ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Csak Okosan

A hibák később javítva lesznek!
______________________

Fájó fejjel kezdtem el nyitogatni íriszeim, majd találkoztak azok egy elég érdekes látvánnyal.Taehyung felém hajolva, hatalmasra sírt szemekkel nézett engem.

-Tae...-pislogtam rá, fura arccal.

-Annyira utállak amiért képes voltál ezt eljátszani velem megint.-kezdett bele egy újabb sírásba, mire egy kar húzta távolabb tőlem őt.

-Rendben van Tae drágám .-anya nyugodt és vígasztaló hagjára oldalra néztem, ahol Taehyungot ölelgette.

-Minden okés, öcskös?-nyúlt apa homlokomhoz, mire bólintottam egyet.

-Szólok az orvosnak, hogy felkeltél.-állt fel eddigi helyéről .

-Mindjár megyek én is utánad.-szólalt meg anyu, majd közelebb lépkedve hozzám, puszilt fejen .

-Tudod, hogy mindennél jobban szeretlek, ugye?-elmosolyodva bólintottam neki egyet.

-Sajnálom a reggelit kicsim.

-S-semmi baj.-nyugtattam meg, mire egy hatalmas mosoly kiséretében kiment a korházi szobából.Fentebb ülve az ágyon néztem oldalra, pontosabban Tae felé, aki lehajtott fejjel a cipőjét figyelte.

-Nem jössz ide?-kérdeztem érdeklődve.

-Azok után amiket csináltam veled, nem hiszem, hogy szeretnéd.-szipogott nagyokat, és szokásához híven, mutatóujja bőrét kezdte el csípkedni.Mikor nagyon rosszul érzi magát valami miatt, mindig ezt csinálja .Kicsinek egyszer megrúgott a labdával, és addig csípkedte a bőrét, amíg ki nem vérzett neki. Utána már nem azért sírt mert eltalált, hanem azért mert fájt neki az ujja.

-Szeretném ha leülnél mellém.-bólintva egyet tette meg kérésem, majd rámpillantott.

-Én..-kezdtünk bele egyszerre, majd elmosolyodva hagytuk abba mondandónkat.

-Kezd te.-adtam át a lehetőséget neki, mire felsóhajtott.

-Szörnyen sajnálom.Tudom, hogy már egyszer eljátszottam ezt, de rettentő hülye, és perverz voltam veled.-hajtotta le fejét újból.

-Annyira szerettem volna rád haragudni, de nem tudtam, mert basszus, csak a legjobb barátom vagy.Nem tudok elengedni ennyi emléket csak úgy a semmibe.És tudom hogyan érzel Tae...de önzőség lenne azt kérnem, hogy csak a barátságunk javulására koncentrálj ?-pillantottam rá, félve.

-Nem, nem önzőség.Megteszem, nem akarlak elveszíteni téged.-húzódott közelebb, majd ölelt át szorosan.

-Örülök, hogy eljöttél.-simítottam hátára .

-Útközben elütöttem egy mókust a biciklimmel, szóval ez után temetésre megyek .Szegénykém, anya mindig mondta, hogy a kávé nem tesz jót senkinek .-elnevettem magam, Tae rég nem látott énjén.

-A mókusok nem isznak kávét.-tudattam vele .

-Akkor valami mutáns lehetett, mert rohadt gyorsan szaladt át az úton .-hajolt el tőlem, miközben magyarázott.

-Hiányoztál.-vallottam be őszintén.

-Te is nekem .-döntötte oldalra fejét.

-Eleget enyelegtél már ott.-a hangra mindketten az ajtó felé kaptuk fejünket, ahol Jungkook állt a két rég nem látott fiúval, Chanyeolal és Wonhoval.

-Enyelgett a jó édes...-karon ütöttem Taehyungot, hogy szóba ne hozza az anyukáját, mert tudtam, hogy az lett volna a következő dolga.Nem mertem így sem kérdezni felőle még, mert nagyon rosszul érinti Jungkookot a téma.Taehyung zsörtölődve állt fel mellőlem, mire párom mosolyogva sétált elém és kezét arcomra helyezve, húzott magához egy csókra.