Én, mint bájitalmester? [Befejezett]

29 / 3

- Minerva! – szól rá szigorúan Kingsley, aki fogalmam sincs, mikor hagyta ott a falat, amit addig támasztott, de már ott áll mellettünk. 
- Mi a baj, miniszter úr? – fordul felé nyájasan az öreglány. 
- Hermione már eleget bizonyított – mondja, miközben eltünteti az örökzöldet a teremből, hogy legalább a többiek a saját vizsgájukkal foglalkozhassanak. 
- Úgy gondolod?
- Igen, úgy gondolom. 
- Talán csak azért, mert a tanári asztal már gondot okozna neki?
- Nem hinném, hogy pont ez fogna ki rajta, Minerva, de eleget ugráltattátok már. 
- Ezt nem a te dolgod megítélni!

- Elég már! – szólok közbe én is. – Mi legyen a tanári asztalból? – kérdezem, de még csak figyelembe se vesznek. 

- Hermione nem azért van itt, hogy titeket szórakoztasson!
- De nem is azért, hogy potyajegyet kapjon! – dühöng McGalagony. 
- Amit teljesített már így is K. Dicsérettel. Senkitől se vártátok el a nonverbális varázslatot, ő mégis megcsinálta! 
- Nem kap K-t hárompercnyi teljesítményre!
- Másnak is eddig tartana, ha elsőre képes lenne megcsinálni. Eddig senki sem hajtott végre elsőre tökéletes varázslatot! Mindenki előtt ott a lehetőség, hogy három perc alatt végezzen!

- Elég! – szólok közbe újra, és mivel már én is elég dühös vagyok, egy nagy durranással vaddisznóvá változtatom a McGalagony előtt terpeszkedő díszesen faragott asztalt, miközben még arra is ügyelek, hogy a rajta lévő holmik ne szóródjanak a földre, hanem ott maradjanak lebegve a levegőben. 

McGalagony felsikolt, mikor a malac visítva a kijárat fele iramodik, de mindenki másból kitör a röhögés, Kingsley pedig odalép hozzám, és átkarolja a vállam. 
- Gyere, elég volt ebből a cirkuszból!
- Kösz – sóhajtok, miközben elengedem a bűbájt, és némi csörömpölés közepette a cuccok lehullanak a földre. – Még délután is itt lettem volna, de az lett volna a vége, hogy McGalagonyt változtatom békává - morgok. 
- Na, azt még szívesen megnéztem volna! Nem megyünk vissza? – ugrat, hogy oldja a feszültségemet. – Kapsz tőlem egy miniszteri dicséretet.
- Az ki van zárva – tiltakozom. – De tényleg kösz, hogy megmentettél. 
- Igazán nincs mit. Számítottam ilyesmire. És még számítok a többieknél is. 
- Á, Harryvel nem mer kekeckedni. Csak engem utál. 
- Nem utál. 
- Jaj, Kingsley, dehogynem. Mélységes csalódást okoztam neki.
- Hát… megszegtetek néhány szabályt, ez tény… 
- Te is haragszol? Perselus miatt…
- Nem haragszom – rázza meg a fejét. – Nem állítom, hogy megértem a döntésed, vagy örülök neki… De a te életed és a te döntésed… és ha már te is és Alston is így megbíztok benne… szóval nem lehet olyan vészes.
- Tényleg, honnan ismered Alstont? 
- Volt néhány közös munkánk… sok-sok éve… még kezdő auror voltam. De ez szakmai titok – neveti el magát. 
- Oké, nem faggatlak a titkaidról – nevetek vele. – Nyugodtan menj vissza, lehet, hogy hamarosan Harry következik. Azért vigyázz rá is!
- Szándékomban áll – biztosít. – Holnap még vizsgázol?
- Igen, de csak egy írásbeli rúnaismeretből. Ott nem lehet gond. 
- Rendben. De azért figyelj oda!
- Úgy lesz, Kingsley! És még egyszer kösz!
Csak rábólint, aztán visszasétál a terembe, én pedig még mindig kissé morcosan lesétálok a dombon. 
Az jár a fejemben, hogy a virágból lett macska szeme köré igazán varázsolhattam volna még egy kocka alakú szemüveget, olyat, mint ami az öreglánynak van, mikor macskává változik. Bár akkor tuti már az elején kivágtak volna. Örülök, hogy Kingsley nem hagyta elmérgesedni a dolgokat. 
Haza hoppanálok, de most valahogy nincs kedvem bemenni a házba. Csak megkerülöm az épületet, és leülök a kertben. Le kell higgadnom, mielőtt a többiek szeme elé kerülök. Tudom, hogy észrevették, hogy megjöttem, de ők is tudják, jobb, ha most egy kicsit békén hagynak. 

