Meg tudsz szerezni?

Hatvankettedik fejezet

Jimin

Reggel a kávémat kortyolgatom a konyhában, a mosogató előtt állva, mikor Jungkook toppan be hozzám és csendben tölt magának is egy bögrébe a fekete nedűből, majd az ebédlő asztalnak támasztja fenekét úgy, hogy velem szemben álljon. Szürke, rövid melegítő van rajta, felül pedig meztelen és mintha fekvő támaszokat csinált volna nem rég, mivel izmai csak úgy dagadnak a karjain és mellkasán. Nagyot kell nyelnem a látványra, de igyekszem feltűnésmentesen tenni.

Nem bírok betelni a látvánnyal, ezért inkább hátat fordítok neki és kifújom magam. A szívem ezerrel dübörög és az izgalom felkúszik a testemen. Nem szépítem, ki vagyok éhezve, de egyenlőre nincs senki a láthatáron, aki csillapítaná a vágyamat.

Valami meleg nyomódik a hátamnak, mire megrezzenek és zavartan pillantok oldalra, mikor Jungkook mellettem rakja bögréjét a mosogatóba és ő az, aki hozzám préselődik. Újabb nagy nyelés után behunyom a szemeimet és mélyen beszippantom a férfi kellemes, citrusos illatát, amellyel feltüzel, egyben meg is nyugtat. Ez mégis hogyan lehetséges?

-Jimin... - szólal meg Jungkook mély, rekedtes hangon, mire végig cikázik testemen a hideg és tiszta libabőr leszek.

-Hm? - hümmögök kérdő hangsúllyal, még mindig lehunyt pillákkal. Nagyon kell küzdenem, hogy rá ne vessem magam, mert kétség kívül vonzz magához a fekete hajú és minden egyes porcikám kívánja őt. Ez egyszerre felpezsdítő és szenvedéssel teli érzés.

-Ma elviszlek a vidámparkba! - jelenti ki a fiú, mintha nem is lenne beleszólásom az egészbe.

-Mi? - pattannak ki a szemeim és el is kerekednek megdöbbenésemben. - Miért?

-Mert nincs más haverom, aki eljönne velem. Chan nem szereti, Yugyeomék nem érnek rá, te meg tudom, hogy bírod a vidámparkot! - ránt vállat közömbösen, mintha ez egy olyan egyszerű dolog lenne.

-De pont én?

-Igen. - bólint határozottan. - Haverok vagyunk nem? A haverok töltenek együtt időt! - mutat rá a megállapodásunkra és végülis igaza van. A barátok sok időt töltenek egymással, amit én akartam, hogy így legyen, most mégis különösen érzem magam emiatt.

Keserű érzés önti el a testem és a mellkasomban lévő ketyere kínzóan kezd lüktetni a gondolatra, hogy Jungkook egyik haverja legyek a sok közül és nem egy különösen fontos ember az életében. Én akartam, és még mindig azt gondolom, hogy így lesz a legjobb, de nem hittem volna, hogy ennyire fájni fog ez az egész, de el kell feledkeznem erről.

-Jó, ma úgysincs semmi dolgom és holnap sem dolgozom! - vonok vállat hasonlóan közömbösen, mint ahogy ő is tette. Muszáj azt mutatnom, hogy nem vált ki belőlem semmit ezzel, hiszen én választottam ezt az utat, mindkettőnk érdekében.

-Mikor végzel? - érdeklődik még mindig túl közel állva hozzám, ami miatt elég nehéz másra koncentrálnom, mint Jungkookra és a csodás illatára, valamint tíz pontos testére, mely nem kevés hőt bocsát ki magából felém, ezzel fenntartva az izgalmamat.

-Négykor. - nyögöm ki nehezen és meg sem iszom a kávémat, hanem Kook bögréje mellé helyezem a sajátomat, majd elhúzódom tőle és zavartan köszörülöm meg a torkomat. - Mennem kell. - mondom és felkapom az egyik székről a táskámat, majd kirongyolok a lakásból.

Nem tudom mi ütött Jungkookba. Annyira más most, mint általában. Eddig is magabiztos és domináns volt, de reggel ennek egy új szintjét tapasztaltam, ami nagyon vonzó a számomra. Imádom ezt a fajta férfiasságot, ami belőle árad. Azt kívánom, bárcsak megfelelő lennék, bár megérdemelném őt, de nem. Én nem fogok soha megváltozni, mindig bunkó leszek és a romantikus dolgokat sem fogom különösebben megszeretni és értékelni, valamint a szerelemben sem hiszek. Ha az elmúlik irántam, semmi nem lesz, ami mellettem tartaná, mert nekem nincsennek szerethető tulajdonságaim. A testem elég lenne? Esetleg, ha minden vágyát teljesíteném szexuális téren, akkor... Nála talán működne. Bár az exem vágyait is teljesítettem, bármit is talált ki, mégsem akart engem és kidobott...

