Meg tudsz szerezni?

Hatvanegyedik fejezet

Jungkook

A szalon mögötti kis részen üldögélek csukott szemekkel és hátra hajtott fejjel. Fáradt vagyok, mivel napok óta csak forgolódom az ágyban, Jimin miatt. Azon gondolkozom, hogyan kezdjek újra közeledni felé, mert láthatóan kerül engem, mégcsak rám sem néz, pedig ő akarta visszakapni annyira az extrák előtti barátságunkat, ami bevallom, szinte semmilyen volt.

Na meg Ju... kezdetű nevű haverjaimat is alaposan végig veszem fejben, de az a helyzet, hogy több is volt. Jungho, Junghwan, Jungil, Jungmyung és Junsuh... Sok haverunk volt és ezek közül mind lehetett az, aki összejött Jiminnel, habár Junsuh külföldre ment a középiskola után és azt hiszem Junghwan sem maradt a városban. Idegesít, hogy nem tudom ki volt az, ki miatt nem jön velem össze Jimin, mert annyira szétcseszte lelkileg őt, hogy most foggal-körömmel küzd ellenem.

-Ne búslakodj már! - szakít ki Yugyeom hangja a gondolataimból, majd leül velem szembe és rágyújt egy cigire. - Hidd el, minden rendbe jön!

-Te könnyen beszélsz, nem te vagy ilyen nyomorult helyzetben! - duzzogok, mivel már tényleg nem sokáig bírom. Néha, mikor meglátom Jimint, nagyon nagy akaraterő kell ahhoz, hogy ne kapjam fel és vigyem magammal oda, ahol nyugodtan enyeleghetek vele. Hiányoznak az érintések, hisz annyira hozzászoktam már, de majd egy hete se szex, se szopás, mégcsak csókot sem válthatok vele, emiatt pedig kezdek kikészülni. Hiányzik nekem és majd belepusztulok ebbe az érzésbe. Olyan üres a mellkasom és a szívem is mintha csak takarékon működne Jimin nélkül, ami rohadt szar.

-Tudom, de ezzel sem lesz jobb! - jegyzi meg együttérzően, majd leslukkolja a bűzrudat és kifújja a fullasztó füstöt. Nem bánom, azt kívánom bár belefulladnék, hátha nem fájna tovább ennyire a lelkem.

Üzenetet kapok, a legfurább pedig az, hogy Hoseoktól jön, miszerint találkozni akar velem, ami fura, hisz ő Jimin legjobb barátja, de pontosan ezzel kelti fel az érdeklődésem. Visszaírok neki, hogy körülbelül négykor végzek, mert van még egy vendégem, aztán megállapodunk abban, hogy a Tracey's-ben találkozunk negyed ötkor.

Mikor beérek a kocsmába, a vörös hajú már ott vár engem egy asztalnál és ahogy meglát, int nekem egyet, míg én biccentek a fejemmel. Fogalmam sincs mit akarhat, de egyre kíváncsibb vagyok.

-Szia Jungkook! Örülök, hogy eljöttél! - köszönt kedves mosollyal és int a csaposnak, aki egy pincérnővel küld egy pohár whiskeyt, amit elém rak le, mire értetlenül meredek először a csajra, majd Hobira és éppen szólnék, hogy nem rendeltem, de a vörös beelőz. - Csak idd meg, mielőtt neki kezdünk, oké? - biccent az ital felé. Olyan komoly lesz hirtelen, hogy nem is ellenkezem, hanem belekortyolog az erős szeszbe.

-Miért kellett ide jönnöm? - kérdezek végre rá.

-Jimin miatt. - mondja, mire a testem érezhetőleg megfeszül. Persze gondolhattam volna, hogy ilyesmi lesz a téma, de valahogy mégsem voltam felkészülve rá.

-Mi van vele? - motyogom és a poharamat kezdem piszkálni, majd iszok még egy nagy kortyot, mert ez a téma nem túl kellemes nekem mostanság.

-Mi a terved, hogy akarod visszaszerezni? - szegezi nekem a kérdést, amivel megdöbbent és el kell gondolkoznom a válaszon. Mi is a tervem?

-Hát, magamhoz édesgetem és kivárok. Ráhagyom, hagy jöjjön rá magától, hogy...

-Te normális vagy? - vág közbe hevesen. - Nem hagyhatod rá, mert amilyen makacs ez a hülyegyerek, sosem vallja be, hogy szeret téged! - fújtat nagyot.

-Akkor mégis mit tegyek?

-Figyelj, Jimin most teljesen megkergült és mindenre hajlandó lenne, csakhogy kiverjen téged a fejéből. Képes randira menni Shownuval is... - azonnal abbahagyja a beszédet, ahogy gondolom rájön, hogy ezt vagy egyáltalán nem akarta elmondani, vagy nem így.