Meg tudsz szerezni?

Életképek/3

Chanyeol

Miután Jungkook lelép a buliból, ahova eleve csak Jimin miatt jöttünk, hogy valami nyálas módon visszahódítsa, ott maradok Hoseokkal, aki viszont szintén csak a barátnőjére vár. A bár pulthoz cammogok, majd rendelek magamnak egy üveg sört, amit lassan kezdek kortyolgatni.

Haru pont akkor lép be a bárba, mikor az ajtó felé pillantok, hiszen az jár a fejemben, hogy lassan elindulok hazafelé, ugyanis számomra nincs értelme maradni. Minden megvan, amiért jöttem. Jungkook elénekelte a dalát Jiminnek, valószínűleg már ők is hazamentek, hogy kiélvezzék egymást. Kissé megborzongok a gondolatra, hogy az öcsém és a legjobb barátom kavarnak, de igazából elég jól viselem, hisz nem vagyok annyira önző fasz, mint amilyennek Jimin gondol, ezért igazából örülök neki, hogyha boldogok együtt...

Haru egyenesen Hobi felé halad gyors léptekkel, majd a nyakába ugrik és lesmárolja. A fiú boldogan viszonozza azt, én pedig elfintorodom és átveszi a hatalmat felettem a keserűség. Valami nagyon nem stimmel velem, mert egyszerűen ki nem álhatom a gondolatot, hogy együtt vannak. Féltékeny vagyok. Mindenkinek van valakije, csak nekem nincs...

-Ti Parkok gyilkolni tudnátok a szemeitekkel...

Hallok meg egy hangot mellőlem, mire odakapom tekintetem. Taemin a mellettem levő széken ül és tudálékosan vigyorog.

-Ja, biztos - motyogom egy újabb kortyot nyelve a kesernyés italomból, igyekezve figyelmen kívül hagyni a srácot.

-Neked melyik jön be? Hoseok vagy Haru? - pillant a szerelmes párra, akik már a táncparketten ropják és elég sokszor érnek egymáshoz az alsó tájakon.

-Egyik se! - vágom rá azonnal, visszautasítóan felhorkantva.

-Makacsak is vagytok - jelenti ki bólintva, mintha saját magát erősítené meg.

-Na, én megyek! További jó bulit! - szállok le a bárszékről, hogy valóban elinduljak haza, mert minden életkedvem elment, de a mellettem ülő srác megragadja a jobb felkaromat, mellyel visszatart.

-Figyelj, ha már eljöttem és sikerült féltékennyé tenni az öcsédet, akkor megpróbálhatjuk Hoseokkal is! - ajánlja fel, mire elkerekednek a szemeim és szerintem a szám is tátva marad.

-Te meg miről beszélsz? - térek magamhoz és a kezét is lerázom magamról.

-Nem vagy jó színész Chanyeol. Még Jiminen is átlátok, pedig ő sokkal ravaszabb és fondorlatosabb, mint bárki, akit eddig ismertem! - kuncogja el magát. - Hiába tagadnád, látom, amit látok, szóval akár be is avathatnál!

-És miért tenném azt? Miért mondanék bármit is pont neked? Te Haru ismerőse vagy!

-Igaz, de nem vagyunk barátok és amúgy is, látom, hogy Hoseoknak se vagy közömbös! Na meg, jobban pártolom a meleg kapcsolatokat! - nevet fel, de én csak egy valamire tudok gondolni.

-Honnan veszed, hogy nem vagyok neki közömbös? - kérdezek rá azonnal, kissé izgatottabban, mint kellene, mire a fiúnak újabb hatalmas vigyor terül el a képén. Már azt is bánom, hogy megszólaltam...

-Szóval igaz?

-N-nem - vinnyogom elvékonyodott hanggal. Átvert ez a szemét. Esküszöm össze kellene kötni őket Jiminnel, mert ugyanolyan alattomosak. Miért van az, hogy hiába élek egy ilyen emberrel már húsz éve, mégis mindig tőrbe csalnak, én pedig önként dalolva esem mindig bele az ilyen hibákba?!

-Viccelek Chan, tényleg látszik rajtatok, hogy alakul valami!

-Nem alakul semmi, Taemin. Hobinak barátnője van és egyébként is, mindketten heterók vagyunk.