Én, mint bájitalmester? [Befejezett]

9. Fejezet

Vacsora után, még a nagyteremben összefutunk Lunával, aki épp a Hírverő következő számát próbálja ránk sózni, így a fiúk gyorsan lelépnek, engem meg ott hagynak a csajjal a Nagyterem bejáratánál. Elég kínos, látom, hogy a közelemben még vacsorázók sajnálkozó pillantásokat vetnek rám. Mikor már vagy negyed órája hallgatom a kiselőadását arról, hogy szövik be a furmászok az agyamat, inkább veszek egy újságot, ő pedig boldogan továbbáll. Időközben szinte teljesen kiürült a Nagyterem, így végül én is megcsóválom a fejem, és elindulok. 
- Ms. Granger! – hallom Piton hangját a hátam mögött, ami furcsa, mert csak a bájitaltan teremben szokott megszólítani, amikor senki más nem látja. Igaz, hogy már csak kevesen vannak itt, de eddig azt hittem, hogy egy szemtanú is pont eggyel több, mint amennyi megengedett. Megfordulok, és a disaudio bűbáj most sem kerüli el a figyelmemet. Csak egy megvető pillantást vet a kezemben tartott újságra, majd újra komolyan néz rám, ami zavarba hoz.
- Igen, professzor úr?
- Ha nem akarja, hogy valóban megátkozzam, sürgősen elfelejti, amit ma délelőtt hallott! – mondja keményen, és most is van benne valami abból a kemény hangból, amit reggel Dracóval szemben használt.
Basszus… zavartan lehajtom a fejem. Vajon miből jött rá, hogy kihallgattam őket? Végül támad egy végtelenül szemtelen és kockázatos ötletem. Elvégre általában ő gondolkodik valamit valamiért alapon, akkor most egye meg, amit főzött.
- Kössünk üzletet, professzor úr – sandítok rá. - Mit kapok cserébe?
Egy pillanatra látom, ahogy elkapja a pulykaméreg, de mielőtt kirobbanna belőle, ravaszság költözik a szemébe. Egy olyan villanást látok, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy esélyem sincs jól kijönni a dologból. Egy pillanatra eltűnődöm, hogy mugli módon keresztet vessek, vagy Merlinhez küldjek egy fohászt, hogy óvjon meg a következőktől. 
- Mondjuk, nem vonok le Weasleytől harminc pontot, amiért vadállatnak nevezett – sandít rám összeszűkült szemmel. 
Ezt nem hiszem el… veszek egy nagy levegőt. Ennek a pasinak tényleg minderről tudnia kell? Vajon hogy csinálja? Szeretném tudni. 
- Mit szól, Ms. Granger? – követeli vissza a figyelmem.
- A kettő nincs egy súlycsoportban – rázom meg a fejem. 
- Nem, valóban nincs – komolyodik el ő is. – Döntse el, melyik a fontosabb, Ms. Granger! – mondja, majd minden további nélkül otthagy, és elviharzik a folyosó felé, a fekete talárja csak úgy úszik mögötte. 
Sóhajtva nézek utána, és két dolgot levonok ebből a pár mondatból. Az egyik, hogy annak, amit hallottam, jóval nagyobb jelentősége van, mint gondoltam, és nekem nagyon nem lenne szabad tudnom róla. A másik pedig az, hogy nem csak én bízom benne, hanem valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva ő is bízik bennem. Hisz már másodszor látok vagy hallok olyan dolgot, amiről nagyon nem kéne tudom, és ő még mindig nem küldött rám felejtés-átkot. Jó lenne tudni, mi folyik itt, de úgy érzem, ezt sem lenne ajánlatos megbolygatnom. Talán sokkal nagyobb bajt okoznék vele. Azzal meg főleg, ha elmesélném a fiúknak, mit hallottam, hisz abban a pillanatban kitalálnák, hogy megint követnünk kell Malfoyt, sőt talán még Piton után is nyomozni kezdenének. És ha még egyszer lebukunk ilyen hülyeségen, akkor lehet, hogy tényleg kicsapnak bennünket. Végül ebbe belenyugszom, és visszamegyek a klubhelyiségbe. 

Néhány nappal később Harry megkapja az első H-t az órai munkájára bájitaltanon. Úgy örül neki, mint más a születésnapi tortának, pedig ez még mindig a megbukott kategória. És persze egyre jobban közeledik a félév, mikorra is elfogadhatót kellene elérnie. Hát, nem vagyok biztos benne, hogy sikerül, de már az az út is elképzelhetetlenül hosszú, amit az elmúlt három hónapban megtett. Nem voltam biztos benne, hogy sikerül, és azt is tudom, hogy Piton biztos volt benne, hogy nem fog sikerülni. Nem igazán szavazott bizalmat nekem, Harrynek pedig még annyit sem. Mégis, Harry két jegyet javított a korábban nulla teljesítményén, és ezt Piton is tudja értékelni, még ha nem is mutatja ki. Továbbra is gúnyos és lekicsinylő megjegyzéseket tesz Harry üstjére, bár ugyanezt megteszi a többi griffendélessel is rajtam kívül. Az én munkámba nem igazán tud belekötni. El tudom képzelni, hogy ez mennyire bosszantja.