Meg tudsz szerezni?

Ötvenkettedik fejezet

Jungkook

A vízből kijőve mind a ketten nagyon éhesek vagyunk már, ezért csak magunkra vesszük a felső ruházatunkat és vizesen indulunk el egy helyi étterembe vagy hasonlóhoz, hogy együnk valamit. Jimin szorosan ül mögöttem, átölel vékony karjaival és fejét a hátamnak dönti, ezzel nedves foltot hagyva pólómon. Egyszerre érzem magam nagyon jól, egyben iszonyat rosszul, amiért az én kis szerelmem elmondta, milyen borzasztó dolgokon is ment át. Ha csak visszagondolok rá, a gyomrom görcsbe rándul és sírni támad kedvem, ugyanakkor gyilkos düh is tombol bennem és tudni akarom ki volt az a srác, aki így mert bánni életem értelmével.

Thong Sala-ba megyünk, ahol a piacon rengeteg kajálda van és meglepően olcsóak. Az egyik kis árushoz le is telepedünk és közösen veszünk kaját. Mivel mindent meg akarunk kóstolni, ezért kis adagokat kérünk a választékból, majd egymás elé ülve kezdjük el fogyasztani.

-Kóstold meg ezt a green curry-t! - nyújtja felém kanalán az ételt Jimin, amit én rögtön be is kapok.

-Nagyon finom! - ízlelgetem. - Te pedig ezt a grillezett halat! - én a kezemmel tépek le egy kis darabot abból és úgy nyújtom felé.

Eltátja a száját és bekapja a három ujjam, amik között a kaja van, majd nyelvével végig is nyal azokon. Nagyot kell nyelnem a látványra és az érzésre, mert parányit felizgat vele. Elhúzom a végtagom tőle, ő pedig aranyosan rágni kezd, holott egy pillanattal ezelőtt még iszonyat szexi volt az ujjaimmal a szájában. Mint amikor azért dugom azokat oda, hogy benedvesítse és tágítani tudjam. Hol fogom megszeretgetni őt, mielőtt visszamennénk? A dzsungelben? Az megint nem lenne az igazi.

-Mikor van a Full Moon party? - terelem el a figyelmem egy gyors kérdéssel. Koh Phangan ugyanis a havonta megrendezett bulijairól híres, ami vonzza a turistákat, mint szar a legyet.

-Jövő héten, szóval mi akkor már otthon leszünk. - mondja teli szájjal. - De nem is bánom. Jó most csak így nyugisan lenni veled! - jegyzi meg, aztán olyan édesen mosolyog rám, hogy majd kiugrik a szívem.

-Veled is nagyon jó! - motyogom viszonozva az ajak görbületét.

-Lassan vissza kellene vinnünk a robogónkat, aztán leülhetnénk a parton, megnézni a naplementét! - mondja, miután belakmározva, teli hassal üldögélünk tovább, két nagy pohár limonádét szürcsölgetve.

-Mikor indul vissza a komp?

-Kilenckor.

-Akkor van időnk még sétálgatni! - rántok vállat. Estefelé jönnek ki a különféle árusok, akik szuveníreket meg minden mást árulnak, én pedig szeretnék Jiminnek kedveskedni valamivel, amiről örökké eszébe jut ez a nap.

Visszavisszük a motort, majd sétálunk a Walking marketen. Jimin újra összekulcsolja az ujjait az enyémekkel, a szívem pedig megint meglódul. Ma teljesen máshogy viselkedik, mint általában. Olyan, mintha maximálisan elengedte volna magát és leengedte volna a pajzsait, hogy megmutassa milyen aranyos is valójában.

Vágatunk kókusz diót és abból iszogatva a finom nedűt, nézünk körül, miket lehet kapni. Egy faékszereket áruló bácsi standjánál állítom meg őt és a gyűrűket kezdem tanulmányozni. Jimin kíváncsian mered rám és meg is kérdezi mit szeretnék, mire én azt hazudom, anyának akarok venni valamit. Belelkesülve segít nekem kiválasztani azt az ékszert, ami neki tetszik, én meg boldogan veszem meg és remélem nem akad ki, ha majd neki adom. Már csak a megfelelő pillanatot kell megtalálni.

A parton le is telepedünk a homokba. Jimin elém ül és hátával a mellkasomnak dől, majd csendben tanulmányozzuk a környéket és gyönyörködünk a naplementében. Csodás látványt nyújt, ahogy az ég sötétkék színe narancssárgába vész, melyet enyhe rózsaszín felhők varázsolnak festőibbé. Ha hazaérek biztosan lefestem majd, ezért alaposan elraktározom magamban a látványt.

A zsebembe nyúlok és kihúzom belőle az apró faékszert, majd megfogom Jimin jobb kezét, amit ő érdeklődve figyel. Képtelen vagyok megszólalni, ezért csak az aggodalomtól görcsbe rándult gyomorral és dübörgő szívvel húzom gyűrűs ujjára a karikát.

