Meg tudsz szerezni?

Hetvenedik fejezet

Jimin

Éjjel, amikor Kook elalszik rajtam, még picit simogatom őt. Apró mosoly ül szám sarkában és ez nem csak amiatt van, hogy végre sikerült lefeküdnöm valakivel, hanem amiatt is, hogy az a valaki Jungkook. Ő hiányzott nekem annyira, ő az akivel lennem kellene. Talán adnom kellene kettőnknek egy esélyt, ha Jungkook szeret még engem és nem csak egy fellángolás voltam számára... Ezek most kissé fura gondolatok tőlem, amikhez nagyon fáradt vagyok, valamint újra le is kellene zuhanyoznom és kimosni magam, mielőtt rám és belém szárad a cuccos, tehát legördítem magamról a fekete hajú srácot, aki nyammog párat, de nem kel fel, majd ismét a fürdőbe ballagok.

Reggel hamarabb kelek, mint Jungkook, mikor viszont ő is felébred, nagy nehezen ráveszem arra, hogy ő is megmosakodjon egy kicsit. Addig a szekrényemhez megyek, mert habár ma szabad vagyok, jó lenne produktívan tölteni a napot, esetleg Jungkookkal, ha ő is ráér. Egész jó kedvem van, amit csak az árnyékol be, hogy fogalmam sincs hogyan tudjam meg, Jungkook mit érez irántam, esetleg érez-e még valamit.

Ahogy visszaér, rögtön erős karok fonódnak körém és meleg, izmos mellkasának dönt, majd nyakamat kezdi ingerelni. Lélegzete súrolja bőrömet, amivel még jobban kihoz a sodromból, viszont emiatt be is ugrik Shownu és amit mondott. Ha erre olyan választ kapok, amit hallani szeretnék, esetleg lehet valami komolyabb is köztünk.

-Tényleg azt mondtad Shownunak, hogy szálljon le rólam, mert a tiéd vagyok? - szólalok meg, mire azonnal abbahagyja a csókolgatást.

-Hogy jön most ez ide? - húzódik el tőlem, ezért meg tudok fordulni, hogy lássam az arcát, ami egyenlőre döbbent.

-Csak érdekel. - felelem könnyedén. Mégsem mondhatom azt, hogy azért kérdezem, mert ha úgy gondolom még szeret engem, akkor próbáljuk meg...

-Mikor mondta neked ezt az a fasz? - kérdezi kissé hevesebben, amit megértek, ugyanis ők ketten nem nagyon jönnek ki egymással.

-Tegnap.

-Tegnap? Ilyenekről beszéltek a munkában? - mondanám, hogy igen, de nem akarok hazudni neki. Tudnia kellene mi történt köztem és a fogorvos között. Jóformán semmi, de nem akarok titkolózni.

-Munka után elmentünk vacsizni, aztán felmentem hozzá... - motyogom, most először szégyellve magam igazán.

-Dugtatok? - szűri ki fogai között mérgesen, amire nagyot kell nyelnem.

-Nem. Akartam, mert ki voltam már éhezve, de nem tudtam megtenni vele, ezért... - magyarázom halkan. Talán nem így kellene közölnöm vele, de ki sem tudom magam javítani, Jungkook azonnal közbe szól.

-Ezért inkább hozzám jöttél? - háborodik fel. - Csak azért feküdtél le velem, mert vele nem ment? - kérdezi sértetten.

-Nem, én nem...! - rázom meg a fejem azonnal, hisz nem ezért feküdtem le vele. Az más miatt volt. Nem terveztem el semmit! Viszont mielőtt kifejthetném ezt, megint közbe vág.

-Rohadtul kihasználtál Jimin! Jézus, én meg mint egy idióta bevettem az egészet! - emeli meg a hangját, amivel picit megijeszt és Chan is meghallhatja, majd idegbeteg módjára kezdi felvenni a ruháit. Nem engedhetem el így, tudnia kell, hogy félre ért, ezért megragadom a karját, hogy magamra vonjam a figyelmét.

-Jungkook, félre érted! - győzködöm őt. - Én... Én... - hebegem őszintén kétségbe esve. Sosem láttam még ennyire kikelve magából és nem tudom, hogyan győzhetném meg őt mindenről. Mit kellene mondanom neki? Mit kellene tennem?

- Érzéketlen... - motyogja orra alatt, mire egyből felkapom a fejemet.

-Tessék? - kérdezek vissza félve. Talán jobb lenne, ha nem hallanám az egészet.

