ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

A mi érdekünkben

Nincs átolvasva!!
_________________

-Nem csinálod?-rázta meg előttem kezét, Taehyung. Éppen egy matek feladatot csináltunk a szobámba ,jobban mondva, csak ő tette ezt. Semmi kedvem nem volt az egészhez, de természetesen mi lehetne jobb időtöltés egy matematikai egyenlet megoldásához, péntek délután?

-Agyban nem vagyok most a toppon.- sóhajtottam fel frusztráltan, majd becsuktam a tankönyvem.

-Figyelj,ha az zavar, hogy tudod mit érzek, akkor... -kezdett bele, mire megráztam nemlegesen fejem.

-Dehogy! Nincs vele semmi bajom, nem ezen rágódok.-dőltem hátra az ágyon és temettem kezeimbe arcomat.

-Akkor?-kérdezett rá, miközben pakolászni kezdett, gondolom, hogy mellém feküdjön.

-Jungkook.- adtam neki választ röviden, majd pulcsimat fentebb húztam nyakamnál.

-Mi a veszekedés tárgya?- dőlt le mellém, felém fordulva.

-Túl...erőszakos,azt hiszem. -magyaráztam ajkaimat rágcsálva.

-Milyen értelemben?

-Hát úgy, minden értelemben kábé. Mióta összevesztünk, még keresni sem keresett, egyszer találkoztunk, akkor is veszekedtünk, mert nem tudja elfogadni azt, hogy utálom ha valaki megmondja nekem mit tegyek.-lettem mérges újra az emlékek miatt, majd hajamba túrtam.

-Csak, egy kis tér kellene,érted? -néztem rá, majd folytattam.

-Nem kérek tőle sokat, de ez a viselkedése egyszerűen megöl. -szomorúan sóhajtottam fel, hiszen szó szerint értettem az egészet.

-Beszélj vele erről.-rántotta meg vállait barátom.

-Próbáltam. De nem hallgat meg. Folyton löki a saját érveit és az enyémek nem is érdeklik.-estem kétségbe, mert tényleg nem tudtam már mihez folyamodni.

-Akkor keltsd fel valamivel a figyelmét. Utalj rá valahogy burkoltan, ha ezt nem fejezi be, akkor téged elveszít. Ilyen egyszerű.-elgondolkodva meredtem az előttem fekvőre, majd inkább elvetettem ötletét.

-Nem vagyok jó ezekben. Meg különben is, a légyre is féltékeny, nem kell eljátszani semmit.-forgattam meg szemeimet.

-Ez a jó benne.-ült fel, majd rám nézett.

-Segítek neked.-felnevettem ötletére, majd válaszoltam.

-Helyben nyúzna meg. Ha egy nyugodt személy lenne, azt mondanám rendben,de Jungkookról beszélünk.-ültem fel én is, megtámaszkodva kezeimen.

-Ha ő nem lép, neked kell Jimin. Ki a férfi a kapcsolatotokban?-lesütöttem kérdésére szemeim.

-Ő...-válaszoltam halkan. Nem azért mert bántott volna a dolog, pusztán csak kellemetlen volt.

-Hatkor meccsük van. Odamegyünk, és szépen megriszálod előtte a segged.-állt fel az ágyról.

-Nem fog menni, nem ilyen va..-kezdtem bele de félbeszakított.

-Nekem ment még múltkor. -arcom egyből vörös lett, majd felsóhajtva oldalra néztem.

-Mondtam, hogy hanyagoljuk a témát.-álltam fel én is az ágyamról.

-Csak példa volt. Úgy kell tenned mint akkor, és menni fog. - hátat fordítva neki, tettem kezeimet magam előtt keresztbe, és próbáltam nem a hülyeségeire gondolni. Mindegy mit válaszoltam volna, úgyis mondott volna rá valamit.

-Imádom, hogy ilyen szépen kezelsz engem.-suttogta szavait, miközben kezét végig simította karomon.

-Hagyd abba, vagy eltöröm! -szóltam neki fenyegető hangon, mire felnevetett.