Meg tudsz szerezni?

Hetvenhatodik fejezet

Jungkook

-Ne haragudj, amiért ennyit késtem, valami hirtelen közbe jött - szabadkozom azonnal, mihelyst helyet foglalok Taemin előtt.

-Semmi baj, Haru mondta, hogy az egyik haverotokkal történt valami - legyint a fiú. Kicsit rosszul esik, hogy sima haverként hivatkoznak Jiminre, és nekem is úgy kellene, hisz végső soron nincs is köztünk több.

-Inkább rendeljünk! - váltok rögtön témát, mert nem akarok újra Jiminen gondolkodni, habár ez szinte lehetetlen, hiszen évek óta, nagyon sokat teszem. A mindennapjaim része volt, ugyanakkor most az egyszer, nem tudom, hogyan tovább.

Intek a pincérnőnek, aki nem sokkal később meg is jelenik, mi pedig leadjuk a rendelést. Hogy őszinte legyek, Taemin nagyon jó fej srác, mesél is magáról egy keveset, viszont az én gondolataim ismét a szőkeség felé kalandoznak. Végig gondolom a ma történteket és az arca is bevillan, amit nem sokkal azelőtt vágott, mielőtt otthagytam volna a szobájában. Annyira elkeseredettnek tűnt, de ha nem mondja, hogy maradjak vele, akkor hogyan tenném? Sőt, egyenesen kijelentette, hogy húzzak onnan! Utána meg az a nagy mosoly... Teljesen élethű volt. Összezavar. Talán csak a történések nyomták rá a pecsétet a hangulatára, de tényleg akarta, hogy eljöjjek, mert valóban örül annak, hogy randizom.

-Szóval, ki az? - szakít ki az előttem ülő hangja a bambulásból. Éppen a tányéromon lévő ételt turkálom.

-Ki-ki?

-A srác, aki miatt ennyire elkenődtél és, akit féltékennyé kell tennünk!

Elgondolkodom mi is lenne a megfelelő válasz. Ki nekem Jimin? A legjobb barátom öccse? Attól több. A haverom, barátom? Attól is többnek gondolom. A párom? Attól viszont, sajnos kevesebb.

-Akibe szerelmes vagyok, viszont látszólag ő nem akar tőlem semmit - mondom elkenődve.

-Szar ügy! - feleli Taemin.

-Az - bólintok.

-És mióta szereted? Vagy mi van jelenleg köztetek?

-Négy éve. - mondom mire a srác elismerően bólint. - A legjobb haverom öccse. Gyerekkorunk óta ismerem, de csak kb. másfél hónapja kavarunk, vagyis kavartunk. A részéről barátság extrákkal volt, míg az én részemről... nyilván nem csak ennyi. Aztán véletlen elszóltam magam, hogy szeretem, ő kibukott, megszakította ezt a dolgot köztünk. Azóta ilyen fura, se veled, se nélküled kapcsolatban vagyunk - mesélem el nagyvonalakban a történteket.

-Soha nem adta jelét annak, hogy ő is hasonlóképpen érezne?

-A különös az, hogy ha nem tiltakozna ilyen hevesen ellenem, azt mondanám, ő sem közömbös irántam.

-Akkor miért csinálja?

-Az exe miatt! - mondom és a kezeim is ökölbe szorulnak, amint eszembe jut az a nyomorék. Az ő hibája az egész!

-Még mindig őt szereti? - kérdez rá óvatosan Taemin.

-Dehogy! Épp ma verte péppé a tesójával! - legyintek, és némi büszkeség is felkúszik a mellkasomba, hisz tényleg nagyon büszke vagyok a kis Jiminie-re. Nem sok embernek van az ilyesmihez lelki ereje. Taemin meglepődik, de csak elintézem annyival, hogy hosszú és személyes ügy, amit el is fogad. - A lényeg, hogy a srác nagyon csúnyán bánt vele, emiatt nem igazán hisz a szerelemben.

-Á, a klasszikus eset! - sóhajt fel. - Szerintem csak időre van szüksége, hogy feldolgozza a történteket. Ha tett kétségbe vonható lépéseket, biztosan érez ő is valamit, csak tiltakozik.