- Érzéketlen vagy. Kihasználod az érzéseim irántad! - őrjöng tovább és az ajtót is feltépi, miközben nekem ezer kés szúródik a szívembe. Én nem is... - Csak azért másztál rám, mert kanos voltál és nem tudtál azzal a Shownuval dugni! - nevet fel gúnyosan, amitől a torkomon akad a szó. Tényleg ezt gondolja rólam? A ketyegőm megint megfacsarodik és nagyon kell küzdenem a könnyeim ellen. - Látni sem akarlak téged! - vágja még arcomba kíméletlenül, amivel olyan mértékű fájdalmat okoz, amilyet még sosem éreztem, még az exem sem okozott ilyen kínt. Jungkook nem akar engem, mert egy hazug, érzéketlen, szexéhes ribanc vagyok és igaza van. Talán tényleg azért másztam rá, azért nem voltam képes parancsolni magamnak, mert nem tudtam Shownuval dugni, ő pedig kéznél volt, amit kihasználtam. Talán... Mégsem hiszem azt, hogy emiatt lett volna. Én azért voltam vele, mert őt akartam, csakis őt! És én még adni akartam magunknak egy esélyt... Hogyan hihettem, hogy ő akarna engem? Engem? Szánalmas vagyok. Egy kibaszottul szánalmas ribanc...

-Megdugtad Jimint? - hallom bátyám hangját, ahogy Jungkook kilép a szobámból. - Jimin baszd meg! - robban be a szobába testvérem, miközben Jungkook simán lelép és magamra hagy. Megpróbálok utána menni, nem akarom így elengedni, de Chan az utamat állja és mellkasomnál fogva lök vissza a szobába, amitől rendesen megtántorodok. - Mi a faszomért kellett neked pont Jungkookra rámásznod? Mindenkit tönkre akarsz tenni? Miért vagy ennyire önző baszd meg?! - üvölt teljesen kikelve magából. Őt sem láttam még így. Velem lehet a baj, hisz én hozom ezt ki az emberekből, én vagyok a hibás.

-Igazad van. Az én hibám. - suttogom magam elé megtörten, minden erőmet elveszítve ahhoz, hogy Jungkook után menjek. Minek tenném? Mit mondhatnék, amitől megváltozna a véleménye? Ha eddig nem tette, most egészen biztosan kiábrándult belőlem.

-Ennyit tudsz mondani? Még szép, hogy a te hibád! Jungkook sokkal jobbat érdemel, mint az, amit te nyújtani tudnál! Neki nem erre van szüksége. Te önző vagy Jimin! - dühöng még mindig, majd hirtelen elcsendesedik, mire eddig lesütött szemeim kérdően emelem rá. - Bárcsak ne lennél a testvérem... - feleli megvetően, majd hátat fordít nekem és elhagyja a szobámat, az ajtót erőteljesen rám vágva.

Egy darabig állok még a szoba közepén és igyekszem felfogni mi is történt. Jungkook utál, Chan utál. Jungkook nem akar látni engem. Legalább már tudom mit érez irántam, undort és megvetést. Egész ismerős a helyzet. Egészen biztos, hogy végleg elvágtam magam nála és akármit is mondanék, úgysem hinne nekem. Nem én kellek neki, nem rám van szüksége. Ő jobbat érdemel tőlem. Még Chan sem akar a testvérem lenni, neki sokkal fontosabb Jungkook, a szüleim sem szeretnek. Hobi meg...

Az íróasztalomhoz totyogok és remegő kézzel nyúlok a telefonomért, majd a fal mentén csúszok le, hogy átöleljem felhúzott lábaimat. Össze kell magam szedni, de félek egyedül nem leszek képes. Nagyon sajog a mellkasom és görcsöl a gyomrom. Mélyeket lélegzem, különben könnyen lehet, megfulladnék a gombóctól a torkomban. Még mindig reszketve tárcsázom legjobb barátomat, aki először fel sem veszi a telefont. Pár könnycsepp kibuggyan a szemeimből és végig szántják arcomat. Szükségem van Hoseokra, ezért nem adom fel. Addig hívogatom, amíg fel nem veszi.

-Jimin? - szól bele hosszú, keservesen eltöltött percek után, amíg próbáltam elérni őt.

-Ho-Hoseok, eljönnél velem táncolni? - kérdezem remegő hangon. Nagyon közel vagyok a kiboruláshoz, ilyenkor pedig egyedül a tánc segít. Igen, az kell nekem, hogy megnyugodjon a háborgó lelkem.

-Jimin, nekem most...

-Kérlek Hobi! Nem kell beszélned velem, rám sem kell nézned, csak most ne hagyj magamra! Kérlek! - könyörgöm neki igazán megtörten, a könnyeim pedig még mindig folynak, de dacosan letörlöm őket.

-Jól van. Ott találkozunk, oké? - sóhajt egyet, viszont bele megy, erre pedig kissé megkönnyebbültebben bontom a vonalat. Nem tudom ellene mit tettem, de talán már ő is unja azt, aki vagyok.

Újabb könnyek buggyannak ki pislogóimból, de ismét keményen törlöm le őket, hisz nem vagyok puhány és nem fogok sírni senki és semmi miatt! Ezt is kibírom, mint minden mást eddig! Majd megnyugszanak a kedélyek és elfelejtjük ezt az egészet, én pedig visszatérek régi önmagamhoz, sőt, egy olyan Jimin leszek, aki tényleg az, mint amilyennek hiszik! Egy önző, szexéhes, érzéketlen ribanc. Az leszek, akinek mondanak. Az leszek!

Félve kérdezem meg a véleményeteket a részről...😬

Köszönöm, hogy elolvastad!🖤