Meg tudsz szerezni?

Nyolcvannegyedik fejezet

Jimin

-Jó reggelt! - köszöntöm mosolyogva a szobámból a konyhába - ahol én is tartózkodom - bicegő, kómás pasimat. Nagyon fura így gondolni rá, de ez az igazság. Jungkook a pasim...

-'Reggelt - motyogja, majd levágja magát az ebédlő asztalhoz. Semmi puszi?

-Jól aludtál? - kérdezem tőle, miközben a tojásokat ütöm fel, hogy együnk valamit, mielőtt elindulunk munkába.

-Aha - válaszol röviden.

Várom, hátha újra megszólal, vagy esetleg eszébe jut, hogy valami lemaradt a köszönése után, de ő csak a telefonját elővéve pötyög azon. Alapjában véve nem érdekelne, és nyilván hozzászokva sem vagyok, de eddig mindig adott csókot reggel, mikor még csak szex volt köztünk. Azt hiszi elkényelmesedhet most, hogy hivatalosan is együtt vagyunk?

Nem tehetek róla, de általában könnyen dühbe gurulok és hajlamos vagyok morgolódni ilyenkor, illetve szépen, vagy kevésbé szépen rávezetni az embereket arra, amire szükségem van. Mondani biztos nem fogom, mert elbízza magát és az amúgy is tiszta ciki. Nekem attól több büszkeségem van, hogy kérleljem!

Ahogy készítem a kaját, többször is a fekete hajúra pillantok, aki rám sem hederít, végig a buzi telefonját bámulja és írogat. Megfordul a fejemben, hogy valakit fűzöget, de gyorsan elfelejtem, hisz ki más kellene neki rajtam kívül? Engem szeret nem igaz? Ráadásul már négy éve... Azért rohadtul felbassza az agyam a viselkedése, mert azután a nyálas szerenádja után és amiket mondott, nem azt várnám, hogy konkrétan szarik a fejemre.

-Nesze! - rakom elé cseppet sem kedvesen a reggelijét, mert sikerült magam teljesen felidegesíteni Jungkookon.

-Ajajj, vihar a paradicsomban? - toppan be ebben a pillanatban drága bátyám.

-Már csak te hiányoztál! - horkantok fel.

-Jimin, mi a baj? - kérdezi óvatosan Jungkook és még a felé eső karomra is rásimít.

-Te baszd meg! Te vagy a baj! - csattanok fel és inkább a fürdőbe rongyolok, hogy ne is lássam.

Olyan vagyok, mint egy havi bajos és tény, nem így terveztem a rávezetést, de nagyon felidegesített, hogy figyelmen kívül hagyott a barma. Nem szeretem, ha  semmibe vesznek, volt benne sokat részem. Egész gyerekkoromban nem számított a véleményem anyáéknak, csak Chan számított, utána pedig jött Junsuh... Nos, tudjuk, hogy mellette sem volt az igazi, szóval nem igazán viselem jól az ilyesmit.

-Bejöhetek? - lép be Jungkook.

-Már bent vagy - morgom fogkefével a számban.

-Csináltam valamit? - kullog mögém, mint egy kutyus a gazdihoz, aki tudja, rossz fát tett a tűzre.

-Nem Jungkook, pont ez az! Nem csináltál semmit! - felelem ingerülten, miután kiköpöm a fogkrém miatt keletkezett habot a számból és ki is mosom azt. Nem figyelt rám!

-Nem igazán értelek...

-Utálom ha figyelmen kívül hagynak, te mégis ezt tetted, te fasz! - lököm meg vállát és el is mennék mellette, de visszahúz.

-Bébi...

-Ne bébizz nekem! - kapom fel a vizet és a kezeimet is összefonom magam előtt.

-Ne haragudj, csak anya írt és vele beszéltem.

Nem nézek rá, szigorúan csak a földet pásztázom és igyekszem nem megenyhülni felé, de ez elég nehezen megy, főleg, mikor nyakamhoz hajol és finom puszikkal hinti be bőrömet. Sóhajtok egy aprót, és leengedem a karjaimat. Jungkook pólójába kapaszkodom és élvezem a pillanatot.