Meg tudsz szerezni?

Hetvenkettedik fejezet

Jungkook

A nappaliban ébredek fel reggel, a kanapén elterülve. Két napja itthon vagyok egyfolytában és elég depis a hangulatom. Dolgozni nem járok, lemondtam pár kuncsaftot, akiknek azt hazudtam beteg vagyok, habár tényleg rettenet szarul érzem magam. Mióta történt az a dolog Jiminnel, egész nap csak iszom és igyekszem nem összezuhanni ennél is jobban, de talán még rosszabb minden, mert részegen még érzékenyebb vagyok és megnéztem vagy tíz drámát, miközben a lelkem is kisírtam. Erről persze senki nem tud és soha nem is fog, pláne nem Jimin. Biztosan kinevetne ha rájönne mit művelek itthon és igaza is lenne, mert kibaszott szánalmas vagyok.

Feltápászkodom a kanapéról és hajamba túrok, ami tiszta zsír, ráadásul én is bűzlöm az izzadságtól. Nem igazán voltam a fürdő közelében a két nap alatt, csak vécére jártam, ugyanis az elkerülhetetlen volt a piálás miatt. Ma viszont nem folytathatom az alkohol mámoros rituálém a kanapén, mivel két találkozóm is lesz. Egy a Channal közös régi haverunkkal, aki osztálytársunk volt közép suliban, a másik pedig a randimmal.

Le kell zuhanyoznom és rendbe kell tennem magam, hogy ne tűnjek hajléktalannak. Rég esett ennyire jól egy zuhany és meg is fogadom magamban, hogy nem csinálok többet ilyen marhaságot. Habár Jimin megéri azt, hogy összezuhanjak miatta, de akkor sem tehetem meg. Szeretem őt, mindennél jobban, most viszont nagyon megbántott és nem tudom mikor tudok neki megbocsátani. Sokat gondolkodtam a dolgokon, de még így sem tudom mi tévő legyek. Megpróbáljam elfelejteni, vagy küzdjek tovább? Jó lenne ha kapnék valami jelet, hogy mi lenne a megfelelő, mert ha Jiminnek semmit nem jelentek, akkor felesleges tovább fárasztanom magam. Éppen eleget szenvedtem már miatta és talán ideje lenne elengedni őt, meg a gondolatot, hogy valaha együtt leszünk.

Nem éppen jó hangulatban hagyom el a házamat. A saját házam. Még mindig fura így gondolni rá, hisz itt nőttem fel, a szüleimmel. Eszembe jut a tervem, miszerint Jiminnel kettesben fogunk itt élni, de ettől csak jobban elkenődöm. Tényleg nagyon jó lett volna vele lenni és a ház minden pontján szeretkezni, de lehetséges, hogy nem lesz az egészből semmi. Sőt...

A Tracey's előtt kicsit megtorpanok, mert valami fura érzés fog el. Betudom annak, hogy Channal sem igazán kommunikáltam az öccsével való kis incidens óta, ezért nagyon ideges vagyok. Remélem nem áll nekem itt, mindenki előtt, pláne nem Junsuh előtt. Rég találkoztunk, talán három éve, amikor egy hetet töltött Szöulban a nyár elején, aztán vissza is ment Japánba, ahol a tanulmányait folytatta egy egyetemen.

Odabent egyből megpillantom legjobb haveromat, aki az egyik boxban ücsörög és egy pohár kólát kortyolgat lassan, mire feszülten veszem az irányom felé.

-Szia, Chan. - köszönök, majd leülök vele szembe.

-Szia. - viszonozza gesztusom közönyösen. Nem indul valami jól, de lehetne rosszabb is, úgyhogy nem panaszkodom.

Én egy sört rendelek, mert ahhoz mégis kell egy kis alkohol, hogy feloldódjak és ne feszengjek. Irtó szar érzés, hogy a legjobb barátom ezt váltja ki belőlem. Meglehet Jimin ennyit már nem ér, hogy miatta elveszítsem Chanyeolt...

-Szevasztok! - lép mellénk Junsuh, megtörve a percekig tartó csendet köztem és haverom között, majd lekezel velem és Channal is, aztán a füles mellé ül. Látszólag nem sokat változott. Velem egy magas, kevésbé kigyúrt, mégis szálkás alakja van és a haja színe is még mindig barna.

Rendelek neki is egy sört, aztán beszélgetni kezdünk. Sok mindenről szó esik, de leginkább nosztalgiázunk. Junsuh eléggé balhés srác volt és a suliban menő volt a csajok körében. Még az egyik tanárnőt is megdöntötte, habár ez afféle nyílt titok. Mindenki tudta, mégsem lett belőle baj, mert a suli úgy kezelte az ügyet, mintha semmi nem lenne igaz belőle. Azért minden srác csodálta őt emiatt, én viszont soknak tartottam. Úgy beszélt a csajokról, mintha nem is emberek lennének, pusztán eszközök ahhoz, hogy kielégítsék a szexuális vágyait. Sajnáltam azokat, akik bedőltek neki, mert iszonyat rondán tudott viselkedni és mindennek elhordta azokat, akiket megfektetett.