Negyvenhetedik fejezet

3.5K 323 33
                                    


Jimin

A második napunk reggelén már nem kelek fel olyan hamar, sőt, Hoseok költöget, mert ha rajtam múlna, akkor délig aludnék. Tegnap későn értünk vissza a partról, olyan jól elvoltunk, majd ettünk, lefürödtem és szerintem már azelőtt elaludtam, hogy a fejem a párnához ért volna.

Teljesen megnyugodtam, hisz Hoseoknak igaza van. Jungkook nagyon jó barátom és megbízhatok benne, ezért el fogom neki mesélni azt az időszakomat, amelyet azzal a fasszal éltem át. Még nem tudom pontosan mikor vagy hogyan, de elmondom. Azért kicsit tartok a reakciójától, mert nem véletlenül nem mondtam neki akkor, ott a lépcsőn, semmit. Azt hittem elítélne és hiába nem voltunk annyira jóban mint most, nekem fontos volt. Channak mindig nagyon nagy volt a haveri társasága, de nekem csak Hobi volt az, akivel az időmet töltöttem kilencedik óta. Persze rengeteg embert ismerek, de olyan felszínes a kapcsolatom velük, hogy még havernak sem nevezném őket.

Ezért nem akartam, hogy Kook ítélkezzen és ő is azt mondja, hogy undorító vagyok, mert Hoseokon kívül ő volt az, akit mindig is a haveromnak tartottam, de persze nem igazán közeledtem sehogysem felé, mert úgy gondoltam, ő csakis Chanyeol miatt barátkozik velem, mert az öccse vagyok, úgy pedig inkább nem kellett a barátsága. Most viszont érzem, már magam miatt teszi, nem csak muszájból. Talán nem vagyok elviselhetetlen az ő számára sem és engem is lehet szeretni.

-Te benne vagy Jiminie? - bök meg óvatosan Hoseok a reggelinél.

-Mibe? - kérdezem bambán. Jól elgondolkodtam megint...

-Délelőtt még strandolunk, aztán összekészülünk és este bevetjük magunkat a sziget éjszakai életébe!

-Bulizunk?

-Igen! - bólint mosolyogva.

-Még szép, hogy benne vagyok! Erre várok mióta itt vagyunk! - kuncogok fel.

Este kiereszthetem a gőzt és a tömegben olyan jól elrejtőzhetünk Jungkookkal Chan szemei elől, hogy nem látja majd, ahogy rávetem magam. Nem hiszem el, hogy ezt mondom, de hiányoznak a gyengéd érintései. Szeretem a kemény szexet és Jungkook előtt nem is volt másban részem, de vele vannak egész lágy szer...együttlétjeink is. Ő az egyetlen, akivel ha úgy csináljuk, nem kapok agyfaszt hanem igazodom és élvezem. Szeretek hozzá bújni és azt, mikor az erős karjaiban tart. Bár utálok gyengének és törékenynek tűnni, az jó, mikor azt érzem, hogy bármi áron megvédene engem és szégyen, nem szégyen, hagynám neki.

Reggeli után egyből a partra megyünk és úgy döntök kicsit napozok, mert egyenlőre nincs kedvem a vízbe menni. A másik három fiú viszont, mint akik még sosem láttak tengert és most először fürödhetnek benne, úgy rongyolnak a vízbe.

A törölközőmön fekszem csukott szemekkel hason, fejemet oldalra döntöm és mélyeket lélegzem. Ahogy megfordulok, hogy a hasamat is süttessem, hideg cseppek kezdenek rám esni, amire megborzongok, hisz a testem fel van hevülve, így duplán kellemetlen érzés. Már megijednék, hogy az eső esik, de ahogy kinyitom a szemem, Jungkook hajol felém, akinek vizes hajából újabb cseppek hullanak ezúttal az arcomba.

-Szeretnél valamit? - mosolyodom el, hisz látom mennyire kiéhezetten vizslat, amitől a gyomrom megremeg.

-Ó, sokmindent szeretnék! - vigyorodik el ő is pajzánul.

-Például? - kacéran felvonom egyik szemöldököm.

-Előszöris végignyalnék a forró testeden, nagy gondot fordítva a nyakad érzékeny bőrére. A kezemmel simogatnálak és addig izgatnálak, amíg olyan szűkös lenne a gatyád, hogy majd szétszakadna. Lassan húznám le azt rólad és a lábaid közé telepednék, a vállaimra raknám azokat és a belső combodon is meggyötörném azt az illatos és selymes bőrödet, amit úgy imádok. - amíg beszél, végigméri éhes szemeivel azokat a testrészeimet, melyekről szó van. Felforr a vérem és bizsereg az ágyékom, fel is sóhajtok a gondolatára annak, hogy mindezt megteszi velem.

Meg tudsz szerezni?  Where stories live. Discover now