Meg tudsz szerezni?

Hetvenegyedik fejezet

Jimin

Két nap. Két napja történt, hogy Jungkook elviharzott tőlünk, Chanyeol pedig kijelentette, hogy jobban örülne annak, ha nem lennénk rokonok és nem is szól hozzám azóta, csak megvetően pillantgat felém. Hogy én mit érzek? Leszarom. Nincs energiám ezzel a sok szarsággal foglalkozni.

Dupla műszakot vállaltam a fogászaton, segítek a papírmunkában is a HR-esnek, azután pedig táncolni járok, hogy minél kevesebbet legyek otthon. Hoseok is jön velem természetesen, de azóta sem beszéltük meg a történteket. Kérdezte mi a bajom, de mit mondhatnék? Jungkook egy érzéketlen ribancnak tart, a tesóm szintúgy, ő pedig majd' egy hétig nem keresett, szóval nem igazán van hangulatom beszélgetni vele.

-Tessék. - nyújt felém egy szendvicset szombat délelőtt a táncteremben Hoseok.

-Nem vagyok éhes. - húzom el a számat, majd hátat fordítva neki kezdek nyújtani az egész falat betakaró tükör előtt.

Nem azt mondom, hogy nincs étvágyam az eset óta, de tény, hogy kevesebbet eszem, viszont elfoglaltabb is vagyok. Sajnos ma nem mehettem dolgozni, mert más van beosztva és plusz munka sincs, ezért jöttem már el korán táncolni. Hamarosan kezdődik az egyetem, mostanában pedig elhanyagoltam a mozgást, minden téren. Szexhez sem jutok már olyan gyakran, de ezen majd változatok. Valami miatt a dugást sem kívánom annyira, nincs bennem olyan vágy, de ezen terveim szerint hamar változatok, mivel eléggé zavaró, viszont időm sincs most igazán, tehát nem foglalkoztat kifejezetten. Ha elindul a suli, majd beújjítok pár kant és van egy professzor is, aki mindig bejött. Most talán összeszedem magam és bepróbálkozom nála is.

-Enned kellene Jimin. - jegyzi meg a vörös, miközben aggódóan méreget szemeivel.

-Majd eszek, ha megéhezem.

-Jó. - sóhajt fel és ő is nyújtani kezd.

Rövidesen elfáradok és a vállamat is kicsit meghúzom a tánc hevében, emiatt pedig nagy lihegések közepette le is telepedem a fal mellé, hogy igyak egy keveset.

-Jól vagy? - fordul felém Hobi azonnal.

-Csak a vállam. - mozgatom meg grimaszolva a fájdalomtól a bal karomat.

-Fordulj meg. - ül mellém és neki háttal fordít, majd masszírozni kezdi vállaimat és hátamat, amire fel is szisszenek. - Jungkookkal találkoztál azóta? - kérdezi félve.

-Nem.

-Nem mondod el mi történt?

-Semmi említésre érdemes nem történt.

-Jimin, teljesen össze voltál zuhanva aznap...

Mély levegőt veszek, majd sóhajtva szabadulok meg attól.

-Csak egy érzéketlen ribancnak tart. - vonok vállat közönyösen.

-Hogy mi? - döbben meg azonnal.

-Tudod, aznap randiztam Shownuval, majd felmentem hozzá és majdnem lefeküdtem vele, de még időben leállítottam. Inni mentem, nélküled. Berúgtam, hazamentem és rámásztam. Ennyi. - mondom el az aznapi eseményeket dióhéjban. Felesleges jobban kifejteni, mivel ez a lényeg.

-De... - kezdené, mire leintem.

-Nincs de, Hoseok. Ez van. Ő rájött, hogy azért dugtam vele, mert nem tudtam Shownuval és nekem állt. Chan meghallotta, ezután tőle is kaptam. - magyarázom tovább. Az igazság az, hogy semmit nem érzek emiatt, pedig gondolom kellene. Talán igazuk van, tényleg érzéketlen vagyok, vagy csak ennyire sikerült elnyomnom magamban az egészet.