Meg tudsz szerezni?

Nyolcvanhatodik fejezet

Jungkook

Fáradtan és kissé bágyadtan indulok meg hazafelé, miután négy hosszú órán keresztül varrtam egy csaj hátát, aki egy hatalmas összképet szeretett volna, melyen a múltjával kapcsolatos tárgyak jelennek meg, amik Ausztráliát kirajzolva vannak elhelyezkedve, mivel ott született. Nem mondom, eléggé boldog vagyok, hogy végre befejeztem, mert hetek óta csinálgattam, rengeteg munkám van benne és a lánynak és nekem is nagyon tetszett, szóval teljesen elégedett vagyok. Viszont alig várom, hogy hazaérjek, pontosabban Jiminékhez, letusoljak és bedőljek az ágyba, majd magamhoz húzzam a szerelmem pici testét, de a fiú nem lesz otthon.

Nem így terveztem ezt a napot, nem egyedül és nem alvással, hisz szülinapom van, de úgy látszik nekem ez jutott. Jimin délelőtt hívott, miszerint nem lesz ma otthon. Először csak össze-vissza hadovált arról, hogy egyébként nagyon fáradt, azonban Hoseok végre bemutatja neki a híres barátnőjét, viszont semmi kedve ahhoz sem. Nem csaptam hisztit, de kimondottan rosszul esett és elgondolkodtam azon, mennyit jelentek vajon neki. Egyre gyakrabban jut eszembe ilyesmi...

Tudom, hogy nem olyan egyszerű bevallania, szerelmes belém, viszont eddig legalább a tetteiben úgy ahogy megmutatkoztak az érzelmei. Most jobban elbizonytalanodtam, hisz ha szeretsz valakit és szülinapja van, vele ünnepelsz, nem igaz? Valójában, holnap lesz a buli, mégis összebújhatna velem. Beszélgetni sem kell, csak ölelkezve feküdni és kipihenni a fárasztó napot.

A lakás ajtaja zárva van, szerencsére van kulcsom így bejutok, azért furcsa, mert tudtommal Chan itthon tartózkodik. A konyha üres és semmilyen hang nem szűrődik ki sehonnan. Összeráncolt szemöldökkel nézek be haverom szobájába, majd a nappaliba, még a fürdőbe is, de minden üresen áll. Nagyot sóhajtok. Úgy látszik Chanyeolt sem izgatja túlságosan az, milyen nap is van ma, pedig emlékezett, hisz reggel felköszöntött.

Jimin szobája felé veszem az irányt, ahová belépve teljesen ledöbbenek. A sötétítők behúzva takarják el a kinti napfényt, ámde a helyiségben gyertyák és mécsesek pislákolnak az íróasztalon és az éjjeli szekrényen szétszórva. Jimin a földön ül egy pokrócon, előtte pedig sokféle étel hever. Sushi, mochi és csokiba mártott epret is látok.

-Boldog szülinapot Jungkookie! - pattan fel azonnal a szőkeség és nyakamba is ugrik, majd nyom egy hosszú csókot a számra. Én még mindig sokkosan pislogva járatom szemeimet körbe a szobán. - Meglepődtél? - válik el tőlem.

-Nagyon - susmorgom megszeppenve. Ha nem állna ilyen közel, talán még el is sírnám magamat, hisz valljuk be, azért ez kurvára megható...

-De nagy király vagyok! - öklözik a levegőbe büszkén a fiú. - Gyere te bamba, biztos éhes vagy! - húz beljebb a szobába, becsapja utánam az ajtót, majd leültet a plédre. Ha magamtól kellene mozdulni, még mindig a küszöbön toporognék a csodálkozástól.

-Ezt mind te csináltad? - mutatok az ételekre.

-Igen! Egész nap ezzel foglalkoztam!

-Azt mondtad dolgozol!

-Hazudtam! - ránt vállat mosolyogva.

-Azért mondtad, hogy meg tudj lepni?! - ámulok el. Kicsit váratlanul ér, hiszen eddig végig abban a tudatban voltam, hogy nem lesz itt, még csak össze sem tudok bújni vele, erre meglep egy piknikkel, meg gyertyákkal, mint azokban a nyálas romantikus filmekben, amiket ki nem állhat...

-Okos vagy, szivi! - vigyorodik el pimaszul. - Na, együnk végre! - biccent az evőpálcikák felé.

Első falatom egy uborkás sushi, ami igencsak ízletes, de van még garnélás és avokadós is, amiket be is falok, mert igaza van, nagyon éhes vagyok, hisz nem sok időm volt burkolni. Amikor beértem a szalonba, Yugyeom és Chanwoo megleptek egy pici tortával, abból ettünk mindhárman, aztán ennyi. Ahogy végzek a főétellel, bekapok egy mochit is, amin hümmögve csámcsogok, hisz ez is rohadt finom.