Meg tudsz szerezni?

Huszonegyedik fejezet

Jungkook

Jiminnel megbeszéltük, hogy egy kocsmában találkozunk, persze csak üzengettünk egymásnak, mert még nem voltam képes hallani a hangját. Eldöntöttem mit fogok tenni. Tudom, hogy szeret ő irányítani és ha ő dönt a dolgokról, pontosan ezt fogom elvenni tőle. Meg fog őrülni és vissza akar majd szerezni. Ismerem őt és tudom, hogy nem hagyja majd nyugodni a dolog, hogy én fejezem be azt, ami köztünk van. Nagyon rosszul esik amit tett, de szeretem őt és tudom, hogy én sem vagyok a számára közömbös. Átgondoltam a dolgot és nem vagyok hajlandó nélküle élni. "Szakítok" vele, hogy ő szerezzen vissza engem, de valójában így szerzem meg én őt.

Hamarabb érkezem a kocsmába és rendelek egy sört, hogy felkészüljek az alakításomra. Ideges vagyok, de a lehető legjobban kell ezt lepleznem, mert félek ha gyanút fog, nem úgy sül el a tervem, ahogy kellene. Nála a könyörgés nem válna be, mert nem szereti a nyámnyila embereket. Felette dominálni kell. Azt fogja hinni ő irányít, pedig én vagyok a játékmester.

Hamarosan meglátom betoppanni a helyre, de csak egy gyors pillantást vetek felé, majd iszok a sörömből. Olyan szép és a szívem még most is meglódul a látványára, ahogy egyre közelebb lépdel hozzám.

-Szia! - mosolyog rám, de látom rajta, hogy nem őszinte.

-Szia! - köszönök vissza. - Kérsz valamit inni? - készülök szólni valakinek, de elintézi magának és hamarosan elé is egy sört rak le az egyik pincérlány.

-Szóval, miről akartál beszélni? - kérdezi, mintha nem lenne nyilvánvaló. Látom mennyire feszült, hiába próbálja az ellenkezőjét mutatni, csak azt nem értem, hogy miért, ha egyáltalán nem érdeklem.

-Rólunk. - a szemébe mondom és várom, hogy fellázadjon, miszerint nincs olyan, hogy "mi", de nem szólal meg, bár nem is csodálom, mert a lehető legszigorúbb tekintetemmel vizslatom. - Hm. - hümmögéssel veszem tudomásul, bizony használ a viselkedésem. - Hallom összejöttél valakivel a buliban! Dugtatok? - térek a lényegre, mert kiváncsi vagyok mit fog mondani.

-Semmi közöd hozzá! - horkant fel, majd beleiszik a sörébe. Mi a fasz? Még jó, hogy van közöm hozzá aranyom!

-Már hogyne lenne közöm ahhoz, hogy a szexpartnerem kivel kavar még a hátam mögött! - csattanok fel és érzem kezd felmenni bennem a pumpa. Nem fogom elnézni, hogy mindenkivel összefekszik, aztán hozzám bújik!

-Ha annyira akarod tudni, igen, lefeküdtem vele! - affektál nekem, ami szokása, de most nagyon nem vagyok vevő rá. Nehogy már még neki álljon feljebb! Jobban felhúz ezzel, mire már a nyelvemmel kezdem az arcom belső részét böködni, jelezve, igencsak zabos vagyok, amit ő is észre vesz és egyből megszeppen. Az az érzésem, hogy Jimin bizony tart tőlem. Valamiért én nagyobb hatással vagyok rá és ha igazán dühös vagyok, nem igazán mer velem szarozni.

-Értem. - bólintok egyet. - Én nem folytatom ezt tovább, Jimin. Én nem leszek holmi pótlék senkinek! - dőlök a háttámlának és újra beleiszok az italomba.

-Ez mit jelent? - nem igazán érti mire célzok. Gondolom nem sokszor koppintották még le.

-Fejezzük be és legyünk újra csak Chan öccse és legjobb barátja. - mutatok rá, majd magamra.

-De én nem akarom befejezni! - csattan fel.

-Hát erre hamarabb kellett volna gondolnod! - rántok vállat közönyösen és ez az, ami nála betalál.

-Majd befejezzük, ha én azt akarom és az nem most lesz! - pattan fel az asztaltól olyan erővel, hogy az italát is majdnem feldönti.

