Meg tudsz szerezni?

Tizenhatodik fejezet

Jungkook

Az utolsó simításokat végzem a vendégem tetoválásán, mikor megcsörren a telefonom, jelezve, üzenetem jött. Érthető okokból nem nézem meg, csak mikor befejezem a munkát és a srác, akit tetováltam, megköszönve a munkámat, fizet, majd elhagyja a szalont.
Hatalmas mosoly kerül az arcomra, ugyanis a kisangyal írt, hogy reméli ma tiszteletemet teszem náluk. Eléggé ki van éhezve, de nem csak ő mivel én is nagyon kívánom Jimint.

-Nocsak, nocsak. Csak nem Jimin írt? - szólal meg Yugyeom, kiszakítva engem a fantáziálgatásból.

-Miből gondolod? - fordulok felé, de a lelkes arckifejezésemen nem tudok változtatni.

-Jk, vigyorogsz mint akit baszni visznek! - néz rám olyan "egyértelmű" fejjel.

-Hát barátom, nem is tévedsz! - röhögök fel.

-Várjatok. Lemaradtam valamiről? - lepődik meg Chanwoo.

-Jajj Woo, el is felejtettem mondani, hogy a kis szőke és Kook barátunk, dugópajtik lettek! - magyarázza el nagyvonalakban a helyzetet a nyurga. Egyébként Jimin újra szőke lett, de nekem jobban is tetszik így, habár a rózsaszín is elég faszállító volt.

-Ez mikor és hogy? - várja a háttér infót a fültágítós.

-Csak pár napja. Ő jött elő az ötlettel én pedig megragadtam az alkalmat. Egyenlőre tényleg csak szex van köztünk, de rajta vagyok az ügyön, hogy belém zúgjon! - bizakodó vagyok, mert többször is észrevettem Jiminen, hogy figyelmesebb lett velem és érdekli a véleményem, amit jó jelnek veszek.

-Sok sikert haver! - bíztat Chanwoo. Minden bizonnyal szükségem is lesz rá, de menni fog. Érzem, hogy nem vagyok közömbös Csuporkának. - És amúgy jó az ágyban?

-A legjobb! - vágom rá egyből a kérdésére, majd picit kifejtem azt neki, ahogy Yugyeomnak már megtettem.

Ma már nincs több dolgom a szalonban, ezért az eszközeim alapos lepucolása és fertőtlenítése után elpakolok, aztán utamat Chanék felé veszem. Félúton jut eszembe, hogy barátom még nincs otthon, tehát összejöhet egy gyors menet az öccsével. Újult erővel haladok tovább a célom felé és hamarosan meg is érkezem. Jimin tetoválása is nálam van, amit szintén meg akarok neki mutatni, hogyha esetleg nem nyeri el a tetszését, akkor majd tervezzek másikat.

-Szia! - csókolom meg egyből, mert éppen a konyhában tartózkodik és egy kistál epret mos le. Egyébként ezt se szólta még meg, pedig a haverok, akik csak dugnak, nem csókkal köszönnek egymásnak, tehát emiatt is optimista vagyok.

-Szia! - viszonozza a köszönésem. - Késtél, Chan bármikor haza jöhet! - veti a szememre durcásan.

-Bocsi, de vendégem volt.

-Most már mindegy. - ránt vállat miközben egy epret dob a szájába, majd a nappaliba megyünk és elhelyezkedünk a kanapén.

-Mutatok valamit! - mondom, majd előveszem a telefonomat, amiben a fényképe van a mintának, amit rajzoltam. - Ha nem tetszik, tervezek másikat... - simítom zavartan a tarkómra a kezemet. Kicsit izgulok, mert ez mégis csak a szerelmemnek lesz és nagyon sokat számít a véleménye a munkámról. Kezébe nyomom a telefonom, miután a dohányzó asztalra teszi a tálkát a kezéből, ő pedig csillogó szemekkel vizslatja a képernyőt.

-Te szórakozol velem? Ez... ez kibaszott jól néz ki! Nagyon egyszerű mégis kifejezi, amit kell, ráadásul egy balett mozdulat, amiket szintén tanulok! - ujjong egyből. Hatalmas kő esik le a mellkasomról, hogy ennyire eltaláltam az ízlését. - Köszönöm Kookie! - ugrik a nyakamba és csókolgatni kezd. Annyira aranyos, nagyon ritkán láttam eddig, hogy valami miatt ennyire lelkes lett volna és ismét rá kell jönnöm, hogy mennyire szeretem is őt. - Ezért megérdemelsz valami nagyon jót!