Meg tudsz szerezni?

Nyolcvannyolcadik fejezet

Különkiadás III.
Chanyeol

A buliban Jungkookot és Jimint figyelem, ahogy egymással enyelegnek már hosszú percek óta. Bevillan a kép, ahogy reggel Jungkook házából tartottam hazafelé, ahol az éjszakát töltöttem, hogy Jimin meg tudja lepni legjobb barátomat a születésnapja alkalmából. Nem szívesen lettem volna a közelükben, hazaérve egyébként is elkaptam őket egy felettébb kínos pillanatban. Legalábbis számomra az volt látni, ahogy legjobb barátom éppen az öcsém seggét nyalja... Megborzongok a gondolatra és inkább elszakítom tekintetem tőlük.

Másik irányban Hoseokot pillantom meg, ahogy megérkezik a barátnőjével, Haruval. Mindkettejük arcán egy nagy mosoly ül, mögöttük pedig Micha is belép a házba. A csajjal azóta nem találkoztam, hogy egyszer dugtunk azon a bizonyos éjszakán, mikor Hoseokkal csókolóztunk. Jól néz ki meg minden, de különösképpen nem fogott meg, és valószínűleg én sem őt, hisz ő sem keresett engem. A vörös fiú észrevesz, majd megindul felém, a többiek pedig követik.

-Szia, Chan! - köszön nagy vigyorral arcán. Hobi mindig vigyorog és jól is áll neki. Olyan, mint egy kis napsugár. Szerencsés lány ez a Haru.

-Sziasztok! - köszönök én is, miután a lányok is megteszik. - Jimin és Jungkook ott vannak! - mutatok a megfelelő irányba, ahol nem nagy meglepetésemre a két srác éppen smárol. Mióta ők is összejöttek, egy csődtömegnek érzem magam. Nagyon örülök nekik, mert Jimin rohadt boldog Jungkook mellett, ahogy Kook is az öcsémmel, de kevesebb időt tölt velem és magányos vagyok, mert nekem nincs senkim.

-Jimin! - kiabál Hoseok oda a szőkének, aki elválik Jungkooktól és kíváncsian fordul felénk. - Gyertek már! 

Ahogy a két csapat egyesül, a vörös bemutatja nekik a barátnőjét és a másik lányt is, majd szóba elegyednek. Rám nincs szüksége senkinek és valahogy én sem szeretnék ott maradni velük, ezért inkább fogom magamat és ott hagyom őket. A konyhába megyek, kibontok egy sört, majd nagyot kortyolok belőle.

-Chan? - lép mellém legjobb barátom. - Miért van ilyen rossz kedved?

-Nincs rossz kedvem! - tiltakozom azonnal. Ez Kook napja, nem akarok nyavajogni és esetleg elrontani a kedvét.

-Chan, ismerlek! Egész nap ilyen búval baszott vagy, úgyhogy ki vele! - néz rám parancsolóan.

-Csak... Azt hiszem, magányosnak érzem magam. Neked ott van Jimin, Hobinak Haru, én meg még mindig egyedül vagyok és irigykedem rátok! - ered meg a nyelvem. Azt inkább nem említem meg, a két dolog közül, valamiért Hobi kapcsolata érint rosszabbul...

-Mi van azzal a Micha nevű lánnyal? Vele kavartál egyszer!

-Jó csaj, de... Nem tudom... Én csak... - hebegek zavarodottan. Pontosan nem tudnám megmondani, miért nem jön be, hisz mikor először találkoztunk, azonnal levett a lábamról.

-Csak nincs meg a szikra! - fogalmazza meg helyettem rendesen a gondolatom Jungkook.

-Valami olyasmi - bólintok.

-Hidd el Chan, nem sokára neked is lesz valakid! Helyes és vicces csávó vagy, mégha okos nem is! - neveti el magát.

-Hé! Te sem vagy okosabb! - csattanok fel én is nevetve.

-És látod, még így is bepasiztam! - jelenti ki büszkén.

- Na jól van, te nyál király, nem hiszem el, hogy ezt mondom, főleg a reggeli után, de menj vissza enyelegni az öcsémmel! Nem sokára jön a torta! - lököm meg a vállammal az övét.

-Nem kell kétszer mondanod! - indul el, de pár lépés múlva visszanéz. - A reggeli miatt pedig bocs! - húzza el a száját, de megint röhögésre állnak ajkai.