Meg tudsz szerezni?

Ötvenhetedik fejezet

Jimin

Na, hát mikor azt hittem minden helyre áll köztem és Jungkook között, és, hogy kiélvezzük a nyaralást, kurva nagyot tévedtem. A fekete hajú fiú ugyanis szinte hozzám se szól és mégcsak rám sem néz. Külön jár kajálni és a parton is a legmesszebb telepedik le tőlem. Nem tudom ki hogy van vele, de ez nagyon nem úgy tűnik, hogy nincs baj és nem történt köztünk semmi... Nem mutatom ki, de nagyon rosszul esik, mivel én csak jót akarok neki és egyúttal magamnak is, szükségem van a barátságára. Nem én tehetek róla, hogy hirtelen kitalálta, szerelmes belém. Ő meg leprásként kezel, de nem adom fel. Nem haragudhat rám örökké.

-Ma van az utolsó nap srácok! Van valami tervetek? - kérdezem a fiúkat a parton, mivel csak itt vagyunk együtt mind a négyen, a fekete hajú miatt.

-Egy utolsó buli? - veti fel az ötletet Hoseok, amibe Chan egyből belemegy.

-Nekem jó. - ránt vállat közömbösen Jungkook is, majd megindul a víz felé és hamar el is tűnik a vizslató szemeim elől. Megint rám sem nézett, míg én csak őt bámultam. Miért nem csinál úgy, mintha semmi baja nem lenne? Belement mikor mondtam neki, hanyagoljuk ezt a dolgot, amíg haza nem érünk, erre meg így viselkedik. Megértem, hogy most utál engem, valószínűleg a pokolra kíván, de egy kicsit megerőltethetné magát.

-Te benne vagy Jimin? - ránt ki Hobi hangja a gondolataim közül, mire kurtán bólintok egyet, de szemeimmel még mindig Jungkookra fókuszálok.

-Szerinted is fura? - kérdezi tőlem Chanyeol, miközben ő is a tengert bámulja, ahol Kook úszkál. - Nem mondja el mi a baja, hiába kérdezgetem állandóan, de rossz ránézni és tudom, hogy nagyon aggasztja valami. - mondja aggodalmasan, mire Hobi egy jelentőségteljes pillantást vet rám.

Két dolgot érzek egyszerre. Az egyik a szomorúság, mert miattam ilyen Jungkook, a másik viszont a féltékenység. Chan úgy védi és pátyolgatja mindig őt, mint valami anyatigris, pedig én vagyok az öccse. Engem miért nem pátyolgat? Lehet nem viselném jól, de akkoris az én bátyám és rám kellene ennyi figyelmet fordítania. Velem akkor sem volt ilyen, mikor kidobtak. Talán ha egyszer megkérdezte mi a bajom, aztán mikor megtudta, akkor egyszer azt is jól vagyok-e. Nyilván nem öntöttem volna ki a lelkem neki, de azért erősködhetett volna, vagy együtt érezhetett volna, de nem kaptam meg ezt, egyedül Hoseoktól. Még anyáék sem nagyon foglalkoztak azzal, milyen állapotban vagyok. Persze, előttük sem mutattam, de ők a szüleim és ismerniük kellene, tudniuk, hogy milyen szarul is vagyok. Bezzeg ha Channak van baja... Megeshet, hogy még a saját bátyám sem szeret engem, ahogy anyáék sem. Nem csoda, hogy Jungkook is utál. Mindent elrontok. Ezért sem szabad közel kerülnöm senkihez és neki sem hozzám és ezért tehette meg velem az a nyomorék is mindazt, amit tett.

Összeszedem magam, kirázom a fejemből a hülye gondolatokat, majd belevetem magam a vízbe. Igyekszem mindez ellenére jól érezni magamat, ami sikerül is, mert Hoseok, szokásához híven, feldobja a hangulatomat. Ő az én kis napsugaram, aki mindent beragyog.

-Mi lenne ha bírkóznánk? - ajánlja Chan a játékot. - Én Kookkal vagyok, ti meg ketten. - mutat rám meg Hobira.

-Az úgy nem jó. - rázza a fejét a vörös. - Mind a ketten magasak vagytok és ha az én nyakamba ül Jimin, te meg Kookéba, akkor vagy húsz centivel alacsonyabbak leszünk, mert Jiminie ilyen pici! - mutat a mutató- és hüvelykujjával körülbelül egy centimétert.

-Hé! - fröcskölöm arcba a haveromat, aki felkuncog. - Lehet, hogy alacsony vagyok, de ismered a mondást, kis ember nagy bottal jár! - vigyorodom el.

-Nem olyan naggyal... - motyogja Jungkook az orra alatt, amit hirtelen nem is fogok fel, a többiek is csak pislognak.

-Mi? - kérdezek vissza, miközben valamiféle keserűség árad szét bennem. Ő most...beszólt nekem?