Meg tudsz szerezni?

Nyolcvankettedik fejezet

Jungkook

A fürdés után, ami kicsit elhúzódott, mivel ki kellett engesztelnem Jiminie-t - nem is akárhogyan, mert rendesen elfáradt a nyelvem - gyorsan felkapok valamit, majd a konyhába megyek, hogy ebédet készítsek magunknak. Nem akarok semmi bonyolultat, hogy hamar kész legyen, mert rohadt éhes vagyok már - hiába faltam a hátsóját vagy fél órán keresztül - és szerintem ezzel Jimin is így van.

A zöldségeket vágom fel, hogy a wokban meg tudjam majd pirítani azokat, amikor a csöppség hátamhoz simul, fejét lapockámnak dönti, karjaival pedig körül ölel. A szívem hevesen kezd dobogni, de nem azért, mert megijesztett, hisz hallottam, ahogy közeledik, ez másképp ér váratlanul. Buksiját elemeli rólam és beleharap a vállamba, ami nem túl kellemes érzés. Felszisszenek.

-Hé, bébi! Ne egyél meg, mindjárt kész a kaja! - közlöm vele. Azért a vigyorom fültől fülig ér.

-Lesz olyan finom, mint te vagy? - enged el, majd felkap egy szelet répát és a szájába dobja, utána felpattan a pultra, viszont kissé megint grimaszol. Még mindig sajog a popsija, pedig alaposan lekezeltem. Az én ruháim közül választott magának egy fekete szövet rövidnadrágot, meg egy nagyobb fehér pólót, ami eléggé lóg rajta. Szexi.

-Finomabb! - dobom a zöldségeket a wokba, amik rögtön sercegni kezdenek. Nem értem pontosan Jimin mit motyog az orra alatt, de valami olyasmi lehet, hogy azt kétli. Nem térek napirendre, mennyivel másabb most a picúr, mégis önmaga. Én örülök, mint majom a farkának!

Amint elkészülök az étellel, az asztalra pakolok mindent, Jimin pedig otthonosan mozogva vesz elő két tányért és két pár pálcikát is. Poharat is rak az asztalra, valamint a hűtőből szerez egy üveg kólát is. Én végig figyelem őt és elképzelem, hogy már együtt lakunk itt, nem megy haza innen.

-Hahó, Föld hívja Jeont! - integet előttem Jimin, kirángatva képzelgéseimből.

-Bocs, kicsit elbambultam! - ülök le az asztalhoz, velem szemben pedig Jimin foglal helyet.

-Ó, csak nem fáradt vagy? - villant pimasz mosolyt.

-Nem is tudom ki hibája! - forgatom meg a szemeimet. Tényleg rohadtul kifacsart a kis dög és ha ma nem lenne szabadnapom, akkor sem mennék be dolgozni. Véletlenül még olyan kacifántokat varrnék a vendég bőrére, hogy ihaj.

-Este cuminak fogom használni a farkad és úgy alszom majd! - jelenti ki a semmiből. Félrenyelek és köhögni kezdek, ő meg felkönyököl mindkét kezével az asztalra és csintalanul somolyogva bámulja, ahogy fuldoklom.

-Ezt miért? - passzírozom ki magamból a kérdést, mikor kissé lenyugszik a testem és levegőt is rendesen kapok.

-Csak teszteltem hallod-e, amit mondok és nem bambultál-e el megint!

-De így? Jó nagy perverz vagy!

-Hm, ez igaz - bólint. - Viszont, szeretsz engem, és ha jól értelmezem, akkor ez azt jelenti, bejön neked a szemérmetlenségem! - feleli csábosan.

-Nekem minden bejön, ami te vagy!

-Az ég szerelmére Jeon, ne legyél már ilyen nyálas! - forgatja meg most ő a szemeit, ajkain azonban ott bujkál egy apró, boldog mosoly.

-Ez van! - rántok vállat. - Neked meg ez jön be, ne is tagadd!

Jimin nem mond semmit, úgy csinál, mintha nem is hallotta volna, amit mondtam, pedig ez nem így van. Habzsolni kezdi a kaját, ezzel elvonva saját figyelmét, mert kellemetlen neki a szitu, miszerint lebukott. Bejövök neki én is és a nyálasságom is!