Meg tudsz szerezni?

Negyvenötödik fejezet

Jimin

Mindannyian nagyon fáradtak vagyunk, mire végre a hotelhez érünk és eléggé éhesek is. Kilenc is elmúlik, mire mind elfoglaljuk a szállásunk. Én Hobival vagyok egy szobában, Jungkookék pedig a mellettünk lévőbe. Nálunk egy franciaágy van, mert ez olcsóbb volt és nekünk nem okoz gondot Hobival, hogy egy ágyban aludjunk, de a másik két barom kiakadt miatta, így nekik külön ágyaik vannak. Nekem mindegy, ők basszák el feleslegesen a pénzüket.

-Van itt nem messze egy éjjel nappali kisbolt. Ott vehetünk kaját! - említem meg az ágyban fekvő fiúnak, miközben a telefonomon nézem az útvonalat.

-Nem bírok kikelni innen Jiminie, annyira kényelmes és olyan fáradt vagyok! - nyavalyog. - Kérdezd meg Kookot, elmegy-e veled!

-Már többször is elment velem! - vigyorodom el, ő meg megforgatja a szemeit. - De ez jó ötlet, köszi!

Írok is neki egy gyors üzenetet, majd kissé felfrissítem magam a fürdőben. Elég fülledt itt a levegő, de hálisten' a szállodában van légkondi. Kipakolok a hátizsákomból, zsebre vágom a pénztárcám, majd kilépek a szobámból, ahol a folyosón már ott áll Jungkook a maga férfias és szexi módján. Olyan jó lenne vele lenni egy szobában... Csinálhatnánk egy szex maratont. A repülőn eltöltött tíz percünk óta nem tudtunk egymáshoz érni, de most nem lát senki. Azzal kezdek, hogy a falnak lököm és az ajkaira tapadok, amik nagyon ízletesek számomra. Egyre gyakrabban érzem azt, hogy meg akarom csókolni és vele akarok lenni. Ez csak azért baj, mert a barátok nem éreznek így. Túl messzire mentem, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy be kell ezt fejeznem, mielőtt valami olyan történne, amit nem akarok.

-Neked is szia, bébi! - suttogja kettőnk közé vigyorogva, mikor elválok tőle.

-Töröld le a képedről azt a vicsort és menjünk! Éhes vagyok és ha az vagyok, akkor harapok! - indulok meg a liftek felé. - Már nagyon bekapnék valamit!

-Nem volt elég a repülőn? - incselkedik.

-Viccelsz? Az a törpe virsli? - vágok vissza rezzenéstelen arccal.

-Törpe virsli? Nem vagy te egy kicsit kapd be a faszom? - sértődik be egyből. Nagy mosollyal arcomon araszolok közelebb hozzá.

-De, nagyon is bekapom a faszod vagyok! - nyomok egy puszit az orra hegyére és már szállok is ki a liftből, ugyanis elértük a földszintet.

Sietősre veszem a figurát, ugyanis hallom, ahogy lódobogáshoz hasonló hangzavarral közelít felém, mígnem már szaladni kezdek, ki a szállodából a bolt irányába. Az utcán ér utol és a derekamnál ölelve emel el a talajtól, míg én felsikkantok a meglepettségtől és röhögve kapálózni kezdek.

-Ehngedj elh! - kiabálom még mindig nevetve. Lerak a földre, de kezeit nem veszi le rólam, inkább jobban magához húz velük és megpuszilja a tarkómat.

-Soha nem engedlek el! - motyogja a fülem mellett. Megáll bennem az ütő és ledermedek. Olyan fura hangsúllyal mondja, de nem vagyok benne biztos mi lehet a hangjában. A szívem felgyorsul és legszívesebben azt mondanám neki, hogy nem is akarom, hogy valaha elengedjen, de nem tehetem. Mi csak barátok vagyunk és nem sajátíthatom ki őt. Velem nem tudna boldog lenni. Ha ő nem is, én el fogom engedni.

-Siessünk, nehogy bezárjon a bolt! - feszegetem le magamról a kezeit és picit kínosan érezve magam, haladok tovább az utcán.

Nem sok igazi ételt tudunk venni egy ilyen helyen, sőt, de még a chips is jobb mint a semmi. Szóval rendesen felpakoljuk magunkat azokkal és instant ráment is veszünk, hisz a szobáink igazából pici apartmanok, melyekben van konyha féleség, de legalább vízforraló.