-Nem értelek téged Jimin. Miért olyan fontos ez neked, mikor egyértelmű, hogy nincsen rám szükséged!? Bármikor találsz magadnak másik hülyét, aki akkor dug meg, mikor akarod! - mondom ridegen és még csak figyelemre sem méltatom, hagy húzza csak jobban fel magát és teperjen egy kicsit értem.

-Mondok neked valamit Jungkookie! - a kezeivel az asztalon támaszkodik meg és úgy hajol hozzám közel. - Ennek akkor lesz vége, ha én azt mondom! Engem nem fog még egyszer elhagyni a bátyám egyik hülye haverja! - sziszegi ingerülten, de az utolsó mondata jut csak el az agyamig. Még egyszer? De hát először vagyunk ebben a helyzetben...

Jimin is ledermed egy pillanatra, amiből tudom, hogy nem rám gondolt, mert akkor nem vágna olyan fejet, mint aki elszólta magát. Fogja magát és fejvesztve ront ki a kocsmából én pedig csak nézek utána. Az exe Chan egyik haverja, vagyis az enyém is, mert Channak nincsenek olyan barátai, akiket én nem ismernék, pláne nem régebbről. Elkap a felismerés, miszerint ezért titkolta és titkolja a mai napig, hogy ki volt az a bizonyos srác, akivel együtt volt. Ki kell derítenem, ki lehetett az, de most hirtelen nem jut eszembe senki. A suliban elég népszerűek voltunk, szóval akárki lehet. Ráadásul akár az egyetemről is, mert mi két évvel hamarabb kezdtük mint ő és ott nincs annyi haver...

Kifizetem mindkettőnk sörét, majd Chanyeolhoz igyekszem, hogy kicsit nosztalgiázzunk. Jimin olyan idegesnek tűnt, hogy biztos vagyok benne, nem ment haza. Előbb le akar nyugodni tehát szerintem táncolni ment. Elég sokat tudok róla, mert mindent megjegyeztem az évek alatt, még a legkisebb információk is megmaradtak vele kapcsolatban. Ő az egyetlen, akire ennyire figyelek, pedig amúgy sem vagyok egy nemtörődöm ember.

Haveromhoz érve, a nappaliban telepszem le, mert ő is ott van és épp pattogatott kukoricát zabál. Nem egy gusztusos látvány, mert mindig markostul próbálja a szájába tömni, de elég nagy keze van, viszont a szája már nem akkora, így nem bírja befogadni azt a mennyiséget, ezért elég sok kukorica végzi a ruháján vagy éppen visszapereg a tálba.

-Nem kérsz? - nyújtja felém a rágcsát.

-Ő... Kösz nem. - fintorgok. Szegény mit csinálna ha tudná, hogy a múltkori eper, amit megakart enni tele volt a gecimmel, én meg már a nyálától grimaszolok... - Te nem vagy kíváncsi mi lehet a haverokkal a gimiből, akik nem a mi egyetemeinkre jöttek? - Valahogy van egy olyan érzésem középsuliból lesz valaki az én emberem, mert az egyetemista haverjainkkal Jimin nem találkozott annyit, de ki tudja biztosan, viszont valahol el kell kezdeni a kutakodást. Nem hiszem, hogy tartanánk a kapcsolatot vele, mert a házi bulin is itt volt a nagyja haver meg többször is buliztunk együtt és sosem vettem észre Jiminen semmit, pedig én aztán figyeltem őt.

-Most, hogy kérdezed, de. Azt tudom, hogy Doyoon nem ment egyetemre, mert a szüleinek kellett a boltjukban segíteni. Az apja már akkor betegeskedett... Jihoon Ulsanba ment a barátnője után, Junsuh pedig tudod, ő külfödre ment. A többiekről semmit nem tudok.

-Én sem sajnos. - sajnos, mert akkor könnyebb lenne találgatnom. A francba az egésszel. Kikészít, hogy az orrom előtt zajlott az egész és nem vettem észre semmit.

Jimint a végzős éve elején találtam meg sírva, akkor szakítottak a sráccal, akkor nyáron kellett összejönniük, mert annyit tudok, hogy nem voltak olyan sokáig együtt. Előtte lehet már összejártak. A haverunknak pedig minimum biszexnek kellett lennie, hogy kikezdjen vele, de tudomásom szerint egyik sem volt az, sosem beszéltek nekem srácokról. Faszért nem figyeltem jobban oda!

Köszönöm, hogy elolvastad!🖤