A nap folyamán sikerül megnyugodnom és új erőt gyűjtenem Jungkookhoz és az előttem álló programhoz. Igyekszem a jó oldalát nézni a dolgoknak, hiszen szeretek Jungkookkal lenni, mert nagyon jó fej, figyelmes velem és mindig felvidít engem, valamint nem ítélkezik felettem, nem akar megváltoztatni. Ilyen egy jó barát.

-Szia! - köszön nekem a rendelő előtt álldogáló fiú, nagy mosollyal arcán, mikor kilépek az ajtón.

-Szia! - viszonzom gesztusát én is aranyosan mosolyogva.

-Heló... - köszön Shownu is, mikor kilép a rendelőből és meglát minket Jungkookkal. A férfi zavartan figyel, főleg a mellettem ácsorgó fekete hajút, aki közelebb is lép hozzám és a vállaink már összeérnek.

-Szevasz... Haver. - mondja Kook, némi gúnnyal a hangjában, közben gyilkos szemekkel pásztázva Shownut. - Jimin, induljunk! - Kook derekam hátsó részére teszi jobb kezét és kissé megtol vele.

-Hova mentek? - kérdezi Shownu óvatosan, de főleg tőlem, Jungkook kezét figyelve hátamon.

-Semmi közöd hozzá!

-Vidámparkba! - mondom egyszerre a fekete hajúval, persze nem ugyanazt és nem is ugyanolyan hangsúllyal, mert míg én simán válaszolok, különösebb szándék nélkül, addig Jungkook elég agresszívre és bunkóra veszi a figurát. - Akkor mi megyünk is. - mosolygom kínosan és elindulok, hátrahagyva mindkét srácot, mielőtt valami balhé lenne.

Azt megértem, hogy Shownu ilyen érdeklődést mutatott afelé, hogy én és Jungkook együtt megyünk valahova, hiszen randira hívott és igent mondtam, de Jungkook reakcióját nem értem. Jó, szeret engem, legalábbis elvileg, de nem tud rólam és Shownuról, mégis olyan birtoklóan viselkedett. Talán azért, mert még emlékszik arra, hogy mielőtt összefeküdtünk, a fogorvosra pályáztam.

Jungkook hamar utolér és látom rajta, hogy ideges, de nem akarom így tölteni vele a napot, szóval muszáj kicsit oldanom a feszültséget.

-Egyszer láttam egy filmben, hogy a hullámvasúton dugtak! - említem meg kedvenc hullámvasutas emlékemet, már a metrón állva.

-Mire célzol ezzel? - mosolyodik el pimaszul. - Csak nem ez az egyik vágyálmod? Dugni velem egy hullámvasúton? - húzogatja szemöldökét szemtelenül.

-Álmodban, Jeon! - horkantok fel és a szemeim is megforgatom.

-Ne tedd a fejed Jiminie, tudom, hogy ezt akarod, de haverokkal nem csinálom. - sóhajt tettetett szomorúsággal, hogy nemet kell nekem mondania.

-Én igen... - harapom be alsó ajkamat és kacéran rákacsintok.

-Persze, mert te szexmánias vagy! - vigyorog még mindig. - Óriáskeréken nem dugtak abban a filmben?

-Nem emlékszem ilyenre... - töprengem el, elengedve a csövet, amibe addig kapaszkodtam és az államra teszem a kezemet.

Nem számítok arra, hogy a metró most éri el a következő megállót, ami miatt hirtelen lassítani kezd, ezzel kibillentve engem az egyensúlyomból. Jungkook elkap engem, mielőtt felnyalnám a jármű alját. Erős karjával körül ölel és magához ránt, én pedig egyik kezem bicepszére, másikat mellkasára simítom. Felemelem a fejemet, így nagyon közel kerülve a fiú arcához. Szemeim letévednek ajkaira, melyek olyan csábítóak és csak úgy hívogatnak, majd mindketten közeledni kezdünk egymás felé, elfeledve azt, hol is vagyunk, de ekkor újra elindul a szerelvény és észhez térek. Megköszörülöm a torkomat, majd lerázom magamról karját és újra megkapaszkodom a mellettem levő csőbe.

-Szóval, mi a terved? - kérdezem tőle, újra oldani próbálva a hangulatot.

-Tervem? - nyel nagyot és elkerekedett szemekkel, enyhén rémülten vizslat, mintha valami turpisságon kaptam volna.

-Igen... Tudod, a vidámparkban. Mire akarsz felülni? - fejtem ki kérdésem zavartan figyelve reakcióját, mely megkönnyebbültségről árulkodik.

-Ja? Öhm... Mindenre, amire lehet. - ránt vállat, én pedig bólintással jelzem, hogy felfogtam.

Hamarosan oda is érünk a vidámparkhoz, ahol Jungkook veszi meg a jegyeket, hiába erősködöm, hogy legalább az enyémet én fizessem, de ragaszkodik hozzá, hogy ő vegye, mivel ő hívott el engem. Úgy érzem jól fogunk szórakozni, mert igaza van, nagyon szeretem a vidámparkot és nem volt még olyan alkalom, hogy ne éreztem volna jól magam itt.

Köszönöm, hogy elolvastad!🖤