Meg tudsz szerezni?

Hatvanharmadik fejezet

Jimin

-Nem vagy éhes? - kérdezi Jungkook, amint beljebb megyünk a parkban és kajáldákat látunk meg.

-Egy kicsit. - vonok vállat, mert tényleg csak egy kicsit vagyok éhes, ezért nem fontos most ennem. - Inkább később együnk, nehogy behányjunk! - javasolom a fekete hajúnak, aki bólint egyet.

Megállapodunk abban, hogy először a hullámvasútra ülünk fel, de ahogy odaérünk, még várnunk kell kicsit. Nincsennek olyan sokan, mint hétvégén szoktak lenni az ilyen helyeken, de délután révén már szállingóznak befelé az emberek. Jungkookkal viszont a sorban állás sem unalmas, mert folyamatosan mondja a marhaságait, amivel megnevettet engem.

-Jól ülsz? - pillant felém, miután beülünk az egyik kocsiba és hiába ellenőrizte már az egyik itt dolgozó a fentről záródó, engem közre záró biztonsági övet rajtam, azért még ő is lecsekkolja, ami nagyon aranyos a részéről.

-Aha. - mondom, majd szinte azonnal el is indul a vasút. Én nem vagyok az a kiabálós, pláne sikítós ember, akinek ilyenkor be nem áll a szája, inkább csendben élvezem a menetet, de Kook mellettem hangot ad élvezetének és előszeretettel ordít némelyik húzósabb szakasznál, persze nem félelemből. Vigyorogva hallgatom őt, mennyire élvezi, néha felé pillantva. Nagyon aranyos, ahogy fülig érő mosollyal vizslatja az alattunk elterülő parkot.

Az egyik meredek részen, ahol lassan haladnak a kocsik felfelé, ő is felém fordítja a fejét és nagy szemeivel pásztázza végig az arcomat. Beharapom alsó ajkamat és szájára téved a tekintetem, az övé pedig az enyémre. Érzem, ha nem itt lennénk és nem akadályozna semmi, akkor meg is csókolnám őt. Lesütöm szemeimet a gondolatra, mert akárhogy is küzdök, egyenlőre egyáltalán nem tudok egy sima havert látni benne és ez zavar. Előre fordítom a fejem és inkább azt figyelem, ahogy lefelé száguldunk a síneken.

Következőnek kisebb játékokra ülünk csak fel. Az egyik egy csészés kialakítású, ami pörög a tengelye körül. Egymással szemben helyezkedünk el és várjuk, hogy elinduljunk. Jungkook a csésze két oldalára teszi a kezeit, hogy megtámaszkodjon, míg én magam mellett tartom őket, egészen addig, amíg el nem indulunk és pörögni nem kezdünk, de olyan hevesen, hogy hirtelen Kook kezeire tapasztom enyéimet.

Nem igazán tűnik fel, mert nagyon nevetek és olyannyira összeszűkülnek a szemeim, hogy nem látok semmit, de hallom, ahogy Jungkook ordít, amitől egyszerűen nem tudom abbahagyni a röhögést.

Ahogy leáll a játék, elveszem praclijaim övéiről és még mindig nagyban vigyorogva vizslatom a srácot előttem, akinek haja össze-vissza áll. Fogalmam sincs, hogy mit csinált magával, mert az én hajam nem lett szénaboglya. Kiszállunk a csészéből és elhagyjuk annak területét, majd Kook keze után nyúlok és visszarántom, amit ő elkerekedett szemekkel jutalmaz.

-A hajad. - kuncogok magyarázatot adva, majd kezeim a selymes tincsek közé dugom és elrendezem azokat. A férfi behunyja szemeit és felsóhajt a kellemes érzésre. Árgus szemekkel figyelem helyes arcát, majd kacsóim lecsúsznak a nyakába, amit hüvelykujjaimmal megcirógatok. - Mostmár tudnék enni. - suttogom és magam sem vagyok biztos abban, pontosan mire is értem. Felnyitja gyönyörű szemeit, majd picit hátrébb lép tőlem és megköszörüli torkát.

-Gyere. - megfogja a jobb kezem és maga után kezd húzni. - Mit kérsz? - fordul felém.

-Én veszem a kaját, mert te vetted a belépőket! - rázom meg a fejemet. - Szóval te mit kérsz?

-Nem Jimin, én hívtalak meg és az én dolgom, hogy fizessek! - erősködik tovább.

Végül belemegyek, hogy ő vegye a kaját is, de így tökre randi hangulata van az egésznek, pedig nyilván nem az. Kaja után nem ülhetünk fel azonnal semmire, mert tuti kihánynám a belem, ezért amíg ülepedik az étel, egy céllövöldéhez megyünk.