Meg tudsz szerezni?

Ötvenhatodik fejezet

Jimin

A partra megyek, hogy kicsit kiszellőztessem a fejemet és átgondoljam mit is tegyek most. A biztos az az, hogy nem jövök össze Jungkookkal. Nem tudom mit is érzek most pontosan, annyira hirtelen jött ez az egész. Nem akarom, hogy megromoljon a barátságunk, ami az utóbbi hónapban ilyen szoros lett és remélem ezt ő is megérti majd. Nem szerethet engem, ebben biztos vagyok. Talán szereti a testem és azt, hogy van valaki, aki akármikor kielégíti, ha kanos és szüksége van rá, de nem szeret engem, csak maximum a gondolatot, hogy van valakije.

Negyed órával a komp indulása előtt megyek vissza a motelhez, ahol gyorsan rendezem a számlát és leadom a kulcsot, majd a fekete hajúval megindulunk a kikötő felé. Mindketten csendben vagyunk és tudom, hogy nekem kellene mondanom valamit, hogy megtörjem ezt a kínos hangulatot. Mikor elindulunk vissza Samuira, nagy levegőt veszek és a tájat kémlelő fiú felé fordulok.

-Jungkook... - szólalok meg bizonytalanul, ő pedig egyből várakozóan tekint rám. - Szerintem egy kicsit tegyük félre azt, ami reggel történt és élvezzük a nyaralást. Otthon majd megbeszélünk mindent. Addig átgondoljuk mit is akarunk pontosan.

-Én tudom mit akarok! - vág közbe. - Téged akarlak Jimin.

Sóhajtok egy nagyot, majd inkább előre fordulok és a vizet bámulom. Egyszerűen nem fogom fel, mit akarna bennem annyira a testemen kívül. Találhatna annyival jobb embert maga mellé, aki minimum így néz ki, mint én.

-Csak tegyünk úgy, mintha semmi nem történt volna, oké? - kérdezem, visszafordulva hozzá. Csalódott arcot vág és nem is mond semmit, csak bólint, aztán feláll mellőlem és egyedül hagy.

Igen, már most csalódott bennem, hátha még összejönnénk?! Kiderülne a számára, mennyire különbözünk és elhagyna. Folyamatosan ábrándítanám ki magamból, miközben én egyre jobban megkedvelném, sőt, talán bele is szeretnék, majd fogná magát és lelépne. Hiszen ő szinte tökéletes, míg én közel sem vagyok az. Ha csak barátok maradunk, ez nem történhet meg. Akkor elfogad így és nem bántom meg állandóan. Talán most egy kicsit sérti az önbecsülését, hogy nemet mondtam neki, de hosszútávon sokkal jobb lesz így, amit ő is be fog látni. Talál majd egy csajt vagy egy srácot, aki mellett megtapasztalhatja azt a szerelmet és boldogságot, amit megérdemel, akkor pedig rádöbben arra, mennyire jót is tettem most, hogy elutasítottam, habár úgy fáj, mint talán még soha semmi.

A Samuira vezető komp út sokkal hosszabbnak tűnik, mint Koh Phanganra volt, időm is van rendesen gondolkodni, mivel Jungkook sem jön vissza hozzám. Persze megértem, hiszen én sem lennék most a helyében a közelemben. A vécére menet látom, ahogy a fiú a hajó orránál áll és egy pillanatra eszembe jut a Titanic egy jelenete, amit miatta láttam, mert szereti a romantikus filmeket, igényli a romantikát, én viszont megvagyok nélküle.

A kompról leszállva meg sem vár, hanem elviharzik mellettem és sietve közelíti meg a hotelt. Mire én odaérek, a fiú már megint nincs sehol. Rohadtul nem úgy tűnik, mintha semmi nem történt volna reggel...

-Szia Jiminie! Na milyen volt az éjszakád? - ugrik mellém Hobi izgatottan, miközben a szemöldökeit emelgeti, amikor belépek a közös szobánkba, de mikor szembesül a fancsali képemmel, azonnal lehervad a mosolya. - Ilyen rossz volt?

-Nem, nagyon jó volt végig. Elmondtam neki mi történt régen és tök jól fogadta. Nem faggatózott, nem hibáztatott, hanem teljesen megnyugtatott. Aztán egész éjjel keféltünk. - megállok a mondandómban és nagy levegőt veszek, majd kifújom. - Aztán reggel azt mondta, hogy szeret engem...

-Mi van? Jungkook azt mondta szeret? - döbben le, mire bólintok. - Vagyis, szerelmes beléd? - kérdezi újra, ismét helyeselek a fejemmel. - Jungkook szerelmes beléd?

