Meg tudsz szerezni?

Tizenkilencedik fejezet

Jungkook

A szüleim ordibálására érek haza a munkából és legszívesebben már most ki is fordulnék a lakásból, hogy Jimin karjai közé meneküljek, de nem tudom mit szólna hozzá, mert még nem igazán tart ott a kapcsolatunk habár tényleg olyan mintha kezdene ragaszkodni hozzám. A minap is mikor az exe került szóba, mintha legszívesebben mesélt volna róla, csak korai volt. Ha megnyílik nekem az azt fogja jelenteni, hogy komolyan érez irántam valamit és megbízik bennem, nekem pedig ez a legfontosabb. Ő a legfontosabb.

Kikerülve a balhét, megyek fel a szobámba és zárom magamra az ajtót. Készülődnöm kell az esti bulira, ezért gyorsan feltépem a szekrényemet, hogy kiválogassam a ruhákat, amiket majd felveszek, mikor anyáék szobájának ajtaja hangosan becsapódik és egy keserves női sírás csapja meg a füleimet. Tudom mit kell tennem, ezért a szüleim ajtaja elé állok és bekopogok, de azon kívül, hogy csillapodik a sírás, más nem történik.

-Anya, én vagyok az, Jungkook! Bemegyek, jó? - kopogok be az ajtón, de mivel nem jön válasz, benyitok. Anya az ágyon ül és tenyereibe temetett arccal sír. Egyből mellé ülök és magamhoz szorítom őt.

-El-elfogunkh válnih! - szipog miután sikerül kissé megnyugodnia.

-Nem akarlak megbántani anya, de éppen ideje volt. Már eddig is túl sokáig húztátok. - lehet nem szép ezt mondani neki, de tényleg így van és ezek után már ő sem tagadhatja. Évek óta ez megy.

-Tudom kisfiam, csak nem olyan egyszerű feladni valamit, amit egy időben annyira szerettél. Téged is ennek a kapcsolatnak köszönhetlek! - motyogja letörten.

-Én melletted leszek anya, bármi is történjen, oké? - ölelem meg újból.

Úgy döntök, hogy mellette maradok, ezért írok Channak egy üzenetet, hogy nem megyek buliba. Kicsit tartok Jimintől, hogy felszed valakit, de a napokban tényleg azt vettem észre, hogy kezd ragaszkodni hozzám és bízni bennem, szóval csak remélni tudom, hogy nem fekszik össze senkivel. Ha mégis, akkor nem tudom mit fogok csinálni. Talán hagynom kellene az egészet és nem erőltetni a dolgot, mint ahogy anyáék is tették. Ha Jimin nem akar tőlem semmi komolyat, akkor befejezem ezt az egészet és megpróbálom elfelejteni őt, ami rohadt nehéz lenne, mert egyre jobban szeretem.

Tényleg úgy érzem, hogy őt nekem szánta az ég és minden kis hibájával együtt imádom. Egyszerre okos, huncut, életvidám fiú, aki tud nagyon kedves, ugyanakkor eszméletlen érzéketlen is lenni. Bele sem akarok gondolni abba, hogy nem lesz köztünk semmi. Szükségem van rá, ő hozzám tartozik én pedig hozzá!

Reggel hihetetlen rossz kedvvel kelek, mert a szüleim ügye eléggé rányomta a pecsétet az estémre és munkából is elkések. Egy rossz érzés fészkelte be magát a mellkasomba és akármit csinálok nem múlik el, de nem tudom mitől lehet. Egész nap megmarad a pocsék hangulatom, az a nyomasztó érzés pedig mintha növekedett is volna bennem. A srácok is kérdezik mi a bajom, de nem tudom megmondani, így a fáradtságra fogom.

Délután benéznek Chanyeolékhoz, talán csak Jimin hiányzik, mert mindig nyugodtabb vagyok a közelében, persze csak lelkileg, mert a testem azon nyomban felpezsdül, amint meglátom. Haverom nyit nekem ajtót, elég kómás fejjel, amiből azt szűröm le, hogy jól sikerült az estéje.

-Na mi van Chan, csak nem sikerült beakasztani valakinek? - pacsizom le vele.

-De igen és látnod kellett volna a csajt, milyen jól nézett ki. Kár, hogy nem tudtál jönni! Otthon mi a helyzet?

-Végre eldöntötték, hogy elválnak, de anya nagyon ki volt borulva, azért is maradtam vele este. Örülök neki, hogy befejeződik a cirkusz, amit évek óta csinálnak, de azért mégis sajnálom. Szerették egymást és olyan fura, hogy idáig fajulhat egy kapcsolat... - sóhajtom szomorúan.

