ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Soha többet

-Most pedig gondoskodni fogok arról, hogy jól lakj......

-Hogy mi?-pislogtam nagyokat szavaira. Nem tudtam mit tervezget a fejében, de egyáltalán nem következtettem semmi jóra.

-Szopj le, Jiminnie.-mondta teljesen komolyan, még csak a szeme sem rebbent.

-Sajnálom, de ehhez most tényleg nincs kedvem.-ráztam meg nemlegesen fejem.

-Ez nem kedv kérdése. Mondtam valamit, és te meg is fogod tenni.-nyúlt arcomhoz hatalmas vigyorral ajkain.

-Én is mondtam valamit.-nyomtam kezemet mellkasára és indultam volna az ágy felé azonban sérült csuklómra fogva fordított magával szembe.

-Vetkőzz!-parancsolta, mire megforgattam szemeimet .Csuklómon lévő szorítása megerősödött, ezzel együtt pedig grimaszba torzult arcom.

-A szemeid.-szólt rám kedvtelenül, majd nyomott le az ágyra.

-Mire visszaérek legyél levetkőzve.-ment ki a szobából. Csuklómat mozgatva éreztem, hogy valami nincs vele rendben. Ajkaimba harapva sóhajtottam fel nehézkesen. Jungkook megint akaratoskodik, és valószínűleg az én hibámból, hiszen ha a fürdőben nemet mondok a hülye erőszakos dolgaira most nem lenne ez.

-Nem látom, hogy meztelenül lennél.-ért vissza becsukva az ajtót.

-Nem fogok levetkőzni, mert nincs kedvem most ehhez .Értsd meg végre.-álltam fel az ágyon és mentem volna el mellette, viszont utánam kapott.

-Nem érdekel, hogy van-e hozzá kedved vagy sem. Kurvára megmondtam neked múltkor is, hogy enned kell!És megint ezt csinálod?-rángatott vissza az ágyhoz és lökött le rá.

-Majd megmutatom én neked, hogy szót kell fogadnod.-vette le magáról pólóját és támaszkodott felém.

-Hagyd már abb...-kezdtem bele de nyakamra fogva fordította el fejemet és tapadt durván arra. Haragosan tépte bőrömet ami miatt hangos, fájdalmas sóhajokat kapott. Nadrágomhoz nyúlt de mielőtt lehúzhatta volna kezére fogtam.

-Engedj el Jungkook!-fordítottam felé fejemet, minek következtében egy hatalmas pofont kaptam .Ajkaim elnyíltak az ütés miatt, majd az égő részre kaptam kezemet. Nem törődve meglepettségemmel rángatta le rólam nadrágomat, majd erősen csípőmre marva fordított meg az ágyon, kezeimet hátamon összekulcsolva.

-Jungkook!-szóltam neki hátra, majd pár másodperc után megéreztem magamba farkát. Fájón felkiáltva szorítottam össze ökölbe kezeimet. Iszonyatosan fájt és szinte levegőt is elfejtettem venni. Könnyeim egymás után folytak le arcomon a hatalmas fájdalom miatt. Durván kezdett el mozogni bennem szinte rögtön, ami miatt muszáj volt hangot adnom nemtetszésemnek. Üvöltve, vergődve kértem, hogy álljon le,hogy hagyjon engem békén,de nem tette .Ő élvezte.Könnyes szemeimtől már nem láttam semmit. Zokogva fúrtam fejemet a paplanba mikor megéreztem Jungkook szorítását hajamba. Megmarkolva azt fordított magával szembe és szinte lerángatva engem az ágyról minden reagálás nélkül tömte farkát számba .Fulladozva fogtam combjára, hogy engedjen el engem, viszont fejemet erősen tartotta magán. Mikor megéreztem valami meleget torkomba kihúzódott egy utolsót lökve, és ezzel egy időben adtam ki magamból undoromat. A földre hányva, bőgve szorítottam a szőnyeget. Próbáltam lenyugtatni magam, viszont a csalódottság és a mérhetetlen fájdalmam elnyomott mindent .Sípolt a fülem és remegve bámultam a földre. Egy kezet éreztem meg vállamon, mire ijedten csúsztam a lehető legtávolabb a fiútól. Lábaimat magamhoz húzva néztem el róla. Nem tudtam a szemébe nézni,nem ment. Féltem tőle. Rettegtem attól az embertől akiért mindenemet eldobtam volna.

-Taehyung!-sírtam legjobb barátom nevét. Hiányzott és nem akartam tovább ezen a helyen lenni. Undorodtam Jungkooktól,és undorodtam magamtól is.

-Jimin?-hallottam meg Tae hangját a mellőlem, mire odafordultam. Egy telefont láttam meg magam mellet, mire újabb keserves sírásba törtem ki.

-Vigyél el innen !Segíts könyörgőm.-húztam magam még jobban össze.

-Elviszlek! Ígérem!-a falnak döntve fejemet, remegtem továbbra is. Egy újabb érintést éreztem meg magamon, mire félve ugrottam hátrébb. Nem akartam, hogy hozzámérjenek. Hosszú percek ,majd órák teltek el mióta a földön ücsörögtem több halk beszédfoszlányt is elcsípve. Magam elé bámulva figyeltem minden egyes mozdulatot körülöttem .Szemeimet felvezettem az ágyon ülő Jungkookra, majd ahogy megláttam íriszeit el is néztem róla .

-Annyira nagyon sajnálom.-suttogta szavait, majd kicsapódott az ajtó hirtelen. Összehúzva magam szorítottam össze szemeimet.

-Hol van Jimin?-halottam meg Tae hangját, mire sírva fakadva másztam a hangja felé. Mikor megpillantott, egyből leguggolva hozzám húzott szoros ölelésbe.

-Sajnálom, hogy nem hittem neked.-bújtam pólójába.

-Mit csináltál vele te szemét?-beszélt Jungkookhoz megfeszülve.

-Nem tudtam mit csinálok, mérges voltam és.....

-Azt kérdeztem mit csináltál, Jungkook!?-kiáltotta el magát barátom.

-Megerőszakoltam.-suttogta szavait amitől bennem újra eltört valami.

-Mit csináltál?!-állt fel Taehyung mellőlem de lába után kaptam.

-Menjünk innen, kérlek......-szipogtam, mire a fiú megtorpanva hajolt le újra hozzám rám terítve egy plédet.

-Gyere ,segítek.-nyúlt vállamhoz, de mikor felszerettem volna állni összerogytam.

-Nem megy..,,,-ráztam fejem fájón.

-Semmi baj, felveszlek.-nyúlt lábam alá és emelt fel engem.

-Ha még egyszer meglátlak a közelében, kinyírlak!-ment ki velem az ajtón egészen ki a autóig, amibe óvatosan rakott be és ült mellém.

-Semmi baj nem lesz, oké?Nem hagyom, hogy újra előforduljon ilyesmi.-simított arcomra. Szerettem volna neki hinni, szerettem volna ezt érezni, de nem ment. Teljesen összeomlottam.

-Fáj valahol?-igazította meg rajtam a takarót, majd indította be a kocsit.

-Mindenem fáj.-suttogtam. Mérgesen markolászta a kormányt barátom és ingerülten pillantgatott össze -vissza.

-Sajnálom, hogy nem hittem neked mikor azt mondtad, hogy szakítsak vele véglegesen.-húztam összébb magamon a plédet.

-Ne törd most ilyeneket a fejed. Először nyugodj meg, rendben? Megoldunk mindent.-simított mosolyogva hajamba. Reméltem így lesz és azt is reméltem, hogy hamar tudok felejteni.