-Igen Hobi! - csattanok fel ingerülten, amit a folytonos ismételgetéssel vált ki belőlem, majd kikerülöm őt és levágom a hátizsákom az ágy mellé, aztán bedőlök a párnák közé.

-És te? Te mit mondtál? - ül mellém.

-Hogy maradjunk sima barátok. - motyogom lehunyt szemekkel. Most ér utol a fáradtság az egész éjszakai dorbézolás után.

-Jimin... - nem látom Hoseok arcát, de tuti hitetlenül rázza a fejét. - Mondd, hogy nem utasítottad el!

-Mit tehettem volna? - kérdezem zaklatottan, közben felülve az ágyban. - Én nem érzek így iránta!

-Ezt nem mondod komolyan. Tudom, hogy tetszik neked! - jelenti ki magabiztosan.

-Igen, tetszik. De ez nem szerelem! - állítom indulatosan. - Most pedig átöltözöm, aztán menjünk kajálni és ne beszéljünk erről többet! - mászok le az ágyról, felmarkolok egy váltóruhát és elindulok a fürdő felé, hogy rendbe tegyem magam.

-Jimin, miért vagy ilyen makacs? Valld már be, hogy te is szereted! - kiabál rám, amin őszintén meglepődöm, mert ilyen nagyon ritkán van.

-Barátok vagyunk, mint te meg én. - fordulok vissza felé és higgadtan válaszolok. - Most pedig tényleg hagyj ezzel a hülyeséggel!

Olyan szinten felidegesít Hoseok, muszáj langyos vízzel le is zuhanyoznom, hogy lenyugodjak egy kicsit. Miért nem érti meg, hogy nem vagyok szerelmes Jungkookba? Csak a barátomnak tekintem, akit barátként is szeretek. Ennyi.

Összeszedettebben indulok le legjobb barátommal az étterembe, ahová Chanékat is hívjuk. Bátyám egyedül lép ki az ajtajukon, amitől kissé megkönnyebbülök, mert Jungkook felborítaná ezt a kis békességet is, amit sikerült a lelkemre erőltetnem.

-Kook nem jön? - tudakolja meg a vörös.

-Nem, azt mondja nagyon fáradt és nem is éhes. - rázza a fejét Chan.

Talan tényleg fáradt, de ne lenne éhes? Ki van zárva. Miattam nem jön le, mert gondolom látni sem bír engem. Lesütöm a szemeimet és úgy battyogok a többiek után. Szégyellem magam, hogy hagytam idáig fajulni a dolgokat, a francba is! Én tehetek az egészről és talán Jungkook soha nem bocsát meg. Mi van ha így is elveszítem őt?

Az ebédnél rendelek egy plusz adagot elvitelre, amit Channak adok, hogy vigye fel a fekete hajúnak, mert ma még nem evett és elég későre jár. Remélem megeszi attól függetlenül, hogy én küldöm neki... Majd délután lévén, szintén hárman, kimegyünk a partra, hogy fürödjünk az öbölben.

-És amúgy, ti mit csináltatok, amíg mi Koh Phanganon ragadtunk? - érdeklődöm meg Hoseoktól és Chantól a vízben, hogy legalább addig is eltereljék a figyelmem és kevésbé legyek ilyen kibaszottan letargikus hangulatban.

-Á, mi elfoglaltuk magunkat! - legyint Chan.

-Aha, elvoltunk. - helyesel Hobi is, miközben gyors pillantást vet bátyámra.

-Versenyezzünk a bólyáig! - kiáltja el magát hirtelen a bolond testvérem, majd ellöki magát és úszni kezd, mi pedig rögtön utána eredünk.

Sötétedésig maradunk a tengerben és pocsolkodunk, versenyzünk, nevetünk. Sikerül teljesen megfeledkeznem a mai napi borzalmakról, mégha csak egy rövid időre is. Remélem sikerül jobb kedéllyel eltölteni a maradék három napunkat itt Thaiföldön és Jungkook is visszarázódik eredeti hangulatába. Olyan sokáig vártam erre a szaros nyaralásra és nem akarok egy percet sem szomorkodással és hasonló hülyeségekkel tölteni. Talán érzéketlennek hisz engem emiatt, ami fáj, mert engem is bánt, ami történt, de komolyan hiszek benne, hogy minden így lesz jó. Be fogja látni, hogy nekem van igazam.

Hát gyerekek, megérkeztem az új résszel. Talán uncsi lett, nem tudom. Azt se gondoltam volna, hogy ilyen hamar jön, mivel a napokban eszembe jutott az is, hogy törlöm magam wattpadról...
Végül sikerült "lebeszélni" róla egyenlőre.😅

Köszönöm, hogy elolvastad!🖤