsold be.-lépkedett a tévé elé, majd bírta azt életre. Mosolyogva fordult felém, majd fájón rázta meg fejét és lepakolva kezeiből ült le mellém.

-Nem akarsz róla beszélni?-kérdezett rá.Ha megtudta volna, hogy Jungkook itt járt fent nálam, ráadásul többször is biztosan kiakadt volna, ezért próbáltam inkább meg sem szólalni.

-Nem tudom mi miatt lettél ilyen, de ez olyan mint a két évvel ezelőtti összetört Jimin.Akkor is tudtam segíteni, csak mondd el mi bánt.-tette kezét kócos hajamba.

-Szerelmes vagyok.-suttogtam halkan .

-Ezért vagy ennyire magad alatt?-bólintottam egyet lassan, majd felemeltem tekintetem a fiúra.

-Elhagyott.-íriszeit egy pillanatra behunyva simított tarkómra.

-Miért hagytad, hogy megtegye?-rántotta meg vállait, mire kérdőn nyeltem egy aprót.

-Ha szereted küzdj érte, Jimin.Ha feladod ő is felfogja adni végleg.-előre fordulva raktam térdemre fejem.

-Igaza volt, tényleg csak bántjuk egymást minden pillanatban.-piszkáltam zoknimat.

-Ő is nehéz természet?-kuncogta el magát.

-Őszintén, nem tudom már milyen természet. Teljesen összezavar.-ráztam meg fejem elveszetten.

-Ha szereted ennek sem kéne befolyásolni téged. Harcolj érte, csípd ki magad és menj el hozzá.-veregette meg hátam.

-Szerinted meggondolná magát?-pillantottam hátra.

-A dögös Jimin mindenkit tarol, ő sem fog neki ellenállni.-kacsintott egyet bátorítón.

***

Ajkaimat harapdálva róttam az utcák Jungkook régi háza felé és csak reménykedtem abban, hogy még ott lakik, hiszen apukájának fontos volt az a hely és soha nem akarta ez miatt otthagyni. Fogalmam sem volt miért gondoltam ezt jó ötletnek. Általában bulikban öltöztem ennyire ki és egy kicsit féltem is a reakciójától. Fekete hosszú ujjú ingem mellkasom közepéig ki volt gombolva, fekete bőrnadrágom pedig ott feszült ahol kellett ez miatt pedig tényleg kényelmetlenül éreztem magam .Útközben betértem egy virágboltba Tae ötletére, majd egy csokor rózsával lépkedve tovább álltam meg az utcában. Összeszorítva szabad öklömet vettem egy hatalmas levegőt, majd elszántan siettem a házhoz .Kezemet felemelve nyomtam csengőre, majd álltam hátrébb. Egyik lábamról a másikra állva tekintettem le cipőm orrára, majd mikor kinyílt az ajtó egy apró kisfiú állt meg előttem.

-A bácsi kit keres?-pislogott rám hatalmas szemeivel.

-Bocsi,azt hiszem rossz házba csengettem be.-hajoltam meg előtte, majd csalódottan fordultam meg, hiszen ezek szerint Jungkook már nem lakik itt.

-Jimin?-megtorpanva nyíltak el ajkaim, majd hihetetlen lassan fordultam az ajtóban álló felé.A kisfiú haját simogatva döntötte oldalra fejét míg én továbbra is ledöbbenve tekintettem kettejükre.

-Menj be játszani Taeil amíg apa kint beszélget, oké?-a kisfiú egy hatalmasat bólintott és tűnt el pillanatok alatt. Az "apa" szó ragadta meg igazán figyelmem. Reméltem, hogy ez egy borzalmas vicc, hogy nem igaz amit látok és hallok.

-Elképesztően nézel ki.-mosolyodott el amíg becsukta az ajtót egy hatalmas mosoly kíséretében.

-Ő a te....-böktem befelé, mire felsóhajtva hajtotta le fejét, majd tekintett újra rám.

-Igen,ő az én kisfiam.-a csokor rózsa megremegett kezeim közt, majd sűrű lélegzett vételbe kezdtem. Nem akartam elhinni, egyszerűen teljesen ledöbbentem.

-Ezért nem akartam, hogy felkeress. Nem akartam látni a reakciódat.-rázta meg fejét.

-Hány éves?-kérdeztem rá halkan.

-Öt.-kezem szorítása megerősödött, majd dühösen pillantottam a fiú szemeibe.

-Már akkor volt egy gyereked mikor elsőnek összejöttünk?-borultam ki teljesen.

-Lemondtam róla mikor megszületett, ebben az évben hoztam el Yura szüleitől...-halkult el mondata végére, mert látszólag egyáltalán nem akarta ezt velem megosztani, amit nem is csodáltam.

-Yura az anyja?-kérdésemre csak bólintott egyet .Felhorkantva túrtam hajamba. Pont az a nő volt a világon a legutáltabb személy számomra.

-Remélem bent van és éppen egy családi vacsorát szakítottam félbe.-gúnyolódtam.

-Yura úgy tesz mint mikor Taeil megszületett ,mintha nem is létezne. Én is próbáltam ezt tenni, de a szülei betegek, ezért el kellett hoznom onnan.-magyarázta, mire a pumpa csak még jobban fentebb ment bennem.

-Egy kibaszott gyerekről beszélsz, Jungkook! Miért úgy mondod mintha kényszerből hoztad volna el a saját fiadat!? Lemondtatok egy kisbabáról! Szörnyű apa vagy, egy percet sem érdemel meg veled az a gyerek!-kiáltottam felé szavaimat.

-Gyere be és ott beszéljük meg ezt.-nyitotta ki az ajtót, mire felnevetve ráztam meg fejem.

-Ugyanolyan hazug, önző barom vagy mint voltál ,Jeon! Úgy érzem magam mint egy bohóc amiért képes voltam eljönni hozzád! És még én akartam megmenteni ezt a rohadt kapcsolatot.-indultam el felé, majd ütöttem mellkasára a virágcsokorral többszörösen.

-Szemetet a szemétnek!-dobtam be a tönkrement virágokat a házba, aminek útját szomorúan figyelte végig, majd nézett újra rám, megszilárdult tekintettel.

-Bántani akarsz? Kihívjuk a fiadat hátha eltudja lesni tőled ezeket a dolgokat? Remélem gondosan tanítod arra hogyan üssön meg valakit vagy erőszakoljon meg bárkit is!-hajoltam közelebb hozzá, gúnyosan kiejtve szavaim.

-Átlépsz egy határt.-szólt rám, továbbra is érzések nélkül nézve le lélektükreimbe.

-Te azt határt már rég átlepted!-böktem mellkasára.

-Cseszd meg ,Jeon!-hagytam volna ott, azonban kezemnél fogva hajolt le, majd vett engem vállára, lábaimat lefogva és indult el velem be.

-Eressz el!-ficánkoltam felette, azonban mintha meg sem hallotta volna.

-Ha nem raksz le esküszöm kiabálni fogok!-ütögettem tovább hátát de erre sem reagált. Amint bevitt engem a szobába kinyitva számat kiáltottam el magam, mire egy hangos ajtócsapódás csapta meg fülem, majd hirtelen lettem lerakva és a falnak passzírozva. Fel szisszenve érzékeltem hátamon a nagy ütődést behunyt szemekkel.

-Tudd, hogy kivel beszélsz, Jimin!-fogott nyakamra, majd emelte fel tekintetem. Elnyílt ajkakkal néztem íriszeibe és meglepetésemre egyáltalán nem zavart a helyzet. Nem bántam, hogy ezt teszi, ráadásul élveztem és többet akartam.

Még többet......