-Ez mi? - kérdezi meglepődve.

-Emlék. - mormogom halkan, még mindig tartva a reakciójától.

-Emlék? - zavartan figyeli meg jobban a kezét, amin a gyűrű foglal helyet.

-Aha...

-Én nem vettem neked semmit! - fordul velem szembe.

-Nem baj Jiminie! Nem azért adom, mert várok cserébe valamit! - rázom meg a fejemet, nehogy félre értse.

-Azért én mégis adok valamit! - húzódik sunyi mosoly ajkaira, melyből rögtön leszűröm mi is az a valami.

Az ölembe mászik és a nyakamat kezdi csókolgatni, amire felsóhajtok és meg kell támaszkodom magam mögött a kezeimmel, hogy ne dűljek a homokba. Jimin megmozdítja a csípőjét, összedörgölve ezzel az ágyékunkat, ami már belőle is kicsal egy vadító nyögést. Ajkaival hamar megtalálja az enyémeket és úgy rám tapad, mint egy pióca, de egyáltalán nem bánom. Ezt a szőke piócát egész nap el tudnám viselni magamon. Egyik kezemmel fenekébe markolok, míg másikkal továbbra is tartom magamat és a gatyájába is becsúszik a mancsom, hogy selymes bőrét is megsimogassam.

-Jiminh, hamarosan indulnunk kellh! - válok el tőle, hisz fél kilenc is elmúlt.

-Nem kellh! - motyogja nyakam érzékeny bőrébe, mikor visszatér annak kényeztetéséhez.

-De a komp! Lekéssük!

-Már rég lekéstük! - hagyja abba a puszilgatást és ravasz vigyort villant.

-De azt mondtad kilenckor megy és még csak fél van! - értetlenkedek.

-Hupsz?! Kilencet mondtam volna? Nyolcat akartam... - vigyorog még mindig? - És az volt az utolsó komp ma...

-Vagyis itt ragadtunk a szigeten? Kettesben?

-Talán zavar? - húzza fel szemöldökeit sértődötten.

-A legkevésbé sem! - vágom rá azonnal és én is szélesen elvigyorodom. Életem legszebb napja és imádom Jimint, hogy ilyen kis sumák, hogy ez eszébe jutott.

-Megnéztem és van nem messze egy pici motel...

-Mióta készülsz erre?

-Tegnap óta. - ránt vállat, de szája sarkában még mindig ott ül az a galád mosoly.

-Imádlak! - kurjantom el magam és megszüntetem azt a kis távolságot is közöttünk, hogy ezúttal én csókoljam meg.

Hamar elindulunk afelé a panzió felé, ami után ő már így utánanézett és ki is veszünk egy szobát. Nagyon egyszerű hely, nincs túlspilázva. Egy kisebb franciaágy van az ajtóval szemben levő falnak tolva a bal oldalon, azzal szemben van egy kisasztal két székkel, jobbra pedig a fürdőszoba, ahol egy pici zuhanykabin, egy vécé és egy mosdó kagyló foglal helyet.

Tényleg olyan kicsi a zuhanyzó, hogy egyszerre csak az egyikünk jut be. Először én megyek, majd Jimin. Amíg ő bent van, én a törölközővel a derekamra csavarva terülök ki az ágyon, lábaim azonban lelógnak és talpaim a padlót érik. Azért elfáradtam ma, hiszen a meleg sokat kivesz az emberből, de a tudat, hogy ma éjjel rendesen szeretkezhetek Jiminnel, azért mégis izgalommal és energiával tölt fel.

Nyílik a fürdő ajtaja, ami pont szemben van az ágy végével. Ahogy lenézek, meztelen drágaságomat látom, aki perverzen elmosolyodik, majd négykézlábra ereszkedik és úgy mászik felém, mint egy igazi vadmacska. Felülök, hogy jobban lássam őt, aki végig a szemeimbe nézve közelít felém, majd ahogy elér, feltérdel lábaim között és a combjaimon végig simítva jutnak el apró kacsói a törölközőig, hogy leoldja azt rólam. A mai nap sokadjára akar felrobbanni a ketyegőm, de most a vágytól, amit ez a szőke démon idéz bennem elő.

Félig merev péniszem azonnal boldogan jelentkezik szolgálatra, ami Jiminnek nagyon is tetszik az arckifejezéséből ítélve. Szexin végignyal az ajkain és beharapja annak alsó részét.

-Hogy is volt az a tíz pontos szopás? - mormolja a farkamra, ami meleg leheletétől megrándul, hiszen örül, hogy újra megmártózhat, azok között a gyönyörű, húsos ajkak között.

Igen tudom, megint így hagyom abba, de na...
Remélem tetszett nektek!

Köszönöm, hogy elolvastad!🖤