Meg tudsz szerezni?

Hetvenhetedik fejezet

Jungkook

Beinvitálom a fiúkat a házba, ahol a kanapéra ültetem őket, majd a konyhába robogok, hogy valami innivalót adjak nekik. Elég meleg van odakint, elmondásuk szerint pedig egy fél órát is vártak rám. Nem értem miért nem szóltak, hogy itt vannak, akkor legalább sietek... Három pohárral és egy üveg kólával battyogok vissza, majd a kanapé előtt álló dohányzó asztalra pakolom a holmit a kezeimből, aztán lecsavarom az üveg kupakját, majd kitöltöm az üdítőt. Egy poharat Hobi, egyet pedig Chan kezébe nyomok, akik mindketten azonnal nagyot kortyolnak a szénsavas üdítőből. Én is utánzom őket, majd a kanapé melletti fotelbe ülök, ahonnan pontosan látom őket és ők is engem.

-Szóval, miről kell beszélnünk? - teszem fel a kérdést.

-Jiminről. - válaszol azonnal Chanyeol.

-Ja, azt valahogy sejtettem. - forgatok szemet, hiszen rendesen letámadott a ház előtt, hogy Jimin mennyire kibukott. Ebből rájöttem, hogy emiatt vannak most itt.

-Lehetnél egy kicsit izgatottabb miatta! - csattan fel a füles. - Eddig úgy voltam vele, hogy ő tesz tönkre téged, erre fordítva van!

-Mi van? Azt mondod tönkre teszem Jimint? Mi a faszomat ártottam én neki? Mindig azon voltam, hogy neki jó legyen, leszarva saját magamat! - háborodom fel azonnal, fel is pattanva az ülőhelyemről. Vádolhatnak akármivel, de önző kibaszottul nem vagyok! Lehet mostanában nem nyalom ki a szőkeség seggét, de nem várhatják el tőlem, hogy mindent elviseljek csak azért, mert szeretem őt!

-Azt baszd meg, hogy ott hagytad tegnap is, hogy randira menj és még volt merszed azt mondani, hogy szereted?! - ugrik fel Chan is, hozzám hasonlóan felpaprikázott hangulatban.

-Mert szeretem is a kurva életbe! Ő mondta, hogy menjek el! Ő nem akart velem lenni! Azt mondta, nincs rám szüksége!

-Jimin sosem mondaná ki, hogy szüksége van rád! Tudnod kellett volna!

-Mégis honnan a faszomból? Nem vagyok egy kibaszott gondolatolvasó!  - kiabálom el magam. Nagyon ideges vagyok. Ide jönnek a házamba, hogy a nyakamba varrják az egészet, pedig ez kettőnkön múlik és Jimin éppoly hibás, mint én. - Amúgy is, mit tudsz te erről? Végig a seggedbe volt a fejed! Eddig te kezelted egy ribancként az öcsédet, engem védtél vele szemben! Mégis milyen testvér tesz ilyet?

-Én csak... - kezdené, de félbe szakítom.

-Te csak mi Chanyeol? Mitől vagy jobb Junsuh-tól? Te is ugyanúgy lenézted és egy büdös ribancnak tartottad Jimint! A világ legrosszabb testvére vagy! - vágom hozzá meggondolatlanul, mire Chan életemben először, behúz nekem egyet. Nem túl erős, de fájdalmas és a fejem is oldalra bicsaklik. Villámokat szóró szemekkel fordulok vissza felé, nem foglalkozva a sajgó területtel, de mielőtt nekimehetnék, Hoseok közénk áll.

-Jól van srácok, nyugodjunk le egy kicsit! - tol arrébb legjobb barátomtól.

-Ne mondd ezt, mert nem igaz! Szeretem Jimint és ha te vagy bárki árt neki, akkor azt elintézem! - morogja mérgesen Chanyeol. Igazából a dühöt leszámítva, amit jelenleg érzek, büszke is vagyok a Dumbóra, mert végre Jimin a fontosabb neki és most igazi báttyként viselkedik. Habár nem gondoltam, hogy valaha behúz nekem az öccse miatt...

-Ideje volt! - jegyzem meg, a számhoz nyúlva, amiből némi vér is kibuggyan. Felszakadt az alsó ajkam, kurva jó.

-Jól van, ezt kezeljük le. Chan, te maradj itt és nyugodj le! - parancsol haveromra a vörös, majd a fürdőbe megyünk, hogy fertőtlenítsük a sebet. - Chanból szépen kijött az állat, nem?