ᴍʏ ʙᴀᴅ ʙᴏʏ ♡ᴊɪᴋᴏᴏᴋ♡

Lebuktunk!

Szememet lassan nyitogatva pillantottam ez előttem fekvő Jungkookra, miközben elmosolyodva simítottam hajába, majd hajoltam közelebb tarkójához. Megmoccanva nyúlt hátra derekamhoz és tapintott végig oldalamon egészen kezemig, amire mormogva húzta azt csípőjére. Megszorítva inge anyagát sóhajtottam fel a hihetetlen érzésre. Imádtam vele kelni, és sajnos nem adatott meg mostanában ez a csoda. Lassan simított kézfejemre, majd hátára fekve emelte feje alá kezét amit én kihasználva egyből mellkasára illesztettem kobakomat. Hajamba túrva kezdett el játszani kósza tincseimmel, ami miatt kénytelen voltam szemeimet behunyni.

-Nagyon bújós kedvedben vagy ma.-szólalt meg rekedtes hangon.

-Mindig abban vagyok.-motyogtam vissza.

-Tudom kicsim...-mosolyogva fogadtam becézésem, majd kezemen megtámaszkodva nyúltam óvatosan állához.

-Köszönöm, hogy aludhattam veled.-kezemet elkapva vezette azt arcára teljesen.

-Miért köszönöd meg? Csak figyelek rád,te is sokszor tetted.-magyarázta elszántan.

-Mert szeretlek.-tekintettem ajkaira.

-Az érzés kölcsönös kölyök.-hajolt közelebb . A kölyök jelző miatt összeszűkített szemekkel néztem rá, majd horkantottam fel.

-Kölyök? Akkor te mi vagy, nagyapó?-húztam el párnácskáim grimaszolva.

-Nem tudom, az lennék?-mutatott végig magán incselkedve.

-Az ,egyértelműen! Fáj mindened, és őszülsz is. Már fél lábbal a sírban vagy.-paskoltam meg feje tetejét, mire felröhögve támaszkodott meg könyökén.

-Ha jót akarsz magadnak csendben maradsz.-mosolyodott el.

-És ha rosszat akarok magamnak?-nyomtam magam fentebb.

-Akkor próbálj meg ennél sokkal többet kihozni magadból.-suttogta ajkaimra.

-Nem dughatunk , mert ebben a korban már kaphatsz szívinfarktust is.-simítottam végig mellkasán végig döntve őt az ágyon.

-Akkor azt javaslom figyelj rám, nehogy baj legyen belőle.-hajolt volna ajkaimra  azonban telefonom hangos csörgése kiszakított meghitt pillanatunkból. Felsóhajtva nyúltam érte, majd elhúzódva Jungkooktól térdeltem fel és pillantottam meg Tae nevét a kijelzőn.

-Szia!-szóltam bele.

-Hol vagy?-meglepődtem kérdésén de sokkal inkább hangvételén.

-O-otthon.-hajtottam le fejem hazugságom közepette.

-Szóval még hazudsz is?-nadrágom szélét megszorítva préseltem össze párnácskáim.

-Megmagyarázom...-kezdtem bele, viszont szavamba vágott.

-Ne fáradj, Dana elmagyarázott nekem mindent.-szemeim hatalmasra nőttek és a víz is levert egyből szavaira.

-Tae kérlek...-másztam le az ágyról amit Jungkook aggódva tekintett végig.

-Ha nem leszel itthon egy órán belül, soha többet nem akarlak látni!-rakta le a telefont. Nyeltem egy hatalmasat ahogy a készüléket elemeltem magamtól, majd ujjaimat ökölbe szorítva próbáltam visszatartani sírásomat.

-Jimin...-állt fel Jungkook, közelebb sietve hozzám. Lassan simított végig arcomon amíg én szipogva tekintettem továbbra is lábamra.

-Tudja. Mindent tud rólunk...-túrtam mérgesen hajamba.

-Mert eddig nem tudta?-értetlenkedett.

-Szerinted kiakadnék ennyire ha tudta volna?Lebuktunk!-csattantam fel, távolabb lökve őt magamtól.