Én, mint bájitalmester? [Befejezett]

20 / 3

- Talán mégiscsak jobb lenne, ha most elmennél – sétál oda hozzám, és megáll a kanapé mögött. 
- Miért? – nézek fel rá értetlenül. 
- Azért, mert ha ma este még valaki bekopog azon az ajtón, akkor anélkül átkozom meg, hogy megnézném ki az. 
- Nem tudnál megelőzni – nevetem el magam. 
- Én sokkal hatásosabb átkokat ismerek – néz rám kihívóan. Egy pillanatig még jót szórakozok ezen, aztán eszembe jut valami. 
- Te jól ismered a fekete mágiát…
- Igen – ismeri be, miközben megkerüli a kanapét, és leül mellém. 
- És használod is?
- Ha a szükség úgy hozza igen – tűnődik el. – De elég képlékeny a határvonal, ami a sötét varázslatokat elválasztja a jóktól. 
- Ez nem igaz – rázom meg a fejem.
- Kisasszony, a tankönyvi definíció meglehetősen…
- Sötét varázslat mindaz, amivel ártasz másoknak – szakítom félbe. 
- Hát persze – húzza el a száját. – Nézzünk csak egy példát… az emberek többsége sötét varázslatnak tartja a természet erőit, az időjárást befolyásoló varázslatokat, igaz?
- Mivelhogy az is – mondom gyanakodva. 
- Igen, hóvihart kelteni mondjuk, hogy sötét varázslat – néz rám ravasz csillogással a szemében. – De szitáló hóesést varázsolni, mondjuk karácsonyeste? Az sötét varázslat? Árt valakinek?
- Nem – húzom el a számat. 
- Pedig ugyanaz a bűbáj, ugyanaz a pálcamozdulat, ugyanaz a varázsige… akkor ez most sötét varázslat, vagy nem?
- Az attól függ – látom be egy grimasszal. 
- Így van – bólint rá, ahogy eljutottunk arra a következtetésre, amit már az elején sugallt. – Nem a varázslat fekete vagy fehér… hanem a varázsló, aki végrehajtja. 
Egy elfojtott mosollyal végignézek a tetőtől talpig fekete ruháján, mire tettetett szigorúsággal néz rám. 
- Ezért a pillantásért le kéne vonnom minimum húsz pontot. 
- Szeretném megváltani.
- A pontlevonást?
- Csakis. 
- Mivel?
- Holnap segítek bájitalt főzni, hogy időben végezz a gyengélkedő készletének kiegészítésével. 
- Az kevés. 
- Ezt majd megbeszéljük az üst mellett – nevetem el magam. 
- Rendben – egyezik bele. – Akkor holnap reggeli után munkához is láthatunk. Ha mindazt egy nap alatt el akarjuk készíteni, amit Poppy ránk sózott, még ketten is késő estig dolgozni fogunk. 
- Az biztos – idézem fel magamban a hosszú listát, amit az öreglány felsorolt. 
- Akkor tényleg ideje nyugovóra térnünk – sandít rám. – Holnap hosszú napunk lesz. 
- Értsem úgy, hogy most elzavarsz? 
- Nem. De azt hiszem, van mit végiggondolnunk.
- Nem igazán vagyok gondolkodásra képes állapotban. 
- Éppen ezért. 
- Jól van, jól van – adom meg magam nevetve. – Akkor holnap reggeli után a laborban?
- Csak ha bevállalod a Pótcsont rapidot. 
- Merlin… remélem a következő tanévben senkinek nem lesz rá szüksége – vigyorgok. – Rendben, vállalom. 
- Bátor griffendéles - bólint rá. – Akkor… jó éjt! – mondja, és megjutalmaz még egy halvány mosollyal, amitől majd kiugrik a szívem, és csak nagy nehezen tudok elszakadni a látványtól, de végül összeszedem magam, és eljövök tőle. 

A következő napunk villámgyorsan telik el a hiányzó bájitalok elkészítésével, és közben a következő tanévről beszélgetünk. Perselus mesél arról, milyen bájitalokat kell majd elkészítenünk, aztán mesél a bájitalmesteri vizsgáról is. A délután közepén éhezünk meg, de mivel nem tudjuk otthagyni az üstöket, oda a laborba kérünk egy késői ebédet, aztán dolgozunk is tovább. Odakint észrevétlenül sötétedik be, és már kis híján éjfél van, mikor minden elkészül, és megszámlálhatatlan üvegcse virít az asztalon a szivárvány minden színében. 
Ekkor némi várakozással nézek Perselusra, de ő úgy tesz, mintha észre sem venné. Csak mikor már rendet csinált, és a kandallóban is eloltotta a tüzet, lép oda hozzám, és magához húz egy gyengéd csókra. 
- És most menekülj! – mondja, mikor elhúzódik tőlem. 
- Miért kellene tőled menekülnöm? – nézek rá egy pimasz mosollyal.
- Mert már így is tilosban járunk. Menj szépen!
- Fránya házirend – húzom el a számat. – De ezért most nem vonsz le pontot, ugye?
- Csak ha most visszamész a szobádba. 
- Jól van, megyek már – adom meg magam. – Jó éjt! – köszönök el tőle, majd lopok még egy puszit, aztán kisurranok a laborból, aztán visszamegyek a lakosztályunkba.