Én, mint bájitalmester? [Befejezett]

3 / 2

- A professzor úr szerint melyik a legnehezebb bájital? – nézek rá kíváncsian. 
- Egy bájitalmesternek nincs nehéz bájital, Granger! – mondja kioktató hangon. - Van olyan, aminek hosszadalmas az elkészítése… vagy olyan hozzávalókat igényel, amihez nagyon nehéz hozzájutni. De ha mindez megvan, akkor az elkészítése nem okozhat gondot. 
- Hát nekem ez a mai is nehéz volt – sóhajtok. 
- Nem is tizenhat évesen teszi le a bájitalmesteri vizsgát – biztosít némileg lekezelő hangon, ami eddigi tapasztalataim alapján lehetne sokkal rosszabb is, mire rábólintok, és elindulok kifelé. Már majdnem az ajtónál járok, mikor utánam szól. 
- Granger! Utánanézett? – kérdezi, és azonnal tudom, hogy a farkasölő-főzetre gondol. 
- Igen – bólintok rá, mire megforgatja a szemét. – Professzor úr… honnan jött az az ötlet a homoktövissel?
- A muglik mondják ezt jól… - néz rám kihívóan. – Csak a rutin és az évek.
Csak elnevetem magam, és kijövök a teremből, de már így is futnom kell a következő órámra. 

A következő napok eseménytelenül telnek, egészen addig, míg Harry a fejébe nem veszi, hogy Malfoy valami rosszban sántikál, és ki nem találják, hogy takarodó után lopakodjunk el a mardekár klubhelyiségéhez, és ha Malfoy kijön, kövessük. Még az sem ábrándítja ki, hogy rádöbbentem, a láthatatlanná tevő köpenye alatt nem férünk már el hárman úgy, mint néhány évvel ezelőtt. 
- Majd kitalálunk valamit, Hermione, ne majrézz már állandóan! - kacsint rám, mire csak megforgatom a szemem, és megadom magam. Bár fogalmam sincs, mit akar kitalálni, hogy észrevétlenül kövessük Malfoyt. Már amennyiben tényleg szándékában áll elhagyni a pincét, amit kétlek. Ennek ellenére este tízkor még megcsóválom a fejem, és elindulok velük a portrélyuk felé.

Már majdnem elérjük a pincébe vezető lépcsőket, mikor sikerrel belefutunk Fricsbe. 
- Nocsak, nocsak – áll meg előttünk önelégült ábrázattal. – Mit fogtunk, kiscicám – sandít a rusnya macskájára, aki ott tekergőzik a lába körül. – Szabályszegők! Takarodó után a folyosókon bóklászunk? – néz ránk, de mind a hármunktól csak egy fintort kap. Frics nem érdemel többet. – Azonnal indulunk az igazgató úrhoz! – csattan fel, és karon is ragadná Ront, hogy maga után cibálja, mikor meghalljuk Piton hangját a felvezető lépcsőről. 
- Mi folyik itt, Frics? – kérdezi a gondnokot, de aztán végignéz rajtunk. – Á, a szent hármas fogat… - mondja, és a hangja most is csöpög a gúnytól. – Mit keresnek éjszaka a folyosón?
- Mi csak… - kezd dadogni Ron, miközben a füle tövéig olyan színben pompázik, mint a haja, de Harry dacosan felnéz. 
- Az igazgató úr hivatott bennünket.
- Ha még egy szót hazudik, Potter – förmed rá Piton -, én esküszöm, hogy minden hírneve ellenére kicsapatom innen. Ragaszkodik hozzá?
Harry már kapkodva veszi a levegőt a dühtől, de inkább csitítón megfogom a karját egy pillanatra, és eltűnődöm, hogy mit is tehetnék. Végül óvatosan felnézek Pitonra.
- Bocsánatot kérünk, hogy megszegtük a házirendet, professzor úr! – mondom, de közben le kell sütnöm a szemem, mert a fekete szempár még a lelkemet is égeti. 
Látszólag nem foglalkozik velem, inkább a két fiút méregeti. 
- Potter, Weasley! Ha jól tudom, úgyis rajonganak a kviddicsért… ma éjjel kifényesítik az összes serleget a trófeateremben! – hangzik az ítélete, majd a gondnokhoz fordul. – Felügyelj rájuk, Frics!
- A legnagyobb örömmel! – bólint rá mohón az öreg, majd megragadja Ron karját. – Lódulj! – förmed rá, és megadva neki a kezdő lökést, eltűnnek a folyosó kanyarulatában. 
- Maga velem jön! – pillant rám, és a hangja bár nem kevésbé szigorú, mint az előbb, de legalább az a csak Harrynek szóló megvetés nincs már benne. Nem nagyon tehetek mást, elindulok utána. 

Lemegyünk a pincébe, de úgy veszem észre, hogy nem a bájitaltan terem felé vezet. Pedig meggyőződésem volt, hogy sikálhatom a koszos üstöket egész éjszaka. Végül a pince egy eddig ismeretlen folyosóján kinyit előttem egy ajtót, és én belépek, aztán ahogy körülnézek, megdermedek. Ez nem lehet más, csak a saját laborja, nézek körül csodálkozva. Mivel érdemeltem ki, hogy ide beenged? A legtöbben még a létezéséről sem tudnak. És éppen ma este, mikor szabályszegésen kapott… Képtelen vagyok kiigazodni rajta. 
- Holnapra sebhegesztő és csontforrasztó bájitalt kell készítenem Madam Pomfrey-nak. Melyiket vállalja? – kérdezi kertelés nélkül, még rám sem néz, miközben két üst alatt tüzet gyújt.
- A sebhegesztőt – vágom rá gondolkodás nélkül, mert azt tavaly már csináltuk az órán. 
- Azt én csinálom – sandít rám, de a hangja nem tűr ellentmondást. Egy pillanatra felmerül bennem, hogy akkor mi a fenéért adott választási lehetőséget, de aztán rájövök, hogy kihívást akar elém állítani egy eddig még nem készített bájitallal, ahelyett, hogy rutinból megcsinálnám azt, amelyiket választottam. 
- Rendben – bólintok rá nagyot nyelve. 
- A recept – lebegtet elém egy könyvet a megfelelő oldalon kinyitva. – A hozzávalókat megtalálja abban a szekrényben. A rendszer ugyanaz, mint odaát a teremben. Lásson hozzá, Mr. Granger!
Csak bólintok, és belefeledkezem a receptbe, majd összegyűjtöm a hozzávalókat, és nekikezdek.