Meg tudsz szerezni?

Életképek/1

Jimin

A szobámban ülök, a Channal közös lakásunkban és a falat bámulom. Automatikusan nyúlnék a nyakláncom után, hogy annak babrálásával vezessem le a szorongásom, de ekkor észre kell vennem, az ékszer nincs a helyén. Mély levegőt veszek és lehunyom a szemeimet. Nagyon hiányzik...

-Meddig csináljátok még ezt? - lép be Chan a nyitott ajtómon.

-Szakítottunk, nem emlékszel? - fordulok bátyám felé unottan.

-Hülyeség! - forgatja meg szemeit. - Csak egy kis veszekedés volt! Miért nem hívod fel?

-Ő miért nem hív fel? Ha hiányoznék neki, akkor biztosan keresne, de simán beletörődött az egészbe, szóval... - jegyzem meg úgy, mintha olyan könnyű lenne, holott sajog a szívem csak a gondolattól is, hogy én és Jungkook nem vagyunk többé egy pár.

-Neki sem könnyű Jimin... Viszont most neked kellene lépni, ezúttal te basztad el!

-Hát persze! - horkantok fel frusztráltan. - Park Chanyeol mint mindig, most sem az öccse pártját fogja!

-Nehéz eset vagy... - motyogja Dumbó.

-Inkább add ide, amiért küldtelek! - morranok rá ismét.

Drágalátos bátyám egy nagy sóhajt eleresztve teszi a hátizsákot az ágyamra, amiben még több olyan holmim van, ami eddig Jungkook házában volt, ahol eddig együtt éltünk. Nem akarok visszamenni oda, mert biztosan nem bírnám ki, így muszáj volt Dumbót elküldenem, akinek legalább így haszna is van.

-Chan... - szólok még utána gyenge hangon, mielőtt elhagyná a szobámat, aki érdeklődve fordul vissza felém. - Nem mondott semmit, mikor megtudta, hogy én küldtelek a cuccaimért? - kérdezem félénken, ami egyáltalán nem jellemző rám, azonban szinte rettegek a választól.

-Nem volt otthon, a kulcsoddal mentem be - feleli bátyám.

Lesütöm a szemeim, ő pedig magamra hagy, minek következtében visszagondolok az elmúlt időszakra.

Az az igazság, hogy az utóbbi időben Jungkook eléggé elhanyagolt engem. Megértem, hogy most nyitott önállóan egy tetováló szalont, aminek beindításával rengeteg gond van, emiatt pedig feszült, de mindig korán elment otthonról és későn ért haza. Ha szexelni akartam lerázott valahogy és akármit csináltam, mintha már nem is vonzódott volna hozzám. Komolyan, mégcsak egy búcsú csókot sem kaptam reggelente... Beszélgetni sem tudtunk és még azt sem engedte meg, hogy megnézzem az új helyet. Nem érdekelt volna, nem kell az engedélye, de egyszerűen nem tudtam kideríteni merre is van a szalon...

Egy hete viszont végre beleegyezett abba, hogy bulizni menjünk, de csak úgy, hogy Chan és Hobi is unszolta. Ideges lettem, mert mintha semmibe vett volna. Akkor jött az a csávó, aki bókolt nekem és éreztette velem azt, amit Jungkook hetek óta nem. Azt, hogy szexi vagyok. Talán elvetettem a sulykot, viszont akartam is, hogy lássa, ha neki már nem is, másnak még kellek, azonban szarul jöttek ki a dolgok.

*

-Akkor szakítsunk! - ordítok Jungkookra, akinek mérges tekintete azonnal meglepettbe vált át.

-Most komolyan? Inkább szakítani akarsz, minthogy elismerd, hibáztál? - ráncolja homlokát.

-Mégis miben hibáztam? Nem tettem semmi rosszat! - háborodom fel azonnal.

-Ezt nem mondod komolyan! - nevet fel a fiú keserűen. - Jimin, kurvára kelletted magad annak a srácnak a buliban, ne tagadd!

-Csak szórakoztam, az miért baj?