Meg tudsz szerezni?

Hatvannegyedik fejezet

Jimin

Lesokkolva pislogok magam elé, igyekezve feldolgozni az információt, miszerint Jungkook randira megy és engem kér arra, hogy segítsek neki felkészülni.

-Po-pontosan, mire gondolsz felkészülés alatt? - tudakolom meg bizonytalanul, de közben kerülöm a szemkontaktust, mert valahogy nem bírnék most ránézni. Ami azt illeti eléggé zaklatottnak érzem magam. A féltékenység is felüti fejét bennem, viszont van még annyi lélekjelenlétem, hogy csírájában elfojtsam azt magamban.

-Csak a szokásos. Nem szoktam randizni, nem vagyok jártas benne, de szeretnék jól kinézni és segíthetnél abban, hogy például mit vegyek fel. - mondja.

-Mikor lesz a randid? - kérdezem halkan, minden egyes szót fájdalmasan kiejtve ajkaimon.

-Még nincs konkrét időpont.

-Értem. - bólintok halványan. - Miért én segítsek?

-Mert neked jó az ízlésed és ez a haverok dolga. - ad magyarázatot egyértelműsítve a kérését.

-Haverok... - suttogom magam elé, szemeimmel cikázva a kis kabinban, ami szerencsére már az utunk végén jár és megáll lent, mi pedig ki is szállunk a kabinból. Éppen időben, ugyanis szükségem van most egy kis friss levegőre, mert úgy érzem megfulladok.

Teljesen elmegy a kedvem az egész vidámparkosditól és rosszullétre hivatkozva megkérem Jungkookot, hogy menjünk haza. Az úton csendbe burkolózom, hiába beszél hozzám a fekete hajú. Poénkodni is próbál velem, de nem vagyok vevő rá, egyszerűen túl sok minden jár a fejemben, amit helyre kell raknom magamban. Azon gondolkozom, hogy milyen rosszul is esik azt hallani, randija lesz valakivel, meg, hogy nem lehet belém igazán szerelmes, ha máris randira megy valakivel, különben nem lépett volna rajtam túl ilyen gyorsan, nem igaz? Akkor miért mondta azt, hogy szeret engem? Szórakozott volna? Arra volt kiváncsi, hogyan reagálok? Eltervezte volna?

Jungkook nem tenne ilyet, ő nem lenne ilyen kegyetlen velem.

Igazam volt végülis, hiszen csak egy fellángolás lehetett a részéről az egész. Nyilván sosem volt igazán szerelmes belém, mert engem nem lehet szeretni és mégcsak nem is küzd értem, egyszerűen elfogadja a barátságot köztünk. Egy ilyen srác mint ő, pláne sosem szeretne bele egy magamfajtába, mégis az a hangyányi remény, hogy megérdemelném őt, ott pislákolt bennem, főleg a mai napon, mikor olyan jól szórakoztunk és láttam rajta, hogy boldog, az volt, de nyilván én vagyok a hülye. Nem tanulok a hibáimból, hiába közölte velem annó a volt barátom, hogy csak dugásra vagyok jó, nem hittem el neki. Eddig a pillanatig. Igaza volt. Jungkook is kiszórakozta magát velem és most keres maga mellé valakit, akivel hosszú távon tud tervezni, mert rájött, én nem vagyok neki megfelelő. Nem hibáztatom érte és soha nem is fogom, sőt, teljes mértékben megértem. Tudtam, hogy ez lesz, részben ezért sem jöttem össze vele és milyen jól tettem. Lehet ma szakított volna velem, mivel talált valakit, aki velem ellentétben megéri a fáradtságot.

-Köszönöm a napot Kook! Nagyon jól éreztem magam! - mosolyodom el, mikor a házunk elé érünk, hisz tényleg nagyszerű volt vele. Hazáig megvitattam magamban a dolgot és eldöntöttem, hogy akárki is az, akivel randira megy majd, Jungkook meg fogja hódítani és az a valaki boldoggá fogja tenni őt. A haveromat... Nem tehetek mást, fontos nekem, talán még saját magamnál is és ez nem gyakori az esetemben, ez alapján pedig fontos a boldogsága is, a jövője, amit mostmár nyilván nem mellettem tervez el.

-Nincs mit Jimin. Akkor számíthatok rád? - utal a megállapodásunkra.

-Nincs más választásom, vesztettem! - kuncogok erőltetetten, miközben a mellkasomban beszorul a levegő és, mintha vihar dúlna bennem, ami kikívánkozik, de sikeresen küzdöm le az ingert. Jól színészkedem, sosem látják ha valami bajom van, ahogy Jungkook sem veszi észre.