Perselus kora délután jön ki hozzám, csak csendben leül mellém. Jó néhány perccel később töri csak meg a csendet. 
- Holnap még vizsgázhatsz? – sandít rám. 
- Hála Kingsleynek, igen – sóhajtok. 
- Pedig biztos voltam benne, hogy megátkozod McGalagonyt – folyt el egy mardekáros mosolyt. 
- Te is megnézted volna, mint Kingsley? - vigyorodok el én is. – Dicséretet ígért nekem, ha békává változtatom.
- És a kis eminens visszautasított egy dicséretet?
- Szerettem volna, ha az előbbi kérdésedre igennel válaszolhatok. Szóval, igen. Visszautasítottam a lehetőséget. Elég volt, hogy visított, mikor a vaddisznó körberohant a termen, és akkor is, mikor a lábára esett a nehéz tintatartó.
Perselus elszörnyedve néz rám egy pillanatra, gondolom felrémlett előtte, mi történhetett a vizsgán, de végül nem faggatózik tovább. Nem is kíváncsi a további szörnyűségre. Belenyugszik abba, hogy még a rúnaismeret vizsgát megcsinálhatom, amit már ő sem tart annyira vészesnek. 

A másnapi vizsgán szerencsére nem adódott semmi probléma. Utána még összefutunk Harryvel, kikísér a birtokról, közben beszélgetünk egy keveset. Ő is örül, hogy túl van a vizsgákon, és én is fellélegezhetek végre. Viszonylag jókedvűen búcsúzunk el, bár ő még nem igazán tudja, hogy mit kezd majd a hirtelen nyakába szakadt szabadsággal. Még a lelkére kötöm, hogy feltétlenül keressen meg, ha kikerül a kastélyból, aztán elköszönünk, és hazahoppanálok. 

Perselus éppen elfoglalt az üzletben, így csak beköszönök neki, és felmegyek a szobánkba. Megkönnyebbülten elmosolyodom, aztán elheveredek az ágyon. Bár még nem tudom az eredményeket, csak bájitaltanból, mégis sokkal könnyebb a lelkem, hogy túl vagyok rajta. Hála ennek a kellemes érzésnek, lassan elszunnyadok, és csak késő délután ébredek arra, hogy Perselus belép a szobába. 
- Visszakaphatom végre a nyugodt életemet? – ül le mellém az ágyra. 
- Nyugodt élet egy forrófejű griffendéles fruska mellett? – sandítok rá még álmosan. – Ugye ezt te sem gondoltad komolyan?
- Nem – mosolyodik el. – De hálás lennék, ha most már lehiggadnál.
- Úgy lesz – mondom egy nagy levegőt véve. – Holnaptól újra használható leszek. 
- Helyes. Van egy elég szép megrendelésünk. Néhány napig el leszünk foglalva vele. De most még pihenj! Majd szólunk, ha kész a vacsora – ígéri, aztán csendben kimegy a szobából. 
Mosolyogva nézek utána, aztán némi elégedettséggel hagyom, hogy újra magával ragadjon az álom.