-Ne csüggedj Kook. Nekik is jobb lesz és talán találnak majd valaki mást, aki boldoggá teszi őket. - veregeti meg a vállamat vigasztalásképp Chanyeol.

-Ja, hát remélem...

-Anyuddal maradsz, gondolom!?

-Egyértelmű. Neki nagyobb szüksége van rám. - bólintok. - Na de most már halljam a részleteket, hogyan szedted fel a csajszit?

-Nem volt nehéz. Nem tudott ellenállni a sármomnak! - nagyképűsködik.

-Ja, gondolom.

-Jó, bevallom először nem volt vevő rám, de Baekhyun megmentett, mint mindig. Ahogy szóba került, kiderült a csaj is nagy rajongója és innen már sima ügy volt! - veregeti meg a saját vállát. - Aztán felajánlotta, hogy menjünk fel hozzá, én meg azonnal bele mentem.

-És a többiek? Mármint Hobi is csajozni ment... - puhatolózom óvatosan. Nyilván nem Hoseok érdekel, de csak nem kérdezhetek egyből Jiminre.

-Hoseokról nem tudok semmit, de Jimin valami díszpinttyel volt és úgy tűnt jól elvannak. - mondja, mire ledermedek és a gyomrom görcsbe rándul. Kérlek, mondd, hogy nem!

-Miért? - félve teszem fel a kérdést és a rossz érzés a mellkasomban kezd kibontakozni.

-Hát a csávó a derekát ölelte. Nem tudom utána azzal a sráccal vagy mással volt-e, de délelőtt ért haza, szóval tuti összeszedett valakit. - grimaszol.

Lesokkolok és innentől nem is figyelem mit mond a haverom, mert csak az jár a fejemben, hogy Jimin bizony lefeküdt valakivel tegnap, valakivel, aki nem én vagyok. Nem vagyunk együtt, mégis olyan érzés mintha megcsalt volna és ez rohadtul fáj. Mintha ezer tőr szúrná a szívemet. Beszélnem kell vele, de így nem tudok ha Chan is itt van, viszont nem bírok megmaradni ebben a lakásban. Úgy érzem megfulladok.

-Chanyeol, nekem mennem kell! - jelentem ki és a kijárat felé veszem az irányt.

-De Kook!

-Majd beszélünk! - szólok vissza az ajtóból, aztán kicsit erélyesebben csapom be, mert olyan harag gyúl bennem, mint talán még soha. Legszívesebben megkeresném a csávót, aki megdugta és addig ütném, amíg mozog. Jiminre is haragszom, mert elhitette velem, hogy komolyabban érdeklem, hisz teljesen úgy viselkedett, de csak kihasznált. Magamra haragszom viszont a legjobban. Én képzeltem bele a sok szarságot ebbe a "kapcsolatba", mert Jimin megmondta, hogy ez nem az. Igen, csak magamat hibáztathatom, de szeretem őt a kurva életbe is! Szerelmes vagyok belé!

Idegesen trappolok hazáig és legszívesebben a földhöz vágnék valamit, vagy mindent, de nem tehetem. A szobámba megyek és levetem magamat az ágyra, aztán férfias vagy nem, de elsírom magam. Az a rengeteg düh, ami bennem van így jön ki belőlem. Hogy voltam képes azt hinni, hogy Jimin kedvel engem úgy, ahogy én azt szeretném? Ő nem ilyen. Az egy éjszakás kalandoknak él és világosan kijelentette, neki nincs szüksége érzelmekre, nem fog belém szeretni. Nevetséges vagyok.

Küldök egy üzenetet Jiminnek, hogy beszélnünk kell, majd inkább leülök rajzolni, hogy eltereljem a figyelmemet, ami nem igazán jön össze, mert folyton az jár a fejemben, hogy mással volt az éjjel. Össze vagyok zavarodva és fogalmam sincs mit tegyek. Át kell gondolnom az egészet, mielőtt döntök.

Sziasztok!
Nem tudom láttátok-e a Carpool karaoke-t James Corden-nel, amiben a BTS-es fiúk voltak, de én most néztem meg és nagyon sokat nevettem!🤣 Olyan kis dilik és aranyosak egyszerre. Jin egy külön mood🤣 Jimin és James is, akik most már hivatalosan baby mochi és papa mochi🤣🤣
Mindegy, a lényeg, hogy ettől annyira jó kedvem lett, hogy hoztam nektek egy új részt gyorsan, mégha nem is valami esemény dús, azért remélem tetszik!
Köszönöm, hogy elolvastad! 💜