Meg tudsz szerezni?

Harmincharmadik fejezet

Jungkook

A fergeteges szex után, amit Jiminnel zavartunk le a hátsó ülésen, kielégülve vezetek hazafelé, vagyis először hozzájuk, hogy kitegyem őt. Nagyon jó ötlet volt kölcsön kérni Yugyeomtól a kocsit és csak áldani tudom miatta az eszem, holott eleve tervben volt a szex, úgyhogy nem minden hátsó szándék nélkül tettem. Jimin ma valahogy máshogy viselkedett velem, még azt is mondta, hogy aranyos vagyok, ami miatt nem tagadom, de rohadt jó kedvem lett.

-Elmondod Yugyeomnak, hogy dugtunk a kocsijában? - kérdezi hirtelen Jimin.

-Nem kellene, különben többet nem adja ide! - kuncogok belegondolva, milyen fejet vágna. - Egyszer a szalonban dugtam meg egy csajt a kanapén és nem volt hajlandó ráülni addig, amíg előtte nem takarítottam le. - nevetek fel visszaidézve magamban a nyurga reakcióját mikor beszámoltam neki a dologról. Azt várnám Jimin-től, hogy velem nevet, de ehelyett az ablakon bámul kifelé, keserű ábrázattal és a mellkasát dörzsöli. Már megijednék, hogy valami baj van, de ekkor hümmög egyet, hogy felfogta mit mondok.

-Én az egyetemi táncteremben dugtam egy kurva helyes sráccal, mikor az egyik csoport társam ránk nyitott. Gondold el, a tükörre voltam felkenve és nagyban nyögtem, mert a srácnak rohadt jó technikája volt, erre a csaj meg ott állt, elkerekedett szemekkel, leesett állal... - meséli igen részletesen a dolgot, én meg sajnos tényleg elképzelem, mire a féltékenység, mint maró sav árad szét bennem és dühöt formál bennem. Nem akarok semmi meggondolatlant tenni vagy mondani, ezért a kormányra szorítok rá, hogy levezessem a feszültséget, mely egy perce még bennem sem volt.

-Oh, értem. Biztos meglepődött. - préselem ki magamból, miközben nagyot nyelek.

-Igen, miután észhez tért, azonnal elrohant, mi pedig tovább kefélhettünk és... - nem bírom tovább hallgatni, ezért gyorsan közbe vágok és a tetoválásáról kezdek zagyválni, ami sikeresen elvonja a figyelmem annyira, hogy csillapodjon bennem a gyilkolási ösztön, amit aziránt a fasz iránt érzek, aki megdugta Jimint.

Aztán valami megüti a fülem, amit képtelen vagyok elengedni. Jimin azt mondja bízik bennem.

-Tényleg?

-Mi tényleg?

-Tényleg bízol bennem? - pillantok felé, hogy lássam az arcát, hátha viccel, de teljesen komoly és hazugság nyomait sem látom, bár nem is lenne értelme hazudni egy ilyen dologban.

-Öm... Igen Jungkook, bízom. - megáll egy pillanatra, majd folytatja. - Én tudom, hogy te csak Chanyeol miatt foglalkoztál velem, mert az öccse vagyok, de én mindig a saját haveromnak, barátomnak tartottalak. Nekem elég nehéz természetem van és sokszor vagyok durva avagy bunkó, ami miatt sokan nem kedvelnek. Nem bírom sokáig megtartani magam mellett az embereket és ez nem is zavar, mert nincs szükségem az álszent személyekre, de a barátaimra igen, ezért... Ezért nagyra értékelem azt, hogy mellettem vagy és elviselsz engem. Tudod, sokszor félek, félek, hogy nem veszem észre azt, hogyha megbántok valakit, aki fontos nekem és ő rájön, hogy nincs szüksége rám, aztán elhagy, de mégsem tudom magam kontrollálni, mert végső soron nem tagadhatom meg azt, aki vagyok. - Az ablak felé fordul, azon kibámulva pedig valami olyat mond, amitől esküszöm könnyek gyűlnek a szemembe és gombóc a torkomba. - Veled kapcsolatban is így érzek. Nem akarlak elüldözni téged, mert veled nagyon jól érzem magam és tényleg bízom benned Jungkookie. -  befejezi a monológját, majd kínos csend következik. Érzem a belőle áradó feszültséget és tudom, hogy mondanom kellene valamit, de még fel sem fogtam, hogy megnyílt előttem. Jimin beszélt nekem az érzéseiről!

Ekkor érünk a lakásukhoz, ezért leparkolok, leállítom a motort és próbálom összekaparni a gondolataimat. Meg akarom köszönni, hogy ezt elmondta, mert tudom, neki ez igenis nehéz volt, de mielőtt megszólalhatnék, közbe vág.