Meg tudsz szerezni?

Negyvenhatodik fejezet

Jimin

A kis légyottunk után Jungkookkal, egy hosszú csókkal búcsúzunk el és már éppen mennék a szobám felé, mikor újra megragadja a bal csuklóm és visszaránt.

-Ne bújj Hoseokhoz az ágyban, rendben? - kérdező a hangsúlya, mégis parancsnak szánja, nekem pedig ez nem tetszik. Azt csinálok, amit akarok!

-Nos Szivi, ezt én döntöm el! - suttogom ajkára, amire nyomok még egy rövid csókot is, majd kihúzom kezéből az enyémet és visszamegyek a szobámba. A zárt ajtónak dőlök és sóhajtok egy hatalmasat.

-Na mi van te hős szerelmes? Már egy percet sem bírtok ki egymás nélkül? - csoszog Hobi a konyhába.

-Nagyon vicces! - forgatok szemet. Habár tényleg szeretnék most Kookkal lenni. Mi a fasz van velem?

Elmegyek én is lefürdök, fogat mosok és az arcomat is lemosom, majd kenek rá egy kevés hidratálót és végre ágyba bújok. Hoseok a hátán fekszik és még telefonozik közben, én is küldök pár üzenetet apának, hogy minden rendben, majd leteszem a mobilom a mellettem lévő éjjeli szekrényre.

-Nem bújsz ide? - érdeklődik Hobi.

-De. - közelebb mászok és a mellkasára teszem a fejem, de valami hiányzik. Bevillan Jungkook elkeseredett arca, mennyire nem szerette volna azt, hogy Hoseokkal aludjak. Felemelem a fejemet, Hobi zavartan rám pillant. - Inkább ma nem így aludnék! - húzódom el tőle, majd hátat fordítok neki és próbálom összeszedni magam.

Reggel korán felkelek, így alig pár órát aludtam éjjel, de nincs is kedvem hozzá. Rendbe szedem magamat, aztán elmegyek reggelizni. Szükségem van egy kis időre egyedül. Lassan úgy érzem magam, mint mikor kidobtak. Mire visszaérek Hoseok már ébren van és kíváncsian fordul felém, merre jártam.

-Mi van veled Picúr?

-Semmi. - megvonom a vállam és visszafekszem az ágyba, majd előveszem a mobilom.

-Szólok Kookéknak, kajálunk, utána indulhatunk is körülnézni. - mondja, aztán el is hagyja a szobát.

Pár perc múlva érzem, hogy egyre laposabbakat pislogok, végül kiesik a telefon a kezemből és álomba szenderülök.

Óvatos simogatásra kelek, de nem nyitom ki a szemeim, csak belebújok a puha és meleg tenyérbe. Nem szűnik meg a cirógatás, sőt, átmegy a hátamra, amitől mégjobban ellazulok.

-Jiminie, keljél! Mennünk kell! - mormolja közel a fülemhez.

-Jó, egy pillanat. - motyogom álmosan, majd felnyitom a szemeim és egyből Jungkook helyes arca van előttem.

-Nem aludtál jól?

-De, csak korán keltem. - bele ásítok a mondatba, majd felülök, elmegyek vécére és arcot is mosok, hogy rendesen felébredjek. Kenek egy kis fényvédőt a pofimra, mert sajnos hajlamos hamar leégni, majd kilépek onnan.

-Ha nem kellene sietnünk, akkor most ebben az ágyban kefélnélek rongyossá! - dörmögi Jungkook szexin.

-Jó lenne, de sajnos mennünk kell! - indulok meg kifelé. - Te maradsz? - fordulok az ágy mellett toporgó fiú felé.

-Nem, menjünk! - szinte elviharzik mellettem és a faszom sem tudja mi a baja, azt meg pláne, hogy nekem mi a bajom.

Végig kellemetlen csendbe burkolózva megyünk a hall felé, ahol a többiek várnak. Ők is feszültek, mivel Chan jó formán nem akar Hobihoz se szólni, a vörös meg nem tudja hogyan közeledjen a bátyám felé, hogy az ne sírva rohanjom el, így nem tudja elmagyarázni neki, miért csókolta meg. Chan ismeri Hobit, tudhatná, hogy ő olyan mint én, könnyűvérű. Bár nem meleg, simán lesmárol egy csávót ha azon egy dugás múlik, ahogy az az ő esetükben volt.